AZ ANYU ÉN VAGYOK

Regény, 192 oldal, keménytáblás. Móra Könyvkiadó
Bolti ár 2399 Ft – Online ár: 1799 Ft

Itt megrendelheted

Amikor Mesi meglátja, hogy a macska felkergeti a kutyát a fára, rögtön tudja, hogy tudós nagyapja kísérlete sikerült: a kutya és a macska „helyet cseréltek”. De a Tata igazi célja nem az, hogy állatokkal kísérletezzen. Ő sokkal többre vágyik. Szerinte két ember csak úgy ismerheti, értheti meg egymást igazán, ha szerepet – testet – cserélnek, legalább egy kis időre. De ki lesz az a két ember, aki ezt vállalja? Mesi anyukája, a komoly tanárnő hallani sem akar ilyen őrültségről. Mesi pedig, aki az ötödikes lányok csapatában focizik, inkább a híres futballsztár, David Beckham bőrébe szeretne bújni.

Az izgalmas, humoros és érzelmes regény a többszörös díjnyertes PetePite című könyv párja. Abban a történetben apa és fia, ebben anya és lánya cserélnek személyiséget. És a világ most is a feje tetejére áll…

Nógrádi Gábor: „Író-olvasó találkozón, a gyerekek vetették fel az ötletet, hogy a PetePite után írjam meg egy lány és egy anya „cseréjét”. Ódzkodtam a feladattól, mert a fiúk, a férfiak gondolkodását ismerem valamennyire, könnyű volt megírni, de egy kislány meg egy anya lelkének titkait alig sejtem. Pláne úgy nem, hogy a másik testébe bújnak…! Féltem ettől a regénytől. Annál jobban meglepett, hogy sikerült. Legalábbis nekem tetszik. A megjelenése után vagy öt évig nem is mertem elolvasni, de amikor újra a kezembe vettem, akkorákat nevettem rajta, mintha nem is én írtam volna. Lehet, hogy egy írónak nem illik ezt mondani, de nagyon rendben volt. Írtam is belőle egy komédiát, amit több színház is bemutat hamarosan. (Lehet, hogy mikor ezeket a sorokat olvasod, már be is mutatták, s te már tudhatod, hogy siker volt vagy nem.)

Mindebből talán az a tanulság, hogy nem szabad félni az új feladatoktól, a versenytől, a küzdelemtől. Mi történhet? Ha sikerül, akkor örülhetsz, hogy nem hagytad ki. Ha nem sikerül, akkor legalább tudod, hogy legközelebb az a feladat nem rád vár, vagy még jobban fel kell készülnöd. De ha nem vállalod a próbát, mert félsz a kudarctól, akkor biztos, hogy nem nyerhetsz. Akkor egyetlen százalék esélyed sincs.”

RÉSZLET A REGÉNYBŐL

Ez volt életem legizgalmasabb napja! Ezt egészen biztosan mondhatom, pedig csak tíz éves meg nyolc és fél hónapos vagyok.

Május 26-a volt, vasárnap reggel nyolc óra. Vagy fél kilenc. Sajnos nem néztem meg az órát. Pedig a titkos naplómba mindig pontosan leírom, hogy hány órakor történt velem valami fontos. De amikor kinéztem a kertbe, annyira meglepődtem, hogy az óra eszembe se jutott.

Nem hittem a szememnek!

A macskánk a bokrok között rohangálva kergette a kutyánkat! Bobi futott, ahogy bírt, átszaladt a veteményesen, aztán végig a kerítés mellett vissza a ház felé, majd a lépcsőnél irányt változtatott és a virágágyáson át az almafához rohant. Cirmi meg száguldott utána, de teljes erőből, ahogy a Bobi szokott. Rögtön tudtam, mi történt!

Ricsi, az öcsém nem volt itthon. Ő apáéknál aludt, mert anyuék elváltak, és az apu együtt él az elálló fülű Olgával, de ez most nem érdekes. Szóval Ricsi apunál volt, így aztán én láttam meg először az óriási titkot. Én! Én! Legelőször én! A két szememmel láttam, ahogy Bobi felugrik az almafa alsó, vastagabb ágára, megfordul, és a hátát meggörbítve, mint egy igazi cica, a macskára vicsorít. A Cirmi meg a két mellső mancsával a fa törzsének támaszkodott, ahogy Bobi szokta, és vadul nyávogott, mintha ugatna: Nyau-nyau-nyau-nyau!

Hú, de összeszorult a gyomrom. Mint amikor Gyökgyula tanár úr dogát irat, pont úgy.

Nem hiszem el! A Tatának sikerült a kísérlete! Hát ez óriási!… Kicserélte a kutyánkat a macskánkra, meg fordítva. Vagyis összecserélte őket. Mármint az agyukat. Vagyis nem az agyukat – de buta vagyok! – csak ami az agyukban van. Amit éreznek, meg gondolnak. Kicserélte a lelküket. Szóval, amitől a macska macska, a kutya meg kutya, azt átvitte a másik állat fejébe. Vagyis agyába. De nem ám operációval! A Tata nem orvos! Ő gyógyszerrel, meg árammal, vagyis elektródákkal, meg számítógépes programmal csinálta a csereberét. Meg infúzióval, ami egy műanyagcsövecske. A Tata megmagyarázta, hogy azon keresztül megy a testbe a metamorfolaj, ami szállítja a sok kis adatot meg információt egyik élőlényből a másikba. Világos, nem? Én ugyan egy szót se értek belőle, de mindegy. A Tata, a nagyapám, vagyis az anyu papája érti, és ez a fontos. Ő egy nagyon nagy tudós. Csak nem engedik kutatni. Mert azt mondják, hogy az élőlényeket nem szabad összecserélgetni. El is küldték nyugdíjba az Intézetből, ahol a többi tudós van. És megtiltották neki, hogy kutassa a csereberét.

Persze csak én nevezem csereberének, amit a Tata csinál, mert különben személyiség-metaizének hívják. Metamorfóziának, vagy minek, na! Ki tudja ezt megjegyezni?

Egyébként a metamorfizé átváltoztatást jelent. Merthogy átváltoztatja az egyik élőlényt a másikká, a másikat meg az egyikké. A Tata ezt egy értelmező szótárban mutatta meg, amiben minden szót megmagyaráznak. (A hülye szó is benne van. Azt jelenti, hogy gyengeelméjű, idióta. Ilyen az öcsém, Ricsi.)

A Tata mindent elmond nekem. Én is neki. Nincs titkunk egymás előtt. A naplómat is megmutattam neki, amit írok, pedig azt senki sem láthatja. Meg Dávidról is beszéltem neki, az osztálytársamról, akivel együtt járunk az ötödik bébe, és aki már kétszer hazakísért, pedig ezt nem tudhatja se anya, se Ricsi, se senki. Mert kinevetnének. De a Tata nem nevetett ki. Én se nevetem ki őt, mint az anyu szokta. Mert anyu mindig kineveti, ha a csereberéről beszél. „Apa, fejezd már be ezt a hülyeséget egyszer, s mindenkorra, mert megőrülök!” – mondja anya és idegesen nevet. Mert olyan idegeskedő típus.

Én soha nem nevetem ki a Tatát. Mert én elhiszem, hogy ha neki sikerül a nagy kísérlet, akkor az emberiségnek jót tesz vele. Mert az emberek át tudnak majd bújni egy kis időre mások bőrébe, és annyira meg tudják ismerni a másik embert, ahogy egyébként soha. Egy nő, mondjuk, lehet férfi, egy férfi meg lehet nő – magyarázta a Tata –, és akkor aztán mindenki meg fogja tudni, hogy milyen érzés a másik bőrében lenni. Az anyu se mondhatja majd az apura, hogy sose értette meg őt az apu, azért vált el. Mert ha például anyu az apuval cserélhetett volna – mondta a Tata –, és az apu egy kicsit élhetett volna az anyu helyében, és azt kellett volna csinálnia, amit az anyu csinál: tanítani, bevásárolni, főzni, tálalni, mosogatni, mosni, takarítani, megkeresni Ricsi elveszett fél zokniját, feltörölni a hányást, kiszedni a foltot a blúzomból, felvarrni a gombokat, és kiabálni velem, hogy tanuljak, meg satöbbi, akkor apu rögtön megértette volna az anyut. És persze az anyu apuként jobban megértette volna az aput. Mert akkor ő lett volna az ügyvéd úr, akinek folyton cseng a telefonja, ezer ügye van, és sose tudja, hol áll a feje, mert mindenki mindent azonnal akar, és azt hiszik, hogy az csak úgy megy.

Hát ilyen egyszerű.