Nógrádi Gábor Itt éltünk köztetek

Egy amerikai kisváros hobbiállatai mesélnek egymásról, a kisváros lakóiról és önmagukról a sírköveikre képzelt sírversekben. Arról beszélnek, pletykálnak, morognak, panaszkodnak és dicsekednek, hogy mit csináltak és hogyan éltek egykor.

A kötet több kiadásban, magyar-angol kétnyelvű formában is megjelent Cakó Ferenc homokrajzaival. (Az első kiadás Anna Moll álnéven jelent meg.)

Ez volt a harmadik évezred első könyve, mert 2001. január 1. első percétől lehetett megrendelni az interneten.

A sírversek azért is különlegesek, mert gyerekek és idős emberek egyaránt könnyen megérthetik és kedvelhetik a rövid történeteket.

A TALÁLT EB, HONEY

A végső szakadék szélén reszkettem egykor,

éhség, kór, bűn prédájaként

egy ismeretlen udvar végiben,

kivert kutya.

S akkor két gyermek jött az ételmaradékkal:

Ann és Gregory Hall.

Azóta évek teltek.

Hűségem törhetetlen,

védem életük, házuk, álmukat,

s égethet fagy, verhet eső, bot, bánat,

vagy kölykeim tűnhetnek el örökre,

csak azt mondom megbölcsült nyugalommal:

sose feledd a tegnap horizontját!

És ne feledd Ann és Gregory Hallt!

MARIE KÓBOR KUTYÁJA

Féltetek tőlem Billingstone lakói.

Veszett kutya! – csak így neveztetek.

Mert felbukkantam éjjel, mint kísértet,

hol itt, hol ott, ijesztőn és fehéren,

s úgy hittétek, hogy csak rátok lesek.

Fogakról szóltatok, mint a mesében,

s ajtók mellett függtek a fegyverek.

Nem tudta más, csak a kis Marie Moll,

ki a menhelyre maga vezetett,

hogy vágyam hajszol éjjel körbe-körbe,

vágyam: megnyalni egy emberkezet.

DOG, A VAKVEZETŐ

Izgatott futkosókkal ne törődj!

Szolgálj, szeress!

Legyen benned alázat!

Naponta járd ugyanazon utat,

se csont, se macska ne mozdítson el

attól, ki hozzád méri lépteit.

Ha egyetlen lény bizalmát bírod,

felelős vagy a létező világért,

oly óvatos légy!

Egy rossz mozdulat

s feltartóztatni nincs mód a halált.

Ötezer napon át Ed Cowley-t,

ötezerszer vittem a klubjába és kísértem haza.

Sem anyjával, sem nővel, sem baráttal,

s Istennel sem töltött annyi időt.

Mért csodálkoztok hát,

hogy nem ugrottam el

(bár ösztöneim súgták!),

mikor Pat Barett részegen

elütött mindkettőnket?