Önéletrajz
Nyíregyházán születtem 1947. június 22-én, vasárnap. Anyám öt éves koromban megtanított írni, olvasni. Harmincegy éves volt, amikor 1954. április 4-én sok szenvedés után, súlyos betegségben meghalt.
Apám hamarosan újra megnősült, hogy ne nőjek fel anya nélkül. Így lett két testvérem, Panni és Pali, majd később féltestvérként egy harmadik, Öcsi. Mindig jól megvoltunk együtt.
Az általános iskolában jó bizonyítványokat kaptam, de a gimnáziumba mégse vettek fel, mert a szüleim kisiparosok voltak. Maszekok, ahogy annak idején mondták. Hattagú családunk egy asztalosműhely jövedelméből élt nem túl jól. Sokat olvastam, és olyankor mindig zsíros- és a cukros kenyereket ettem...
Kilenc-tíz éves koromtól írtam verseket, majd később novellákat, humoreszkeket, de a szüleim úgy gondolták, írásból nem lehet megélni.
Jövőm biztosítása érdekében a debreceni építőipari technikum építőgépész tagozatára jártam négy évig. Ott kaptam jogosítványt, például öt tonnaméteres toronydarura is, de senkinek sem javaslom, hogy a daru közelében tartózkodjon, ha azt én irányítom.
Érettségi után Budapestre kerültem, ahol néhány évig technikusként, illetve könyvterjesztőként dolgoztam. Később elvégeztem a főiskolát könyvtár-népművelés szakon, majd közművelődési ismereteket tanultam az egyetemen és népművelő lettem. Tanítottam a nyíregyházi főiskolán, az ELTE bölcsészkarán, meg sok-sok tanfolyamon.
Közel harminc évig éltem házasságban Várhalmi Judittal, ha az udvarlást is beleszámítjuk. Alagsori, majd pincelakásban laktunk, erről szól Hecseki és a kedves betörők című regényem. Aztán jött a lakótelepi, majd a 13. kerületi lakások, és végül az álmok háza, Göd... (Ma párommal, segítőtársammal, Rutkai Krisztinával itt élek.)
Két fiam született: Gergely és Bence Szabolcs. Gergely operaénekes lett, majd sikeres író (Vau!, Nyau!, Balhés Beni naplója stb) Ma az írói munka mellett Európa-hírű kántor. Menyem, Farsang Anita balettművész. Két unokám van, Benedek és Sára Kata.
Bence fiam vezetőknek ír sikeres könyveket (Rinocérosz üzletkötés, Mikor leszel milliomos? stb.), Ismert, kiváló vezetőképző és szónok. IDÉZ(Z)ZETEK című utolsó könyve 365 hasznos gondolatot tartalmaz magyarul és angolul.
Első versem 1964-ben jelent meg a Kelet-Magyarország című napilapban, majd az Alföld című debreceni folyóiratban. Riportjaimat húsz éves koromtól közölte az Élet és Irodalom, majd novelláimat a Forrás, a Napjaink és más lapok. Az elmúlt huszonöt évben megjelent néhány verseskötetem, több mint húsz ifjúsági könyvem, és írtam számos hangjátékot, tévéjátékot és filmet is. Ezek közül a legismertebb és a legkedvesebb a gyerekkorom idején játszódó Sose halunk meg, amelynek főszereplője és rendezője Koltai Róbert volt.
Gyerekkori naplójegyzeteim szerint mindig költő, illetve író akartam lenni, de ezt nem mertem akkoriban bevallani. Hetedik-nyolcadik osztályban mindenkinek azt mondtam, hogy újságíró leszek. Azt könnyebben elfogadták. Ehhez a foglalkozáshoz sem vezetett azonban könnyű út. Nagy kacskaringók után, huszonkilenc évesen kerültem az Új Tükör című kulturális magazin szerkesztőségébe, és újságíró voltam 16 évig. Az álmok majdnem mindig megvalósulnak, ha nagyon akarjuk. Emlékszem például, hogy tíz éves koromban, amikor Pesten nyaraltam, elhatároztam, ha nagy leszek, a Duna partján fogok élni egy kis házban. Több, mint hatvan év telt el azóta. Ezt az önéletrajzot egy olyan házban írom, amelynek ablaka a Dunára néz...
