AZ ÖCSÉM ZSENI
Regény, 240 oldal, keménytáblás. Móra Könyvkiadó
ITT megrendelheted kb. 20% kedvezménnyel online!
(Ha a Móra Kiadónál elfogyott, keres más terjesztőknél - Líra, Libri, Bookline - vagy e-könyvként!)
Tomnak minden oka megvan az elkeseredésre. Megharagszik rá szerelme, Eszter, meg kell verekednie Digóval, a suli legveszettebb tanulójával, ráadásul még mindig mindenki Gerit, a bátyját tartja zseninek. Persze Tomot nem olyan fából faragták, hogy elbújik egy sarokba sírdogálni. Az egész világgal felveszi a harcot, ha kell. Szerencsére nem kell. Csupán Digó apjával és az ismét megjelenő Konrád Ottóval kell megküzdenie a hetedikesek Szövetségének segítségével. A két sötét figura titokban olyan akciót tervez, amely gyerekek tízezreit sodorhatja veszélybe. Egyedül Geri új találmányával lehet leleplezni a gonosztevőket. De vajon Geri megengedi-e Tomnak, hogy felhasználja a találmányt?
A szórakoztató és izgalmas regény a szerző nagy sikerű könyvének, A bátyám zseninek a folytatása.
Nógrádi Gábor: „Folytatnom kellett A bátyám zseni című regényt, mert eszembe jutott egy fontos gondolat, amit leginkább a már ismert szereplőimmel tudtam (hogy is mondjam?) bizonyítani, illusztrálni. Ez a gondolat pedig az volt, hogy segíthetünk-e, illetve segítenünk kell-e vajon az ellenségünknek, ha nagy bajba kerül, és nem tud segíteni magán. Esetleg nem is tudja, hogy bajban van. Számomra is nagyon nehéz a kérdés. Mert ha az embernek vannak ellenségei, akkor természetesnek látszik, hogy azokat utálja, és nem természetes, ha segíteni akar nekik. Hiszen ellensége megmentésével saját magát veszélyeztetheti.
Az öcsém zseni történetében Tom és társai mégis segítenek a fiúnak, aki megveti és csúfolja őket. Ráadásul úgy segítenek, hogy a fiú nem is tudja, kik mentették meg egy nagy veszélytől.
Nem tudom, mi a véleményetek erről a kérdésről. Nem tudom, hogy ti segítenétek-e az ellenségeteknek, ha igazán bajba kerülne. Kimentenétek-e a vízből? Lemennétek-e érte egy szakadékba, ha sebesülten ott feküdne? Nem is akarok ebben tanácsot adni. Csak elmeséltem egy történetet.”
RÉSZLET A REGÉNYBŐL
A történet, amelyből kiderül, hogy nem csak Gergő, hanem az öccse is zseni, Tom lehülyézésével kezdődött. Ez gyakori. Mármint, hogy valakit lehülyéznek, akiről később kiderül, hogy van esze, és nem is kevés. Talán éppen azért csúfolták, mert valamiben egészen más, mint a csúfolódók.
Persze azért nem kell mindenkinek reménykednie, akit süsünek, borjúnak, idiótának, ostobának, sötétnek vagy dilisnek neveznek az ellenségei, a barátai, a szülei vagy a tanárai. Van, akiről nem csak mondják, de tényleg úgy is viselkedik, mint akinek hiányzik egy kereke. Vagy kettő. Ami gyakran előfordul és nem akkora baj. A nagy baj az, ha ezt a hiányzó kereket később – ifjú- vagy felnőttkorában – sem pótolja.
Tamást egyébként Digó, köznapi nevén Poricska Péter hülyézte le.
Digóról, az iskola réméről tudni illik, hogy valószínűleg imád iskolába járni. Kétszer volt ugyanis a hatodikos. Hetedikben is évet akart ismételni, de Konrád Dániel tanár úr matekból kicselezte. Kettest adott neki a pótvizsgán, mert Digó meg tudta mondani, hogy hány éves lesz tíz év múlva. Persze a számoláshoz használhatta a telóját.
Mindenki azt szerette volna, ha Digó minél hamarabb elvégzi a nyolcadikat és eltűnik az élet sűrűjében. Az élet sűrűjében ugyanis gyakran előfordul, hogy valaki vad és fékezhetetlen, folyton verekedni akar, és csúnyán beszél. Erről azonban az illető személy hamar leszokik, miután a nála erősebbek és hatalmasabbak néhányszor feltörlik vele a padlót.
Az iskolákban az ilyen elvetemülten rossz gyerek persze ritka.
Vagyis az iskolák többségében ritka.
Akarom mondani: néhány iskolában ritkább, mint más iskolákban. Ahol gyakoribb… izé…
De talán inkább ne részletezzük!
Tény, hogy Tom és Geri iskolájában még mindenkinek feltűnt Digó-Poricska Péter féktelen viselkedése.
Szüleinek bérletük volt az igazgatói irodába.
Mamája, a pici, tejföl-színre szőkített hajú és égszínkék szemű asszonyka mindig akkora kalapban érkezett, hogy félre kellett billentenie a fejét, ha be akart menni a diri ajtaján. Digó kövérkés és földgömb-kopasz nevelőpapája pedig dr. Poricska Lóránd ügyvéd volt. (A fiú szülei sok éve elváltak, és az új apa a nevére íratta a gyereket.)
Poricska úr valójában egy volt ügyvéd volt. Az Állam Bácsi, vagyis a Magyar Állam ugyanis eltiltotta Poricska urat hivatása gyakorlásától, az ügyvédi munkától valami sötét és homályos ügy miatt. (Néhány szülő szerint ezt a sötét és homályos ügyet kábítószer-kereskedésnek hívták. Mások szerint az ügyvéd úr a macskáját kínozta, és a szomszédok feljelentették a rendőrségen. Ismét mások szerint nem a macska sivítozott olyan szörnyen, hanem a kislánya és a felesége, akiket Poricska úr időnként megvert, és akik aztán megszöktek az ügyvéd úrtól Ausztriába. Majd két betűvel és tízenötezer kilométerrel messzebb: Ausztráliába. Ezután vette feleségül a volt ügyvéd úr Digó mamáját, és lett Digó apja. Az életben gyakran történik ilyesmi, de ezeket ritkán szokás ifjúsági regényekben leírni, mert a felnőttek egy része nem szereti, ha a gyerekek megtudják, hogy ilyen emberek is vannak. Mintha a gyerekek hülyék volnának, és nem látnák, mi történik néha az életben, vagy nem néznének tévét. Bocs a kitérőért! Illetve egyáltalán nem bocs! Akarattal tértem ki.)
A vékony, nyurga, elálló fülű és vöröses sörtehajú Digó arca és teste tele volt sebhelyekkel. Amint azt eldicsekedte, ezeket mindennapi megszokott verekedéseiben szerezte.
– Tegnap egy csávó el akarta venni a mobilom – mondta például. Majd vihorászva hozzátette: – A mentők szedték össze kiskanállal!
Máskor három fickót ütött ki, szóval egy egész bandát, akik lerohanták a parkban.
– Véletlenül éppen volt nálam egy bot. Eljátszottam rajtuk a csonttörő játékot. Egy a kézre, egy a lábra, egy a kölyök pofijába! Persze kaptam én is…
Ezt, mondjuk, le sem tagadhatta volna. A füle kék volt egy ütéstől, a combján pedig hosszú vörös csík húzódott. Egy vastag ág vagy szíj nyoma…