SEGÍTSÉG, EMBER!

Regény, 192 oldal, keménytáblás. Móra Könyvkiadó
Bolti ár 2390 Ft – Online ár: 1793 Ft


ITT megrendelheted!

Mi történne, ha az állatok beszélni tudnának? Alighanem jól megmondanák a véleményüket rólunk, emberekről. Ebben a könyvben negyvenöt állat beszél, morog, kacag, kiabál, és bizony csak kevesen dicsérik az embert. Miért is tennék? Ugyan miért rajongana egy béka azért a vigyori gyerekért, aki befőttesüvegbe zárja? Vagy miért integetne bájosan a fóka annak a kétlábúnak, aki fegyvert fog rá? És vajon ki ne lenne ideges a farkas helyében, mikor mindig a szemére vetik, hogy megette Piroskát meg a nagymamát, akiket nem is ismer? Semmi kétség: nehéz az állatok élete, és ezen egyedül az ember segíthet. Mégpedig azzal, hogy szereti őket. De nemcsak a szívével, hanem az eszével is. Már ha van neki.

Vigyázat! Állati szövegek!

(A könyv ma már számtalan általános iskolában ajánlott irodalom.)

Nógrádi Gábor: „Sokszor megkérdezitek a találkozókon, hogy miért írtam meg ezt a könyvet. Most minden ilyen kérdésre válaszolok. Ezt a könyvet Bence fiamnak köszönhetem. Ő tartott állatokat a gyerekkorában: halakat, madarakat, hüllőket és egyéb kis szaladgálókat. (Igaz, az akváriumokat, ketreceket gyakran nekem kellett tisztítani, de ezt megbocsátom Beninek a Segítség, ember!-ért.) Bence nem csak gondozta ezeket a kis élőlényeket, hanem minden könyvet elolvasott ebben a témában, amit meg tudtunk szerezni. Az osztálytársai is kértek hobbiállatokat a szüleiktől, de nem tudtak annyit róluk, mint Beni. Ekkor határoztam el, hogy írok nekik egy könyvet az állatok gondozásáról. Csakhogy ha tankönyvet írok, azt nemigen szerették volna. Így született a Segítség, ember!, amelyben maguk az állatok mondják el humorosan, hogyan kell őket gondozni. A könyv sok-sok kiadásban, százezernél nagyobb példányszámban jelent meg, és zenés játék is készült belőle. Remélem, ennek, nem csak a gyerekek, de az állatok is örülnek.”

Nyúl

Ez igaz? Már megint húsvét lesz? Ugye, nem?

Mért kell minden évben húsvétot tartani? Mért nem lehet csak minden második vagy harmadik évben? Vagy még ritkábban! Mondjuk, soha!

Már előre félek. A húsvét feketével van a nyuszik naptárába felírva.

Még hogy: „Nyuszi ül a fűben, fűben szundikálva...”! Ül a fenét! El akar bújni a sok elkényeztetett kölyök elől, akik már márciusban azért rágják a mami meg a papi fülét, hogy nekik nyuszikát vegyenek húsvétra!

Nagy ötlet! A csokinyuszi nem elég?

Mert mit csinál a bugyuta gyerek az ő kis tapsifülesével? Gondozza? Ellátja? Nevelgeti? Persze! Mint a pattanásait! Nekimegy, mint borjú az anyjának!

Én megmondom, mit csinálnak velünk a gyerekek! Nyomorgatnak! Én is hiába makogom a gazdámnak, Bécikének, hogy: „Öreg! Térj magadhoz! Ne gyömöszölj! Nem én vagyok Zsuzsika a szomszédból!” Ő csak fogdos, meg puszilgat, meg cipel magával, mint a táskáját meg a nátháját. Aztán azt hiszi, hogy ha berak egy papírdobozba, a papundeklihez verdesem a füleimet az örömtől. Még csodálkozik az a lágytojásagyú, hogy néhány nap múlva olyan büdös leszek, mint ő, ha rájön a vízundor. Ha már valaki nyulat vesz annak a félkegyelmű utódának, nem vehetne hozzá egy kis műanyag aljú ketrecet, amit minden nap ki lehet tisztítani? Az ember is kiköltözött a barlangból a lakótelepre, hogy ne kelljen a mocsokba feküdni. Mért gondolják, hogy én eldobom magam a boldogságtól, mert a saját vizeletemben heverészhetek? Én is félek a betegségektől. Én is jobban szeretek bolha és tetű helyett káposztát kapni húsvétra, ha már nem tudom az emberiséget lebeszélni erről az ünnepről.

És ha már az evésről van szó! Aki az ebéd maradékát megeszi, picinyeim, az nem én vagyok, hanem a nagymama! Hoppá! Most újat mondtam, ugye? Nekem káposzta kell, meg saláta, sárgarépa, fehérrépa, gyümölcs vagy fű és lóhere, ha már az a megtiszteltetés ért, hogy én lettem a húsvéti nyuszi. Egy kis búza, kukorica vagy zab sem árt, megdarálva. Ezzel nem fogom kienni a családot a vagyonából.

És persze a legfontosabb: a tiszta ivóvíz. Amit szívből ajánlok húsvét hétfőjén pálinka helyett minden Vedelő Vendelnek.

Persze, ez a sok jótanács egy kalap faforgácsot sem ér a húsvéti nyuszitartóknál. Igaz, a legnagyobb gondunk nem is a gyömöszölés meg a rossz ellátás, hanem a kérdés, hogy mit csinálnak velünk húsvét után. Mert ha az ünnepnek vége, mi mehetünk az utcára vagy a tálba! És ezt nevezik ŐK humanizmusnak. Hát mikor rántottunk mi ki emberpopsit ebédre nyulamizmusból?

Javaslom az ENSZ-nek, hogy ezennel hivatalosan töröljék a húsvéti ünnepet a naptárból. Ha pedig ez lehetetlen, akkor nyuszi helyett vegyenek húsvétra a gyerekeknek kistestvért. Igen, igen! Azt is nagyon jól lehet gyömöszölni, annak nem kell ketrec, és egy idő után még az ebédmaradékot is megeszi a nagymama elől!