NEM VAGYOK SAMU

Reg�ny, 144 oldal, kem�nyt�bl�s. M�ra K�nyvkiad�

ITT megrendelheted kb. 20% kedvezm�nnyel online!
(Ha a M�ra Kiad�n�l elfogyott, keres m�s terjeszt�kn�l - L�ra, Libri, Bookline - vagy e-k�nyvk�nt!)

�n �gy szeretn�m szeretni a Pap�t! Mi�rt nem hagyja? Ha egyed�l akarok lenni, tuti, hogy r�m sz�ll. Ha nem akarok vele m�szk�lni, tuti, hogy elvisz mag�val. �szni tan�t, mik�zben f�lek a v�zt�l. Ha �llatorvos akarok lenni, bok�ig �llati v�rben tocsogtat, hogy az �lett�l is elmenjen a kedvem. Rokonokhoz cipel, mikor a h�tam is bors�dzik t�l�k. Felcsap �llatv�d�nek, �s majdnem agyonvernek minket. R�vesz, hogy lopjak vir�got, azt�n lebuktat, mint park�r. Belesz�l, ha Eszternek verset �rok, vagy unatkozom, vagy s�rok� �s amin csak r�h�gni lehet: fel akar vil�gos�tani! �! Engem! No, de m�r k�zeleg a szabads�g napja, mert az �n Pap�m n�s�lni akar! Hurr�! �ljen! �ljen! Vagy m�gsem?!

N�gr�di G�bor: �Folytatni kellett a Papa, ne m�r! c�m� k�nyvet, mert egyre t�bb t�m�m volt a nagyapa �s az unoka k�z�s vil�g�b�l. K�t unok�m, Beni �s Saci naponta n�ttek k�t centit �s a lelk�k egyre bonyolultabb lett. M�r kezdtem �ket nem �rteni, �s kezdtek engem nem �rteni. Rem�lem, ezek a vid�m �r�sok nem csak engem seg�tenek k�zelebb ker�lni az unok�imhoz�.�

R�SZLET A K�NYVB�L

�ppen kij�ttem a szob�b�l.

Pontosabban: a szob�nkb�l, ami l�ke-Bibi h�gommal k�z�s, mi�ta Papa elfoglalta az eny�met. (K�sz, Papa!)

Sz�val, �ppen kimentem a nappaliba a szob�nkb�l, hogy s�rg�sen keressek valami csokit, kekszet stb. �letem nagy f�jdalmaira, amikor Papa jobb tenyer�t hirtelen a mellemnek t�masztotta �s meg�ll�tott.

‒ Tudod, mi�rt unatkozol, Samuk�m? ‒ harsogta az arcomba. ‒ Mert nincs egy j� k�nyved!

Mit mondjak? Felforrt az agyvizem.

‒ Egy: nem unatkozom! ‒ vicsorogtam. ‒ Kett�: van j� k�nyvem! H�rom: ne Samuk�zz folyton! Nem vagyok Samu! A keresztnevem: Adorj�n! Sz�tagolva: A-dor-j�n!

(Mondjuk, ut�lom a nevemet, de a Samuk�z�st m�g jobban!)

‒ J�l van, Samuk�m ‒ mondta Papa ‒, nem Samuk�zlak, de megism�tlem:�

‒ Lalalalalala! ‒ daloltam hangosan, hogy ne halljam Papa agymen�s�t, mire Anya persze r�gt�n kin�zett a konyh�b�l, mert nem tudta, kit �lnek.

‒ H�lye vagy kisfiam, vagy elment az eszed? ‒ k�rdezte a maga megszokott, szeretetteli any�s modor�ban, �s visszament vacsor�t f�zni.

Papa persze m�g mindig a mellemen tenyerelt, �s l�kte a s�dert:

‒ L�tom, amit l�tok. Unatkozol.

‒ Na, most t�vedsz! ‒ morogtam d�h�sen Pap�ra. ‒ Egy�ltal�n nem unatkozom, ok�? �s t�maszkodj az Eur�pai Uni�ra, ne r�m! Engedn�l tov�bb menni? S�rg�s dolgom van!

Papa mintha nem is hallotta volna. Szabad bal kez�vel megvakarta a feje b�bj�t, mint aki �ppen gondolkodik, vagy viszket a feje.

‒ Sz�val nem unatkozol?

‒ Nem! Nem! Nem! ‒ lihegtem sz�lesre nyitott sz�jjal Papa arc�ba. ‒ �rtesz magyarul, Papa?

‒ Egy kicsit ‒ b�lintott Papa. ‒ Te azonban nem most�l fogat.

‒ Mi? ‒ kaptam h�tra a fejem, mert sejtettem, mire c�loz. ‒ De igenis, mostam.

‒ Tegnap ‒ mondta Papa.

‒ Nem tegnap ‒ mondtam �n. ‒ Ma reggel.

‒ �s most d�lut�n hat �ra van ‒ mondta Papa. ‒ Samuk�m, minden �tkez�s ut�n fogat kell mosni. Nem tudtad? Ha �gy r�lehelsz Eszterre, a kiscsaj besz�d�l a pad al� a sz�jszagodt�l.

N�ztem a Pap�ra, de szemmel nem lehet �lni.

� azt�n tudja, hol van a legsebezhet�bb pontom! Nan�, hogy Eszter!

‒ Ok�! ‒ mondtam. ‒ Megyek fogat mosni. Most boldog vagy?

‒ Samuk�m ‒ vette el a tenyer�t a mellemr�l Papa ‒, �n akkor vagyok boldog, ha te boldog vagy.

Sz�moltam t�zig, mert egy iskolapszichol�gus k�t �ve azt mondta, amikor elvittek hozz�, mert �sszerugdostam Leb�nyit, aki cs�ny�t mondott Any�ra, hogy ha hirtelen d�h�s leszek, sz�moljak t�zig.

Most az�rt kellett sz�molnom, mert majdnem azt mondtam a Pap�nak, hogy: ha boldogg� akarsz tenni, menj vissza Ny�regyh�z�ra, l�gysz�! �s szeretni foglak a s�rig!

Harmincig sz�moltam, az a biztos, azt�n elmentem fogat mosni.

Papa persze �t m�sodperc m�lva megjelent a f�rd�szoba ajtaj�ban.

�n, l�k�tt, elfelejtettem bez�rni!

‒ Az�rt gondoltam, hogy unatkozol ‒ magyar�zta nyugodtan, mivel tudta, hogy tele a sz�m fogkr�mmel, �s �gy nem tudom le�ll�tani ‒, mert f�l�r�ja kij�tt�l a szob�db�l, gy�m�lcs�s joghurtot nassolt�l, azt�n bekapcsoltad a t�v�t, n�zt�l valami eszement mos�szappanoper�t �t percig, azt�n kikapcsoltad, majd bement�l a kamr�ba csokit keresni, de nem tal�lt�l, teh�t r�gcs�lt�l egy kis mogyor�t. A mogyor�z�st k�vet�en az ablakhoz �llt�l, �s elm�ly�lten piszk�ltad az orrodat. �gy volt? �gy volt. Ha ez nem unatkoz�s, akkor micsoda?

D�h�mben hirtelen akartam v�laszolni, amit�l lenyeltem a fogkr�met habbal egy�tt.

‒ Mi van Samuk�m? ‒ �t�gette a h�tamat Papa, mert fuldokolva k�h�gtem, mik�zben sz�nes fogkr�mbubor�kokat k�pk�dtem tucatsz�m. ‒ Te �gy mosol fogat? Nem kell lenyelni a fogkr�met. Azt ki kell k�pni. �s mindig k�rk�r�sen sik�ld a fogaidat! H�rom percig alul, h�rom percig fel�l.

Valami ijeszt�en �llati hang t�rhetett ki bel�lem, ami egy hi�na �v�lt�s�t keverte egy haldokl� elef�nt hal�lord�t�s�val, mert Papa udvariasan kiugrott a f�rd�szob�b�l, �s becsapta az ajt�t.

H�sz perc m�lva, amikor m�r az �gyamon fek�dtem, �s azon gondolkodtam, milyen boldog Leb�nyi, akinek a nagyapja a D�li sarkon meteorol�gus, kopogtat�st hallottam.

‒ Nem szabad! ‒ �v�lt�ttem, mire kiny�lt az ajt�, �s bel�pett Papa.

‒ Azt mondtam: nem szabad! ‒ �ltem fel az �gyon, mire Papa megtorpant.

‒ Bocs! ‒ mondta. ‒ Nem hallottam. De ha m�r itt vagyok, n�zd, mit hoztam! ‒ �s felemelte a kez�ben szorongatott k�nyvet. ‒ Ezt olvasd el, nem fogsz unatkozni!

M�r megint kezdi! ‒ gondoltam. ‒ Most h�nyig sz�moljak?

‒ Az olvas�s a legjobb hobbi, kisunok�m! A Mama is sokat olvasott. �n is. �s ez a k�nyv, hidd el, letehetetlen ‒ mondta, �s letette az �gyamra Erich K�stner A k�t Lotti c�m� reg�ny�t, meg egy csomag kekszet.

‒ Papa! ‒ n�ztem a nagyap�mra, akinek �gy ragyogott az arca, mint Any�nak este, ha bevakolja kr�mmel. ‒ �n ezt a reg�nyt m�r k�tszer olvastam. Felfogtad? Nem egyszer! K�tszer!

‒ Nem baj, Samuk�m! ‒ mondta Papa. ‒ Figyeld meg, harmadj�ra m�g sokkal jobban fog tetszeni. ‒ �s ezzel kiment.

Meg�r�l�k!

�reztem, meg�r�l�k.

Vagy �tmegyek v�mp�rba, �s Pap�nak annyi!

Idegbajomban felkaptam a k�nyv�t, kinyitottam, hogy sz�tt�pjem darabokra, pap�rfecnikre! �s az eg�szet megegyem, felzab�ljam, ha megf�lok, akkor is�!

Na, most a k�nyv ott ny�lt ki, ahol a k�t Lotti, akik val�j�ban ikertestv�rek, el�sz�r tal�lkoznak a buszn�l.

�A kocsiajt� keret�ben v�g�l f�lbukkan ing�s�gaival a huszadik kisle�ny is. Komoly n�z�s� j�sz�g� /�/ nyugodtan lem�szik a l�pcs�n. Lent azt�n zavart mosollyal n�z k�r�l. Hirtelen megh�kken, s t�gra nyitja a szem�t. R�b�mul Luis�re. Most Luise is kimereszti a szem�t. Riadtan f�rk�szi a j�vev�ny arc�t.

A t�bbi gyermek �s Ulrike kisasszony d�bbenten n�zeget egyikr�l a m�sikra. A kocsivezet� h�tratolja a sapk�j�t, megvakarja a fej�t, a sz�j�t meg t�tva felejti. Vajon mi�rt?

Luise �s az �j kisl�ny a megsz�lal�sig hasonl�tanak egym�sra.�*

‒ Vacsora! ‒ riasztott fel az olvas�sb�l Papa hangja egy �ra m�lva. ‒ Samu! Bibi! Kezet mosni!

�ppen ott tartottam, hogy az anya megtudja: Lotte, nem Lotte, hanem Luise. Fantasztikus r�sz!

�A t�ny�rok cserepekben hevernek a f�ld�n. Luise elejtette �ket. Szeme t�gra ny�lik a r�m�lett�l.

- Luise! - ism�tli az asszony szel�den, �s kit�rja a karj�t.

- Anyuk�m!

A gyerek �gy kapaszkodik anyja nyak�ba, mint a fuldokl�, �s szenved�lyesen zokog. Az anya t�rdre roskad, �s remeg� k�zzel simogatja Luis�t.

- Gyerekem, �des gyerekem!�

Persze, hogy folytak a k�nnyeim, mik�zben szopogattam a kekszet, hogy min�l tov�bb tartson.

De Papa hangja megint bet�rt a szob�ba:

‒ Gyerekek! A f�leteken �lt�k? V�ly�hoz!

‒ Nem vagyok �hes! ‒ ord�tottam ki.

Istenem! Mi�rt �ppen az �n Pap�m ilyen?

�s mi�rt van mindig igaza?