Idézetek

"Ottó, amikor milliárdos feleségről álmodozott, nem Carla bibircsókos képe lebegett képzelete monitorján. Ugyanakkor még Carla is sokkal előnyösebb választásnak tetszett, mint egy húszcentis kés a bordái között."
(A bátyám zseni)


"Egyszer hallottam a fodrásznál egy nőt, aki azt mondta, hogy mindenki sokkal szebb, ha mosolyog. De ritkán tudok mosolyogni. A suliban inkább csak röhögünk. "
(A gonosz hét napja)


"Tizenkét éves volt, nem hülye. Pontosan tudta, hogy a szüleinek most Bécsbe kell menniük, neki pedig a nagyihoz. Nincs más megoldás. De azt senki se várja, hogy harc nélkül belenyugszik, amibe bele kell nyugodnia. Képes az utolsó pulóverig és nadrágig küzdeni az igazáért. Pontosabban azért, amit igaznak gondol."
(A hó fogságában)


"Saraghina testének többi részét nem festem le részletesen, mert félek, hogy akkor csak tizennyolc éven felüliek olvashatják a regényemet, pedig nem nekik írom."
(Lángoló nyaram)


"Nem sok dolog van a világon, amitől Domi félt. Még egy oroszlán ketrecébe is nagy lendülettel és mosolyogva lépett volna be, ha a ketrec üres."
(A mi Dózsánk)

"Szörnyű ez az állati élet! – szomorkodott Domi, a patkány. – Nem mi döntünk a sorsunkról!"
(Marci visszavág)


"Eszternek akartam verset írni a névnapjára.
Először azt gondoltam, veszek neki valami ajándékot: csokit vagy könyvet. Aztán azt gondoltam, olcsóbb, ha verset írok. Mondjuk, pénzem se volt, mert Papa kölcsönkérte vasárnap, mikor meghívott fagyizni."
(Nem vagyok Samu!)


"A póniló 3. kikötése: "Oda sem megyek, ahol nem szeretik egymást a családtagok. Mert az ilyenek mindig az állatba rúgnak bele legelőször."
(Segítség, ember!)


"Minden véleményt meg kell hallgatni, és alaposan meg kell fontolni. Nem mindig az az igaz, ami első hallásra igaznak tetszik, vagy amit a legtöbb ember igaznak gondol. A legbutuskábbnak tartott véleményben is lehet egy csepp igazság. Sokáig mindenki azt hitte, hogy a Föld lapos. És aki azt mondta, hogy gömbölyű, és kerring a saját tengelye meg a Nap körül, azt máglyán megégették. Pedig éppen neki volt igaza."
(Petepite)


"Miért kellett nekem éppen ebbe a családba születnem?
Miért nem választhatja meg az ember, hogy hova születik?"
(Papa, ne már!)

"Nehéz egy olyan apának ellenállni, aki gyermekei bonyolult lelkivilágának legtitkosabb rugóit is ismeri."
(Gyerünk haza!)


"Nem ritka, hogy a becstelen fiúknak tisztességes apjuk van. Vagy fordítva."
(Hecseki és a kedves betörők)


"A nevelés olyan, mint az éleslövészet. Először ki kell tűzni a célt. Aztán lőni. (Aztán megnézni a lőtér parancsnokát, aki mögöttünk fekszik, hogy hol ment be a golyó.)"
(Hogyan neveljünk…?)


"Vajon csak egyszerűen sétáljak el mellette, és pillantsak rá szívből jövő meleg mosollyal, ahogy a gödi nagyira szoktam, mielőtt pénzt kérek tőle?"
(Lángoló nyaram)


"A fiúk egyáltalán nem tudnak csókolózni.
– Akarod, hogy megtanítsalak csókolózni? – kérdezte Tünde Marcit, akinek az arca lángvörös lett. Ő ilyesmit sohasem bírt volna kimondani.
– Nem… majd… – dadogta, és ide-oda pislogott. Aztán gyanakodva a lányra nézett. – Mért? Te tudsz?"
(Marci öröksége)

"Bér Béla, a heves iskolaigazgató elmélyülten figyelte a körmeit. "Milyen gyorsan nőnek! – gondolkodott el ezen a mély és tudományos problémán. – Két napja vágtam le, s már látszik a kosz! Hm!"
(A mi Kinizsink)


"Aztán a tanár úr elhallgatott, mert az ő torkát is elszorította a történelem irtózatos eseményeinek felidézése. Csak nézte a két Dózsát, és sajnálta őket meg az egész országot: magyarokkal, szerbekkel, tótokkal, rácokkal, svábokkal, zsidókkal, mindenkivel együtt. Tudta, hogy a történelmen, a múlton nem lehet változtatni. Akkor sem lehet, ha visszamegy az időben, és mindent elmond, ami majd történni fog. A múlt örökre lezárt szelence.
Csak a jövőn lehet változtatni. És az sem könnyű."
(A mi Dózsánk)


"Kriszti még sosem gondolt arra, hogy egyszer a nagymamája is szerelmes volt."
(A hó fogságában)


"Anya a kádban leszappanozott. Még a fejemet is megmosta. Persze az alsónacit is le kellett venni végül. Mindegy. Végül is az anyám az anyám."
(A gonosz hét napja)


"Mindenki zseniális, csak az a kérdés, hogy miben és mikor."
(A bátyám zseni)

"Az orvosok szerint az infarktus úgy kezdődik, hogy zsibbadni kezd a bal karunk. De vajon mi kezdődik úgy, hogy az ember a lábujjától a feje búbjáig elzsibbad, és visszavágyik a jó édes mamájába?"
(Emmike nem semmike!)


"Emu csak pislogott, mint szamár a szélben.
– Te hogy tudsz ilyesmit kitalálni csak úgy? – súgta Kacornak.
– Nem tudom – mondta Kacor. – Jön magától. Az élet harc. Ha a másik pisztolyt ránt, nem gondolkozhatsz, hogy előveheted-e a tiédet.
– Én biztosan gondolkodnék – mondta Emu.
– A túlvilágon – mondta Kacor."
(Az öcsém zseni)


"Nekem, kislányom olyan két falábam van, hogy karót lehetne belőlük faragni a filodendron mellé."
(Az anyu én vagyok)


"Minden tiszta és elegáns volt, amint egy jobb hotelhez illik, amelyen apró foltja sem látszik annak a töméntelen vérnek és fehér pornak, amiből épült."
(A nagyikám zseni)


"Minden szívhez vezet egy út, csak meg kell találni."
(A tengeren is túl)

"A Papa azt mondta egyszer: "Ha nem érted a nőt, akit szeretsz, akkor hallgass!" És még hozzátette: "Ha nem szereted, az persze más."
(Lángoló nyaram)


"A bűn nem maradhat büntetlenül! A törvény az törvény.
Jól néznénk ki, ha folyton a szívünket kérdeznénk meg először, hogy mit csináljunk a bűnösökkel, és nem a törvények szerint döntenénk!"
(Hecseki és a kedves betörők)


"Én nem loptam el Bobit – mondta Esther. – Kimentem a kapun, a Bobi meg utánam jött. Ő lopta el saját magát. Tehetek róla?"
(Gyerünk haza!)


"Az álarcos gengszter álldogált még egy darabig, és bólogatott. Vesztett az Újpest? Hát igen! Ez a magyar foci. Akkor már inkább az útonállás!"
(Gyerekrablás a Palánk utcában)


"Kutyája meg macskája mindenkinek lehet. De ember, az nem!"
(Galambnagymama)

"Amikor Klárinyó kihívott felelni, neki is megmondtam, hogy Papát éjszaka bevitték a kórházba infarktussal, és nem lehet tudni, mi lesz vele. Klárinyó persze a helyemre küldött, és nem kellett felelni. Ahogy a Papa szokta mondani: minden rosszban van valami jó."
(Papa, ne már!)


"Bibi nem tehet róla, hogy később született, és néha Lüke Skywalker. Én így is szeretem. Igen, igen, sokszor szeretem! Például ha alszik, vagy nincs itthon…"
(Nem vagyok Samu!)


"– Sose értettem, Mami, honnan van benned ez az örök reménykedés. Ez a bizalom a jövőben meg ilyesmi.
– Pedig egyszerű a dolog, Papikám. Nő vagyok. Az asszonyok gyermeket szülnek, tehát életet hoznak a világra. És ez remény meg a jövőbe vetett hit nélkül nem megy.
– Jó neked! – morgott Papi, és köhintett.
– Hidd el, neked is jó – mondta Mami –, csak nem tudod."
(Marci öröksége)


"Illő szerénységgel és a mamánk elfogultságok nélküli szavaival szólva magunkról, mi olyan tökéletesek vagyunk, hogy ha kedvünk szottyan, francia parfümöt pisilünk húsvétkor, plusz minden kedden."
(Hogyan neveljünk…?)


"Az élet és az érzelmek néha sokkal gyorsabban változnak, mint az évszakok."
(Marci visszavág)

"Láttam, amint ledobja a köpenyét, ami alatt nem volt semmi, csak a bugyija, de abból is rögtön kibújt.
Ó, Monte Cristo! (Olvastam! Dumas!) Mi volt a te szenvedésed húsz évig If várában az enyémhez képest?!
Úgy éreztem, rögtön átfúrom a földet, és a másik oldalon jövök ki."
(Lángoló nyaram)


"Olyat fogunk szívni, mint a torkos borz! – morogta Tom a szüleinek. Aztán Lopez szövegét idézte a tévésorozatból, amit Raul Degeneróról mondott a rabszolga: – Ez az hombre akkor is hazudik, ha hallgat."
(A bátyám zseni)


"Ha kirándulsz, mindenképpen kerüld el a kölykeiket védő nőstényeket. (Figyeld meg az emberanyákat, ha a gyereküket valaki szidja vagy fenyegeti! Az oroszlánmama hozzájuk képest kiscica a faliképen.) "
(Vigyázz, hogy sose érjen baj!)


"Hiéna: A hiéna harapása nagyon erős. A csontot úgy roppantjuk el, mint más a cukorkát. Vigyázzon, aki minket megsimogat, mert csupa szeretetből megnyalogatjuk a kezét, és azután nagyon nehéz lesz egy ujjal megfogni a ceruzát."
(Segítség, ember!)


"Ha nem tudsz mondani semmit, akkor ne mondj semmit."
(Petepite)

"– Azt mondtátok: demokrácia? – próbálgatta az újonnan hallott szót kimondani Kinizsi Pál.
– Az meg mi fán terem?
– Hát az olyan dolog – csillant fel Gézuka szeme –, hogy mindenki elmondhatja a véleményét, és nem vágják le a fejét!"
(A mi Kinizsink)


"A tanár úr úgy gondolta, ezek a gyerekek már nem gyerekek. A középkori magyar történelem hányattatásai közepette néhány nap alatt felnőttek."
(A mi Dózsánk)


"− Afene! A fiamnak több esze van, mint nekem!
Mire Gabika őrmester, jó szokása szerint, csak röhögött.
– Örülök, hogy végre te is kimondtad! A faluban már mindenki tudja."
(A hó fogságában)


"Nem akartam balhét. Ettem tovább. Felnőttek! Mindent fenyegetéssel meg pofozkodással akarnak elintézni. Aztán csodálkoznak, ha a suliban is megy a dirrdurr."
(A gonosz hét napja)


"Néha megálltunk csókolózni Dortéval. Nem durcáskodtam. Ahogy Papa mondaná: amit ma csókolhatsz, ne halaszd holnapra."
(Lángoló nyaram)

"Álmodozni csodálatos dolog. Annál csak egyetlen jobb dolog van. Tenni valamit az álmainkért, hogy megvalósuljanak."
(Az öcsém zseni)


"Nem értettem anyu kacsintását, mert ha én buta vagyok, akkor abban is elviszem az aranyérmet."
(Az anyu én vagyok)


"Az ember néha biztos valamiben, amiben téved. És néha arra gondol, biztosan téved, miközben esetleg igaza van. Így megy ez az életben. Jó tudni."
(A tengeren is túl)


"‒ Adja oda a kocsi kulcsát, ha jót akar! ‒ súgta hangosan Kacor a beijedt sofőrnek. ‒ A nagyanyám fekete öves karatebajnok a korosztályában.
A nagyi szeme Kacorra villant. „Ezért a korosztályért még számolunk!"
(A nagyikám zseni)


"‒ Emmike! Ha ez a kutya itt marad, én elmegyek.
‒ Oké ‒ mondta Emmike. ‒ És hova mégy? Mit mondjak anyunak?"
(Emmike nem semmike!)

"Mucus néni évtizedeken át sikeresnek tartott pedagógiai módszerével röpke két hónap alatt egy életre megutáltatja velünk a zongorázást. Egy idő után már az utcai zebrára sem tudunk rálépni, mert ha meglátjuk a fekete-fehér csíkozást, feljön a tejbegríz."
(Hogyan neveljünk…?)


"– Ne forgasd a pupilláidat, kis kötözött sonkám – mondta Hecseki Marcinak – , mert neked azt se hiszem el, amit elhallgatsz."
(Hecseki és a kedves betörők)


"Ekkor Sanyi bácsinak támadt egy sejtése. Az a sugallat érintette meg, hogy talán a marhák falták fel a Trabant ajtaját, amely papírból és egyéb szálastakarmány-sűrítményéből készült. A felfedezés fényében némi káromkodás után Sanyi bácsinak mégis derűs kedve támadt, mert arra gondolt, hogy ilyen újrafelhasználható, finom tejecskévé váló autója csak neki van. Hát nem?! Próbáljon meg valaki egy Toyotát megetetni a tehenekkel!"
(Gyerünk haza!)


"– Nem mindig jó, ha egy apa nem megy el – mondta Gergő, és mivel ő volt a legokosabb, még hozzátette: – De mindig rossz, ha egy apa elmegy."
(Gyerekrablás a Palánk utcában)


"Ha az ember egyszer hazudik, a többi hazugság, mint a lavina, már jön utána. Jön, és könnyen elsodorhatja a hazudozót."
(Galambnagymama)

"– Felnőtt akartál lenni, nem? – ugrott fel Ádám és csenevész lábain fel-alá szaladgált a szobában. – Most felnőtt vagy…! Bemégy a munkahelyre…! Dolgozol, pénzt keresel, eltartod a családot, fizeted a számlákat, bevásárolsz, főzöl...…! Hamarabb kellett volna gondolkozni, kisfiam! "
(Petepite)


"– És ha kemény lesz tornaórán, mit kell csinálni?
– Mit, mit? – dadogott Papa. – Hát például… Például meg kell várni, amíg már nem lesz kemény.
– Igen? – bámultam rá, mintha elmondta volna a jövő heti lottószámokat. – Meg kell várni?"
(Nem vagyok Samu!)


"Tünde nem tudta, mit akar a kutya. "Úgy látszik - gondolta Cili -, nem csak halhatatlan vagyok, hanem hallhatatlan is."
(Marci visszavág)


"A jövő mindenre választ ad. Csakhogy akkor már késő. Mert a jövő olyan, mint a rossz felelő: néha csak kicsengetés után a folyosón jut eszébe, hogy mit kellett volna válaszolnia a tanár kérdésére."
(Marci öröksége)


"Kár, hogy Magyarországon nincsen annyi ókori rom, mint Görögországban. Szerintem építeni kellene néhányat. Nem mindegy egy turistának, hogy tegnap építették, vagy kétezer éve romlik?"
(Lángoló nyaram)

"A filmben a szerelmesek nagy megpróbáltatások után egymásra találtak. Ritka az ilyen téma. Naponta legfeljebb három-négy tucat erről szóló filmet, sorozatot lehet látni a tévécsatornákon."
(A bátyám zseni)


"Az emberek sokféle területen lehetnek zseniálisak, ha nem lusták. Ne feledd! Te is ember vagy!"
(Vigyázz, hogy sose érjen baj!)


"Zsiráf: Leszokhatnátok arról, hogy csúfoljatok minket, állatokat meg egymást. Mert ha nagyon megnézegetjük, akkor mindenkin találhatunk valami furcsaságot, valami eltérőt, valami szokatlant.
Még rajtad is, aki ezt a mondatot most olvasod, kis barátom, pedig te, anyád szerint, tökéletes vagy, mint a nagyiféle túróspalacsinta."
(Segítség, ember!)


"Érdekes: az egyszerű emberek néha érzékenyebbek, mint a sok nagyeszű, beképzelt felnőtt. Ez az írói megfigyelésem."
(Lángoló nyaram)


"– Ugyan már Samukám! Tanulsz? Félpucér csajokat nézegetsz az újságban. Ott van a füzeted alatt. Azt tanulod? Ebből fogsz dogát írni? Mi lesz a feladat? Ha tizennyolc nőből öt háttal áll, és négy oldalt, hány mellet látunk?
Huszonkettőt – gondoltam, mert nagyon jó fejszámoló vagyok. Tuti ötöst írnék, ha Dudás ilyen feladatokat adna."
(Papa, ne már!)

"Már eleve hülyeség volt azt hazudni, hogy azért élesztettük fel Kinizsit, mert őt szeretjük a legjobban a magyar történelemből. A hazugság hazugságot szül."
(A mi Kinizsink)


"– Bocsássatok meg nekem! – kiáltotta hátra a tanár úr a véres vesztőhelyről a gyerekek felé. – Dénes, Domi, Gézuka, Bea! Bocsássatok meg! Nem lett volna szabad elhozni benneteket ide. A magyar történelem nem gyerekeknek való!"
(A mi Dózsánk)


"Nem bírtam abbahagyni a bömbölést. Pedig biztosan oltári ronda vagyok ilyenkor. Mindenkit csúnyít a sírás. Ha a lányok tudnák, milyen undormányul tudnak kinézni, ha bőgnek, leszoknának róla."
(A gonosz hét napja)


"A simogatás az emberi kapcsolatok leghatékonyabb gyógyszere. Ráadásul ingyenes és mindig kéznél van."
(A bátyám zseni)


"Tudjátok meg: mindennek eljön az ideje, ha van erőnk és kitartásunk. Meg időnk."
(A hó fogságában)

"Szerintem minden nő gyönyörű valakinek."
(Lángoló nyaram)


"Tudtam, hogy a világháborút ismétlik, csak azt nem tudtam, hogy a másodikat vagy a harmadikat. "
(Az anyu én vagyok)


"– Juj! – szisszent fel Tamás. – Ez a kutya harap? – De Benedek csak legyintett.
– Nem kell félni. Be van oltva.
– Ez megnyugtató – húzta el a kezét a férfi. – Ha leharapja az ujjaimat, hegedülni már nem fogok soha, de legalább a veszettség nem fenyeget. "
(A tengeren is túl)


"Olyan szakmát keress, amit boldogan csinálnál, s csináld úgy, hogy másoknak is hasznos legyen, majd igyekezz felnőttként megélni belőle."
(A pénz nem a fákon nő!)


"‒ Né’ már! Ez nem is kád! Ez medence!
‒ Lili, fürdünk?
‒ Én csak a kutyámmal szoktam együtt fürödni.
‒ Vau! Vau!"
(A nagyikám zseni)

"Robert nem volt ennyire elragadtatva az ajánlattól. Valami nem tetszett neki ebben a két emberben, de nem tudta megmagyarázni, mi az. Vannak néha ilyen megérzéseink. A legjobb, ha hiszünk nekik."
(Gyerünk haza!)


"Ilyenek ezek az idős nénik! Mindent tudnak. Ezért szeretnének sokan bölcs és idős nénik lenni. Csakhogy a fiúknak ez sohasem sikerülhet."
(Gyerekrablás a Palánk utcában)


"Nagyon egyedül voltam. Nincs is az írásnál magányosabb foglalkozás: magadra hagyva szemben ülni az üres papírral. "
(Galambnagymama)


"Az egyik galamb röptében súrolta a fejemet, és lepiszkított.
‒ A fene egyen meg! ‒ ordítottam, miközben utánakaptam, hogy kitekerjem a nyakát. ‒ Megöllek! Még le is kakálsz?!
‒ Ne bántsd! ‒ kiáltott Emmike. ‒ Lehet, hogy ő a nagyi!
‒ Nem lehet! Biztos!"
(Emmike nem semmike!)


"Mit mondhat egy diák, ha egy tanár beszélni akar vele? Azt, hogy: bocs, nem érek rá? „Majd inkább holnap beszéljünk, tanárnő, a fogadóórámon. Fél kettőtől háromnegyedig várom kint a játszótéren a dühöngőben."
(Az öcsém zseni)

"– Ha bánt valami, és nekem nem mondod el, és ha engem bánt valami, és neked nem mondom el, akkor kinek mondjuk el?"
(Marci öröksége)


"Ügyvédként is azt mondom: bár minden konfliktust el lehetne simítani egyszerűen...! Ámbátor az mégsem lenne olyan jó. Miből élnék én?"
(Láttam, mi történt)


"Az édesapa olyan, mint a kenguru: nem szívesen nyitja ki az erszényét. Az a téves elképzelése van, hogy mivel a pénzt ő keresi meg, ő döntheti el, hogy kinek mennyit ad."
(Hogyan neveljünk…?)


"Hát miért kell nekem mindig ilyen görcsös, gátlásos hülyének lenni? És pláne akkor, amikor mellettem fekszik a világ legcsodálatosabb csaja, aki engem szeret, egyértelműen engem szeret minden mozdulatával, szavával, és nem Lasse Jorgensent vagy Mads Mikkelsent, aki kurva jó pasi, egy filmben láttam."
(Lángoló nyaram)


"A szerelem vak, de hamarabb megoldja a problémákat, mint száz diplomata."
(Hecseki és a kedves betörők)

"A természetben soha ne aludj abban a ruhában, amelyikben főztél vagy ettél! (Pláne, ha megint leetted magad, mint szoktad. Az állat – mondjuk, egy kóbor kutya például – az inged szagáról azt hiheti, hogy te is egy csirkepörkölt vagy nokedlivel.)"
(Vigyázz, hogy sose érjen baj!)


"Orrszarvú: "Ma még ormótlannak meg csúnyának találsz engem, Dezsőke, és biztosan összecsinálnád magad, ha találkoznánk a Kossuth téren. De még annyit változhatsz! Olyan hosszú az élet! Legalábbis a tiéd."
(Segítség, ember!)


"A szülők általában már csak ilyenek… Otthon szidják a gyereket, hogy lusta meg buta, de az iskolában még a hazugságtól se félnek, csak a tanár véleménye jobb legyen a gyerekükről."
(Petepite)


"– Az a helyzet, Samukám, hogy lassan felnőtt férfi leszel.
Érdekes. Ha kukiügyekről van szó, felnőtt férfi vagyok, de ha egy fagyit akarok enni, még mindig kéregetnem kell rá a pénzt."
(Nem vagyok Samu!)


"− Drága Dávid! – bámult rám kedvesem szerelmesen. – Te még…? Te még szűz vagy? Te még nem voltál lánnyal?
− Még fiúval se! – morogtam."
(Lángoló nyaram)

"Luca fantasztikus volt. Nála terv és tett úgy követte egymást, mint teherautó és a pótkocsija. Papa rég megmondta, hogy Luca miniszter lesz, mikor a mai fejesek nyálcsorgató vénekként dekkolnak majd a menhelyeken."
(A gonosz hét napja)


"– Ha rendes betörő lennél – jegyezte meg Marci –, akkor elcserélnéd velünk ezt a lakást. Majd te összerabolsz magadnak egy másikat."
(Hecseki és a kedves betörők)


"Izzadni emberi dolog. Amikor feleltetéskor az osztálykönyvben a nevünk körül kaparászik a biosztanárnő, észrevesszük, hogy nedves a tenyerünk. Mi a fene? Vizes maradt a klotyó után? Kizárt dolog. Nem is mostunk kezet."
(Hogyan neveljünk…?)


"Azt bezzeg nem tanítják az iskolában, hogyan ismerkedjen meg egy fiú egy lánnyal, csak azt, hogy x négyzet meg y négyzet…!
Vagy ezt nem is lehet tanítani?"
(Lángoló nyaram)


"Ha az ember mindig tudná, mikor buta, bölcs volna."
(A bátyám zseni"

"Nem kell mindent érteni. Elég, ha érzed."
(A tengeren is túl)


"Miért nem lehet visszatekerni az időnek gyors kerekét?
Ilyen költői gondolatok száguldoztak Ottó agyában, mert minden magyar poéta lesz, ha nagy bajban van."
(A nagyikám zseni)


"– Megnyomok néhány gombot ezen a készüléken – magyarázta ősanyjának a mobilt Domi –, és beszélgethetek bárkivel ott fent.
– Bárkivel? – csillant fel az asszony szeme. – Istennel is?
– Tulajdonképpen vele is – pislogott Domi. – Csak nem tudom a számát."
(A mi Dózsánk)


"Zsófi mama kicsit állt, fogódzkodott, aztán leült a konyhaszékre. Bundás meg izgatottan nézte. Ősi ösztönével valami bajt érzett. Főzés közben a gazdája még nem ült le, mióta a kutya a világra nyitotta csipás kis szemét."
(A hó fogságában)


"– Te olyan sötét vagy, Domi – szipogott a kislány –, hogy a százwattos égő is elhalványul, ha belépsz a szobába."
(A mi Kinizsink)

"Vannak gyönge emberek. Azoknak nagyon kell vigyázniuk. Mert olyasmire is rávehetik őket, ami számukra is nagyon rossz."
(Gyerekrablás a Palánk utcában)


"Nem értitek? Az unokám beleolvasta magát A kis herceg című könyvbe. Olvasta, olvasta, újra meg újra addig-addig, amíg a történetbe nem varázsolódott. Vissza akarjátok kapni a fiatokat a könyvből? Ki kell olvasni belőle."
(Galambnagymama)


"A kislányom tiszta anyja! Néha már azon gondolkodom: minek nekem két feleség? Az egyiktől el kellene válni. Mondjuk, az idősebbet tartanám meg, mert az már egyedül öltözik, és nem akar kutyát."
(Emmike nem semmike!)


"Most éreztem először, milyen jó, hogy az én apukám ügyvéd. Ha egyszer majd agyonütök valakit, biztos be fogja tudni bizonyítani, hogy nem én vagyok a vétkes, hanem éppen hogy engem ütöttek agyon...! Illetve azt azért nem."
(Az anyu én vagyok)


"Az anyákat arról lehet megismerni, hogy szinte semmi rosszat nem hisznek el a fiaikról, és szinte mindent elhisznek a fiaiknak."
(Az öcsém zseni)

"A világon minden probléma megoldódik így vagy úgy, ha szeretjük egymást, és türelmesek vagyunk."
(Marci visszavág)


"Szuper volna, ha erről a szorongásról le tudnék szokni! Ha nem érdekelne, mit mondanak, gondolnak, beszélnek rólam mások. De létezik olyan ember, akit ez nem érdekel? Akiről leperegnek a csúfolások, a gúnyolások, a megjegyzések, a dumák?"
(Lángoló nyaram)


"A nevelésről sohasem szabad lemondani. Vegyetek példát a szüleitekről, akik évek óta arra tanítanak benneteket, hogy törüljétek le a lábatokat, mielőtt bementek a szobába. És teszik mindezt a siker halvány reménye nélkül."
(Hogyan neveljünk…?)


"Elek úr mereven nézett a századosra, és arra gondolt, hogy az őrültekkel nagyon kell vigyázni, mert kiszámíthatatlanok. Olvasta egy cikkben, amikor valaki a vécében hagyott egy félbeszakított újságoldalt."
(Hecseki és a kedves betörők)


"Az apai szív nehezebben tud ellenállni kislánya könnyeinek."
(Gyerünk haza!)

"A szomszéd neveléséhez nagyon kevesen értenek. A szomszéd nevelését a legtöbben a „kihívom a rendőrséget, te állat, ha nem hagyod abba!” nevezetű pedagógiai módszerrel kezdik, és a baleseti sebészeten végzik."
(Hogyan neveljünk…?)


"– Az emberi lélek bonyolult, nagymama – mondta a kilencéves. – Nagyon bonyolult.
– Igen – bólogatott az öregasszony, és lenyalta ujjáról a zsírt. – És a nagyon hülye ember lelke, az még bonyolultabb, mint az egyszerű ember lelke, nem?"
(Hecseki és a kedves betörők)


"A lány rám pillantott. A gödi nagyi szomszédjában a pitbull szokott így rám nézni, de ott megvéd a kerítés."
(Lángoló nyaram)


"Szippantós: A gyerekeknek jó. A sulit meg apámat leszámítva nekem is jó volt. De aztán…! Úgy igaz: ha az életből is ki lehetne szippantani a trutyit, egészen kellemes volna."
(Láttam, mi történt)


"Marci sóhajtott, és bólintott. Éppenséggel az igazat is meg lehet mondani néha…"
(Marci öröksége)

"Csodák ritkán esnek meg az emberrel. Esetleg elmarad egy felmérő dolgozat, vagy ötös találata lesz az embernek a lottón. De aztán évekig semmi."
(A tengeren is túl)


"A bűnöző a bíróság előtt gyakran sírja el magát bűnbánóan:
Bocsánat, hogy összevertem azt a férfit az utcán és elvettem a pénzét! Árva gyerek voltam én, kérem. De soha többet nem teszek ilyet! Esküszöm a szüleim életére!"
(Az öcsém zseni)


"„Ábrándozás az élet megrontója." Nem t’om ki írta, de tökre igaza volt."
(Lángoló nyaram)


"A Trabantot hosszabb útra leginkább indiai fakíroknak gyártották, akiknek ez a kis kényelmetlenség nem gond, mert a hírek szerint úgyis szöges ágyon hevernek mindig, átszúrt nyelvvel. Magyarországon azonban elég kevés az indiai fakír, ezért juthatott hozzá Sanyi bácsi az autóhoz igen kedvező áron sok-sok évvel ezelőtt."
(Gyerünk haza!)


"Ez is olyan jellemző a felnőttekre. Hogy mindig hamarabb hisznek a másik felnőttnek, mint egy gyereknek."
(Az anyu én vagyok)

"A valóság az volt, hogy Ottó is milliárdos akart lenni, amikor Amerikába érkezett. Ez azonban nem jött össze neki két hét alatt. Sőt, két hónap, illetve két év alatt sem. Ilyesmi másokkal is előfordul."
(A bátyám zseni)


"Csináld, ne habozz folyton! ‒ mondta Papa, ha tétováztam valami miatt. ‒ Ha csinálod, vagy sikerül, vagy nem. Az esélyed ötvenszázalékos. Ha sokat okoskodsz, nem fogod csinálni, és akkor nem is sikerülhet."
(A gonosz hét napja)


"Érdekes. Mért van az, hogy egy apa néha szinte szó nélkül rá tudja venni a lányát olyasmire, amire az anyja többnapos veszekedés után sem, miközben mindkét szülő egyformán szereti a gyerekét? Vannak még nehezen megválaszolható kérdések az életben."
(A hó fogságában)


"Nyilván le akarják hallgatni a többi maffiózót ‒ gondolta Gergő. Tehát ezért rabolták el. Ez csak Ottó ötlete lehetett. A tyúkhúslevesben lehet csalódni, a szemét emberekben nem."
(A nagyikám zseni)


"– Baromi! – suttogta Domi azzal a hatalmas szókincsével, amit tizenkét év alatt összekapart magának."
(A mi Kinizsink)

"Az ember néha nagyon gonosz dolgokat tud elkövetni valakivel szemben, mert nem tud róla valami fontosat. (…) Gyűlölsz valakit? Ismerd meg alaposabban! Lehet, hogy az érzésed változni fog."
(Marci öröksége)


"Én leszúrom magam - gondoltam. - Még jó, hogy otthon hagytam a vadásztőrömet."
(Lángoló nyaram)


"A szülők nevelése nagy figyelmet és sok munkát igényel. De megéri a befektetett energiát. A gondosan nevelt szülő kevesebbet kiabál, sokat mosolyog, tovább él, és csak ritkán harap."
(Hogyan neveljünk…?)


"Az idő nagy mókamester. Amit este nem teszünk meg, azt néha másnap már nem is engedi megtenni, és ami ellen esetleg reggel tiltakoztunk, azt estére örömmé teszi."
(Hecseki és a kedves betörők)


"Veresegyházán nagyon ritkán dugják be az emberek a fejüket egy oroszlán szájába. Mondjuk, oroszlán is elég kevés van errefelé..."
(Gyerünk haza!)

"A bátorságot csak egy milliméter választja el a vakmerőségtől. A vakmerőség csak egy milliméterre van a hülyeségtől – mondta az egérmama a kisegérnek, aki fel akarta kelteni a macskát, hogy megkérdezze: Hány óra?"
(Vigyázz, hogy sose érjen baj!)


"Zsiráf: "A természet soha semmit sem csinál véletlenül. Aki véletlenül rombol, tombol, poharat tör és fellöki a Mari nénit, az nem a természet, hanem Józsika a harmadik béből."
(Segítség, ember!)


"Az arab nyelv a költészet legszebb nyelve, ha nem éppen gyilkolásra buzdít. (A többi nyelv is éppen ilyen, de most az arabról van szó.)"
(Marci visszavág)


"– Keressünk pénzt – mondta Papa. – Csináljunk sárkányt, és adjuk el a gyerekeknek.
Adtam pénzt a Papának, mert azt mondta, egy üzlet a befektetéssel kezdődik. Papa megcsinálta a sárkányt. Éppen olyan volt, mint egy igazi sárkány, csak nem akart felrepülni.
– Nem minden sárkány repül – mondta Papa. – Vannak földi sárkányok is."
(Papa, ne már!)


"A tanár úr szeretett humorizálni. Csak nem tudott."
(Petepite)

"Apa mindig büszke volt az önuralmára. Az önuralom az ügyvédnek olyan alaptulajdonsága, mint a farkasnak a húsevés. De apa csak idegenek számára tartogatta az önuralmát. Otthon nem volt ügyvéd."
(A gonosz hét napja)


"Ha egy problémán nem tudunk segíteni, nem kell vele idegesíteni a szeretteinket."
(A hó fogságában)


"Én tesiórán elég könnyen felkúszom a kötélre meg a rúdra, ha néznek a lányok."
(Lángoló nyaram)


"Tanár úr! − nyújtogatta a kezét Kacor. − Azt hiszem, feltaláltam az örökmozgót!
Konrád tanár úrnak idegesen megrándult a szája.
- Elég volt a butaságaidból, Katzer! Örökmozgó nincs, nem volt és nem is lesz. A mozgáshoz energiára van szükség. Csak az mozoghat, amit valamilyen energiával táplálunk.
- De tanár úr! − kiáltott Kacor. − Hát ez az! A mi macskánk örökmozgó! Már három napja nem adok neki enni, és még mindig rohangál utánam, meg nyávog!"
(A bátyám zseni)


"Ahogy a vén Cili mondogatta időnként nagy és keserű életbölcsességgel: egyetlen előnye van, ha valakit agyonüt egy tégla. Nem ütheti agyon még egyszer."
(Marci öröksége)

"Pillangó/hernyó: A csecsemők talán olyan gyönyörűek összecsomagolva a mamájuk pocijában azzal a bamba gülüszemükkel, meg a két rózsaszín lepenttyel a fejük két oldalán?"
(Segítség, ember!)


"Vittem Eszter táskáját. Azt hiszem, köveket gyűjt. Mindegy. A szerelem erőt ad. Legfeljebb leszakad a karom"
(Nem vagyok Samu!)


"Nem tudott megszólalni, mert egy gombóc volt a torkában. Nem szilvás vagy túrós gombóc, csak egy afféle megszólalásgátló gombóc. Ismerjük."
(Marci visszavág)


"− Az élet minden konfliktust megold – mondta Dorte –, ha hagyod, hogy a maga természetes, normális módján megoldhassa, és nem piszkálsz bele folyton azzal, hogy te jobban tudod."
(Lángoló nyaram)


"Ha jót akarsz, gondolj a rosszra!"
(Vigyázz, hogy sose érjen baj!)

"Papa mindig azt nyomja, hogy a férfi a teremtés koronája. Ádám volt az első, Éva a második. De ha így van, akkor miért folyton a nők döntenek a fontos dolgokban? Tapasztalom otthon is eleget. Talán lenyúlták a koronát?"
(Lángoló nyaram)


"Nagyon gyorsan meg lehet tanulni egy nyelvet, ha az embernek az élete függ tőle."
(Marci visszavág)


"Kosárlabdaedző: A kis kanos fiaim! Minden lepkét fel akarnak szúrni a gyűjteményükbe. Csak aztán legyen erő játszani is! Akartam is szólni neki, hogy „Robikám, holnap edzés”, de én is voltam fiatal. Utáltam, ha egy tanerő a csaj előtt csicskáztatott."
(Láttam, mi történt)


"A Papa szerint Nyíregyházán lehet kapni a legjobb fagylaltot a Zrínyi utcában. Mert azt egy eredeti olasz cukrász készíti, a Sarkadi Pisti, aki a Papának jó barátja, együtt jártak iskolába."
(Papa, ne már!)


"A Tünde a nagyon szőke hajával, meg a nagyon kék szemével. Amikor beszalad az osztályba, olyan, mintha a nap kisütne, meg besütne…!"
(Petepite)

"A hír a nők között gyorsabban terjed, mint a neten. És fizetni se kell érte. Szerintem wifivel működnek"
(A gonosz hét napja)


"– Egyszer elvittetek Pesten abba nemtudomhova étterembe - mondta a nagyamám.
- Mintha sületlen zsemlébe dugott, paprikás olajba’ sütött fűrészporfasírtot ettem volna.
– Az hamburger, és nagyon finom!"
(A hó fogságában)


"– A tömeg… – dadogta Sipeki. – A tömeggel szemben… Ezt ti még nem tudjátok… A tömeggel nem lehet… Nem lehet szembeszállni… A tömeg nem emberekből áll. A tömeg a tömegből áll."
(A mi Dózsánk)


"A hatvanöt éves lady úgy suhant ki a nyitott kertajtón két keréken, mint hasmenéses vámpír egy thrillerben az erdei budihoz egy rémítően ködös hajnali órán."
(A nagyikám zseni)


"A szeretetvágy fertőző."
(A tengeren is túl)

"Nem akartam üvölteni. Számolni kezdtem tízig, ahogy a pszichológus javasolta. Hetvenkettőnél eltévesztettem a számolást."
(Nem vagyok Samu!)


„Milyen jó, hogy éppen erre jártam! – gondolta Pite a kirakat előtt. – Fél áron megvehetem a Bulls 3.-at! Remélem még van…!” És besietett a boltba. Szerencséje volt. A Wild Bulls 3.-ból még akadt a raktárban kétezer darab."
(Petepite)


"Poniló: Nem szeretnek? Nem baj. Akkor majd én még jobban fogom szeretni magamat! Azér’ is! "
(Segítség, ember!)


"Valószínűleg nagyon kevesen tudják, hogy elhunyt rokonaink, ismerőseink, barátaink, kedvenc állataink és növényeink (összefoglaló néven: szeretteink) az agyunkban található Emléksejtekben élnek tovább mint emlények. /…/ Ezt persze az iskolában nem tanítják, mert így is túlzsúfolt a tananyag."
(Marci öröksége)


"A lányok sokkal okosabbak szerelmi ügyekben, mint a fiúk, mindaddig, amíg ők is teljesen el nem veszítik a fejüket."
(A bátyám zseni)

"Még azok is szeretettel emlékeznek életük első éveire, akik számára ezek az évek nem voltak annyira gyönyörűségesek. Az idő mindent megszépít. Vagy majdnem mindent."
(Gyerünk haza!)


"Az öregasszonyok ugyanolyan elszántan tudnak hallgatni, ahogy beszélni."
(Hecseki és a kedves betörők)


"Válaszolj: mi kell a jó feleléshez? Tudás? Magolni minden hülye tud. Gondolkodás? Az pusztítja az agysejteket. Beszélőkészség? Naná!"
(Hogyan neveljünk…?)


"Kutyaidomító: Egy kutyát meg lehet tanítani, hogy vigyázzon az úton?
És még csodálkozik a párom, hogy utálom az embereket! Ezeket az eszetlen rohanókat? Egy kutyát! Azt igen! Azt lehet szeretni. Az tudja, mi a hűség, a szolgálat, a rend, a hála. Ezek? Azt sem tudják, ki az apjuk!"
(Láttam, mi történt)


"Szerelem? Az egy szó. A mi szerelmünk: ezer szó."
(Lángoló nyaram)

"Ha valami nagyon érdekeset megtudok, akkor nekem azt azonnal el kell mondanom valakinek. Az izgalmasakat nem tudom magamban tartani."
(Az anyu én vagyok)


"Koki lefékezte magát, de úgy lihegett alulról felfelé Tomra, mint egy harci kutya, aki már évek óta nem kapott veszettség elleni védőoltást."
(Az öcsém zseni)


"A mamája csak rápillantott félvállról, mint tyúkanyó a csibéjére, és már látta, hogy felhős a csemetéje lelke."
(Galambnagymama)


"Nem kell minden sértést mellre szívni. Előfordul, hogy a sértegető jobban szenved, mint az, akit megsértett. És éppen kínjában csapkod összevissza maga körül."
(Gyerekrablás a Palánk utcában)


"Szerencsére a feleségemnek mindig helyén az esze. (Naná! Miután neki van.)"
(Emmike nem semmike!)

"Szemtelen vagy, kisfiam! Nem félsz, hogy apád félévi fizetése rámegy a fogpótlásodra, ha szájon kaplak?"
(A mi Dózsánk)


"A két lovacska lassacskán ballagott.
‒ „Ne válasszunk magunknak csillagot?” ‒ idézte a nagyi a régi verset, mert az idősebbek képtelenek elfelejteni, amit ifjan megtanultak, bármennyire is szeretnék néha."
(A nagyikám zseni)


"Nem az tesz gazdaggá minket, ami a miénk, hanem aminek örülni tudunk."
(A pénz nem a fákon nő!)


"− Az első szerelem nagyon fontos – mondta anya. – Olyan, mint az első szó, amit kimond a baba. Vagy az első lépés, amit megtesz. Utána még számtalan szót mondhat, és számtalan lépést tehet, de az elsőre emlékszik a család…"
(Lángoló nyaram)


"A rossz hír szárnyakon jár, míg a jót csigapostás viszi."
(A tengeren is túl)

"Borzalmasan konok az unokám! Konok, makacs, fafejű tahó! Tiszta nagyapja!"
(Vigyázz otthon, hogy sose érjen baj!)


"Az orvos teljes idegkimerültséget állapított meg a tanárnőnél, ami a pedagógusok esetében olyan természetes foglalkozási betegség, mint a pincéreknél a hátfájás meg a lúdtalp. A tanárnőnek két napig pihennie kellett, nyugtatókat szedett, és eltiltották Shakespeare-től meg a hatodik bétől."
(A bátyám zseni)


"Látom fél szemmel a mamát, ahogy fülig ér a szája. Azt akarja jelezni, hogy ugye milyen gyönyörű kisfia van? Persze lehet, hogy lány. A franc se tudja ezeknél a vakarcsoknál megállapítani, ha nem pucérak."
(A gonosz hét napja)


"A busz végre elindult, a szülei integettek, és Krisztina kegyesen rájuk villantott egy halvány mosolyt. Végül is a szüleiről van szó, akiket teljes szívéből imádott – máskor."
(A hó fogságában)


"Vannak előnyei, ha az ember jobban ismeri a szüleit, mint a szülei őt."
(Lángoló nyaram)

"Így esett az a különös eset, hogy Gólya Moldován Rózsiba beleesett. A vonzalom kölcsönös volt. A többit mindenki el tudja képzelni. (Tizenkét éven aluliak csak szülői felügyelettel képzelegjenek!)"
(Marci visszavág)


"A húgom, Bibi nem állt le. Mi van? Ez a gyerek tartós elemmel működik? Vegye már ki belőle valaki!"
(Papa, ne már!)


"– Nagy tartalékok vannak még ezekben a gyerekekben – mondta ismét büszkén a hatodik bé osztályfőnöke. – Még nagy meglepetéseket fognak nekünk szerezni az életben."
(Petepite)


"Póniló: "Né’ már, minipaci! – mondják a pónilóra. – Úgy látszik, a mamája beleszeretett egy tacskóba! Hihihi!" Nagyon vicces!"
(Segítség, ember!)


"Ha zavarban vagyok, akkor hülye is vagyok ezerrel."
(Lángoló nyaram)

"‒ Az nem veszélyes, ha együtt maradunk ‒ mondta Nyílnyúl. ‒ Csak az veszélyes, ha külön maradunk."
(Kengu elrablása)


"Ő meg a szülei nem magyarok. Az meglátszik. Csak tudnám, miből?
Olyan nyugodt az arcuk. És olyan tiszta a szemük."
(Lángoló nyaram)


"Fitneszedzőnő: A kislánynak speciel nem ártana egy testre szabott edzésprogram. Nem elég ám a fenekünket a tükörben nézegetni, édesem! Attól nem lesz kisebb."
(Láttam, mi történt)


"Tudom, hogy ez most nagyon komolyan hangzik, de csak azért, mert komoly is."
(Marci öröksége)


"‒ Samukám! ‒ túrt a fülébe Papa a mutatóujjával, ahogy szokott, ha azt akarja, hogy idegesnek lássuk. ‒ Te tényleg azt hiszed, hogy ha megmosod az arcod, akkor a sírás minden nyoma eltűnik? Engem akarsz etetni? Én szuperkém voltam a háborúban! Nem tudtad? És sose kaptak el!
‒ Melyik háborúban? ‒ pislogtam Papára. ‒ Hiszen akkor még nem is éltél!
‒ Na, látod?! Ezért nem kaptak el."
(Nem vagyok Samu!)

"Ilyenek ezek a kisbabák. Azt hiszik, a világon mindig minden miattuk és értük történik. És igazuk van."
(Galambnagymama)


"Pirók mama arra gondolt, hogy az ő gyerekeit bezzeg nem rabolják el, pedig néha olyan rosszak, hogy egy kis elrablás igazán nem ártana."
(Gyerekrablás a Palánk utcában)


"Robert jól nevelt, okos és szófogadó tizenkét éves angol fiú volt. Csak a képzeletében vált időnként hideg gyilkossá, aki egyetlen karatemozdulattal küldte túlvilágra az ellenségeit."
(Gyerünk haza!)


"A szerelmünk mamája folyton bejön a szobába, ahol üldögélünk. Nem vagyunk nagyon gyanakvóak, de átsuhan rajtunk egy homályos érzés, hogy nem bízik bennünk. Vajon attól fél, hogy ha ő nincs jelen, megmondjuk a kislányának, hogy az idén nem a gólya hozza a kisbabákat?"
(Hogyan neveljünk…?)


"Az úr a pokolban is úr. Némelyik csak ott."
(Hecseki és a kedves betörők)

"A gyerekek nagyon kreatívak. Rengeteg munkába kerül nekünk, szegény felnőtteknek kinevelni belőlük ezt az idegesítő képességet, de többnyire sikerül."
(A tengeren is túl)


"Csak bambázott, mint a Szeley szokott, ha felszólítják, és azt se tudja, hogy milyen óra van."
(Az anyu én vagyok)


"A lányokat soha nem lehet meggyőzni olyasmiről, amiről más a véleményük – mondta Emu. – Csak ha felnőnek és beleszeretnek valakibe. Annak mindent elhisznek. Ha majd valaki belém szeret, az is elhisz nekem mindent. Én meg neki."
(Az öcsém zseni)


"‒ Kicsi korában anya szeretett volna hegedülni, de nem engedték. Azt mondták neki, hogy az elefántok mind trombitálnak. És ne nevettesse ki magát! Trombitáljon ő is! De a mamám mindig a hegedülésről álmodozott. Ezért tanulok én hegedülni.
‒ Aha! ‒ bólintottam, bár még mindig nem egészen értettem, miért a kölyök hegedül, ha az anyja szeretett volna hegedülni, de mindegy."
(Ellopták a biciklimet)


"A mi családunkban demokrácia van. Olyan, mint az egész országban. A mi családunkban mindenki azt kérdez, amit akar. Legfeljebb nem kap választ."
(Emmike nem semmike!)

"Láttam a dadus szeme villogásán, hogy imádná a részleteket hallani a fater leléceléséről.
Majdnem olyan jó szappanopera volna neki ez is, mint az a három-négy, amit a tévében ki nem hagyna soha. Csakhogy ez a mi családi szappanoperánk. És erre a csatornára ő nincs előfizetve."
(A gonosz hét napja)


"Idézet Kriszti naplójából: „Ha nagy leszek, olyan férjem lesz, mint apa. Csak sokkal kevesebbet fog dolgozni, mert nagy sztár lesz vagy gazdag ember. És a gyerekeinket minden partira magunkkal visszük. És ha nem hívják meg őket, nem megyünk mi sem."
(A hó fogságában)


"Pat ugatta őket, de Dénes mellől nem mert elmozdulni. Sok vizsla olyan, mint sok ember: azért csahol, mert fél."
(A mi Dózsánk)


"Az ügyes, gyors, udvarias és mosolygó pincér többet keres, mint a lusta, mogorva és udvariatlan. "
(A pénz nem a fákon nő!)


"A titkos szerelem megbocsátóbb, mint a gyóntatópap."
(A nagyikám zseni)

"– Ha szeretünk egy lányt - mondta Papa -, akkor nem mondunk le róla csak azért, mert ő nem szeret."
(Papa, ne már!)


"A terroristák egyik vezetője néhány nappal korábban a nő torkára tette a kését, és megkérdezte, hogy segít-e megszöktetni a bátyját vagy nem. Az asszony pislantott. (Bólintani nem mert.) Jól döntött. A Paradicsom biztosan nagyon jó dolog, de a Mérnök húga jobban szerette vajas cipóval és zöldpaprikával."
(Marci visszavág)


"Hiéna: "A keselyűn kívül mindent megeszünk szőröstől bőröstől. A hiénák üresre nyalják a tányért. Hát nem így kell? Nem erre tanítják a szülők a gyerekeket?"
(Segítség, ember!)


"− Beszéljünk másról – javasoltam zavaromban. – Jó, hogy nem esik a hó!
− Igen – bólintott Saci −, ilyenkor júliusban ez kifejezetten előnyös."
(Vigyázz otthon, hogy sose érjen baj!)


"Az igazságnak és az érzéseknek semmi közük egymáshoz. Ezt jobb, ha időben megtanuljuk."
(A bátyám zseni)

"Jól úszott. Azt hiszem, jobban, mint én. Vagy csak szebben? Na, ja! Az ő testével én is szebben úsznék."
(Lángoló nyaram)


"Munkanélküli: „Időm van, munkám nincs.” Az idő pénz? Akkor milliomos vagyok!"
(Láttam, mi történt)


"Iskola után Marci hazakísérte Tündét.
Mindennap hazakísérte, mert közel laktak egymáshoz.
Illetve egyáltalán nem laktak közel, mert legalább két kilométerre volt a két lakás, de mindegy. Ezt nevezik viszonylagos helyzetnek, azaz relativitásnak, akik tudják, hogy mi az a relativitás. Mi, többiek, az ilyesmit inkább szerelemnek nevezzük. Az ember kísérget valakit, és úgy érzi, húsz métert tett meg. Közben esetleg lesétált Pestről Sopronba gyalog, meg vissza. Érdekes. A szerelem témájában kellene feladatokat megoldatni matekórán. Akkor a vattaagyúak is átmennének Albert Einsteinbe meg a vizsgán."
(Marci öröksége)


"Tátogtam némán, mint ponty a szárazon. Tátogtam, és azon gondolkoztam, hogy vajon egy tizenkét éves unoka is kaphat infarktust a nagyapja miatt, vagy ez csak fordítva lehetséges?"
(Nem vagyok Samu!)


"Valahogy ezeknek a gyerekeknek mindenük külön mozog. A lábuk, a kezük, meg a felsőtestük is. Mintha állandóan egy hajón járnának. Az ember tengeri betegséget kap, ha nézi őket."
(Petepite)

"A tévében mondta egy szemüveges néni sárga hajjal, hogy a szülőknek nem szabad idegeskedniük a gyerekekkel, mert árt a gyerekek lelkének."
(Emmike nem semmike!)


"A húgom nemcsak a húgom volt, hanem anya is, rögtön tudta, merről fúj a szél."
(Galambnagymama)


"Ilyen bűnügyről még a legöregebb rendőrök sem hallottak Magyarországon. Nálunk ugyanis betörni, lopni, csalni még csak-csak szoktak néha az emberek, de gyereket rabolni? Soha! Abból mindenkinek annyi lehet, amennyit akar."
(Gyerekrablás a Palánk utcában)


"Menet közben a Trabantnak becézett konzervdoboz heves robbanások közepette gázokat lövell ki hátul, mint egy hasmenéses víziló."
(Gyerünk haza!)


"Negyven évig voltam házmester, de nem volt olyan lakóm, aki panaszkodott volna rám! – mondta az öregasszony, majd halkabban hozzátette: – Próbálta volna meg!"
(Hecseki és a kedves betörők)

"Bárcsak tudnám, az írók hogyan csinálnak szavakat arra, amire nincsenek szavak!"
(Lángoló nyaram)


"Biológia-tanárnő: Száz esetből kilencvenben a fiúk az agresszívak: löknek, ütnek, provokálnak. És ezt nem lehet a nemi hormonokra fogni, ugye. Hiszen a lányok nemi érése még hamarabb kezdődik. Nem, nem! Ez a hímek viselkedési hagyománya. Ezt látják az apjuktól otthon."
(Láttam, mi történt)


"Az ügyvéd összerándult, mint akit forró tökfőzelékkel öntöttek nyakon. Nem akart tudni sem a terrorizmus támogatásáról, sem a Mérnöknek nevezett férfiról. Az embert ritkán szokták vízbe fojtani azért, amit nem tud."
(Marci öröksége)


"Úgy éreztem, kicsit szédülök az állatkórházban. Talán a szagtól. Ehhez képest tornaóra után a fiúöltöző illatos habfürdő."
(Nem vagyok Samu!)


"Tévedni emberi dolog. Bár néha olyan kellemetlen, mint egy pattanás felfedezése az orrunkon randi előtt."
(Marci visszavág)

"A felnőttek azt hiszik, hogy a gyerek csekély értelmű medvebocs, és selypegve, bájologva kell vele beszélni. A gyerekek persze általában nem szólnak a szülőknek, hogy tessék normálisan beszélni velem, gyerek vagyok, nem gügye, mert tudják, hogy a felnőttek megsértődnének, és gyerekesen felhúznák az orrukat."
(Galambnagymama)


"Kevés rosszabb dolog van annál, mint ha valaki sír mellettünk, és nem tudunk rajta segíteni."
(Gyerekrablás a Palánk utcában)


"A zászlólobogtatás és a himnusz megdobogtatta a szíveket, mint a világon mindenütt. Az ember érzelmes lény. Majdnem olyan mélyen tud örülni és szenvedni, mint egy kutya."
Gyerünk haza!)


"– Úgy fáj nekem a maga hülyesége, Hecseki, mint egy apának, ha a fia tizenöt éves korában is a gólyának ír kistesóért."
(Hecseki és a kedves betörők)


"Benne van a Bibliában, hogy minden bűn elnyeri méltó büntetését – néha."
(Hogyan neveljünk…?)

"Egy tehetséges emberből akkora nulla is lehet, mint egy elefánt popsija, ha nem fejleszti a képességeit, ha lusta, vagy nem kezdeményez, mert fél a kudarcoktól."
(A tengeren is túl)


"A Tatára néztem. De rögtön láttam, hogy ő nem mondhatta el. Ő soha, soha az én titkomat nem árulná el, az biztos! Ha kínoznák, mint a Galileit meg azt a Giordano Brunót, akkor sem!"
(Az anyu én vagyok)


"Ki érti a lányokat? Talán még maguk a lányok se."
(Az öcsém zseni)


"Macica körbe-körbe forgott a nagy tükör előtt, aztán lassan leereszkedett, és közben a mancsával le-fel csapkodott finoman, mert haldoklott, mint hattyú.
A szoknyája úgy remegett, mint egy pillangó szárnya.
Én még senkit se láttam ilyen szépen haldokolni."
(Ellopták a biciklimet)


"Emmike összevonta a szemöldökét. Ettől féltem. Folyton gondolkodik. Csak ezt az egyet hagyná abba egy kis időre, hogy nyugalmunk legyen!"
(Emmike nem semmike!)

"A humor a legjobb gyógyszer, és ingyen van."
(A mi Dózsánk)


"Az ügyvéd úgy bámult Sipire, mint Józsi, ha kimegy kisdolgozni a ház mögé, és az űrből jött lények bilit nyomnak a kezébe."
(A mi Kinizsink)


"Az élet egyszerűbb. Csak az írók bonyolítják a regényeikben, hogy izgalmas legyen."
(A nagyikám zseni)


"Aznap néhány újságban megjelent és több tévében bemondták, hogy egy magyar nő eltűnt Nizza mellett, a tengerben. Az újság meg a tévé már csak ilyen. Ha nagyszerűen tanulsz, meg dolgozol, és jó ember vagy, akit mindenki szeret, akkor soha nem kerülsz a képernyőre vagy a lapokba. De ha a bicikliddel elütsz egy celebet, vagy ezer lufit fújsz fel egy óra alatt, akkor mindenki rólad beszél egy napig."
(A tengeren is túl)


"A bukás az üzleti életben rosszabb, mint az évismétlés a suliban, mert esetleg egy életen át tart a javítóvizsga."
(A pénz nem a fákon nő!)

"Nyúl: "Ha a húsvétnak vége, mi mehetünk az utcára vagy a tálba! És ezt nevezik ők humanizmusnak. Ugyan mikor rántottunk mi ki ebédre emberpopsit nyulamizmusból?"
(Segítség, ember!)


"− Figyelj, Papa! – nézett rám erősen Beni. – Neked mindig mindenről balesetek meg bűnesetek jutnak eszedbe?
− Nem, kisunokám – mosolyogtam rá. – Csak ha látlak."
(Vigyázz otthon, hogy sose érjen baj!)


"Érdekes, a lányok milyen hirtelen tudnak sírni. Egy fiú még levegőt se vesz, a lány már telebőgte a zsebkendőjét."
(A bátyám zseni)


"Luca ilyen. Ami zavarja, azt meg se hallja. Czippán Papa azt mondta egyszer, hogy ez lelki önvédelem, és Luca sokáig fog élni. Aki nem engedi be a ketrecébe a vadállatokat, azt nem falják fel."
(A gonosz hét napja)


"Azt hiszem az anyák a gyermekük születésének pillanatától rendelkeznek vezeték nélküli internetes kapcsolattal, ami összeköti az agyukat. Ezen az ingyenes és szélessávú kapcsolaton keresztül mindig tudják, mit gondol a másik. A gyerekek kamaszkorban ennek nem mindig örülnek."
(A hó fogságában)

"Gyűlölöm, ha egy másik embert a származása miatt csúfolnak. Te is epét hánynál dühödben, kisfiam, ha egy francia vagy olasz gyerek azt mondaná neked, hogy büdös magyar!"
(Marci öröksége)


"Jó, ha az embernek van egy apja. (Általában szokott lenni.) Pláne, ha ilyen okos, megértő apja van. Mondjuk, az, hogy eltűnik egy évre Afrikába, nem nyerő történet. De meg lehet bocsátani, ha utána visszajön, és jókat mond."
(Marci visszavág)


"Papának úgy ragyogott az arca, mint Anyának este, ha bevakolja krémmel."
(Nem vagyok Samu!)


"Láttam, hogy anya ujjai elfehérednek, úgy szorítja a kilincset, de csak nyelt egyet és kiment. Azt hiszem, a nők többet tudnak elviselni az élet nehézségeiből, mint a férfiak."
(Nem vagyok Samu!)


"Tasnádi Jocó, akinek idegorvos az apja, azt mondta, hogy az őrültek folyton ugrálnak és röhögnek, mint szünetben a hatodik bé."
(Petepite)

"Bizony gyakorta előfordul, hogy a házastársak éppen a bajban nem tudnak összetartani. Vagy nem szeretik egymást, és ez éppen akkor derül ki, amikor a legnagyobb szükség volna a másik megértésére és segítségére."
(Hecseki és a kedves betörők)


"Mindenki zseninek születik, csak később lesz olyan buta, mint az öcsénk, a bátyánk, a húgunk, a nővérünk, az unokatesónk vagy a padszomszédunk."
(Hogyan neveljünk…?)


"Az óra méri az időt. Én is mérem az időt. De az óra nem az én időmet méri. És én sem az óraidőt."
(Lángoló nyaram)


"Vak: Meg lehet ismerni az embereket a sírásukról meg a nevetésükről. Olyan az, mint egy ujjlenyomat."
(Láttam, mi történt)


"Nusinusi (hivatalos nevén Mónus Anna tanárnő) az ötödik B osztályfőnöke volt. Ebben a beosztásában hol tigrist, hol anyamackót kellett alakítania. Most éppen a tigrisváltozat volt műsoron."
(Marci öröksége)

"Oli szorgalmasan húzogatta a vonót a húrokon előre, hátra, és éppen egy nagyon szép dallamot hegedűzött, vagy hogy mondják. Volt benne egy csomó magas hang. Meg néhány mély is. Fülbe mászott. El tudnám énekelni bármikor, ha volna hallásom meg hangom."
(Ellopták a biciklimet)


"Játszottunk, aztán egyszer csak a mama eldőlt, mint egy tejesdoboz. Csak a tejesdoboz nem horkol."
(Emmike nem semmike!)


"A meseírónak az a foglalkozása, hogy mindent elképzeljen, ami megtörténhet, és mindent valósággá változtasson, amit elképzelt."
Galambnagymama)


"Az embernek több mamája, papája, és így sok nagymamája, illetve nagypapája lehet, ha elválnak a szülei, aminek óriási előnyeit a születésnapokon és karácsonykor tapasztalhatjuk, amikor hat-hét nagyszülőtől kapunk ajándékot. Óriási hátrányait pedig mindennap érezhetjük."
(Gyerekrablás a Palánk utcában)


"A macska, ha egyszer megégette magát, nem ül a forró kályhára újra. De még a hideg kályhára sem!"
(Gyerünk haza!)

"‒ Tanuld meg, kisunokám: nem illik hallgatózni!
‒ Nagyi! Ne nevelj folyton! Már csekkolhattad volna, hogy tök felesleges."
(A nagyikám zseni)


"Nem az a kudarc, ha elbukunk, hanem ha nem kelünk fel a padlóról."
(A pénz nem a fákon nő!)


"Tamás az alagsorban hegedült, hogy ne zavarja a vendégeket. Az alagsor egerei a harmadik napon átmenekültek a szomszédos panzióba. Nem mindenki szereti a klasszikus zenét."
(A tengeren is túl)


"Ha a Tata kísérlete sikerül, akkor az emberek át tudnak majd bújni egy kis időre mások bőrébe, és annyira meg tudják ismerni a másik embert, ahogy egyébként soha."
(Az anyu én vagyok)


"Brúnó a fejét csóválta.
– Igazán lehetne benned néha egy kis érzés!
– Van bennem! – mondta Kacor. – Utálom a Poricska gyereket. Az nem érzés?"
(Az öcsém zseni)

"A tudósok számára nem rendeznek bajnokságot, ahol a közönség hajrázása közben az egyik kutató öt perccel hamarabb fedezheti fel az örök élet vizét, mint a másik."
(A bátyám zseni)


"A felnőttek imádják elmondani, amiről azt hiszik, csak ők tudják. Hír, baleset, szerencsétlenség, az nekik mindegy. Mondják, amit a hallottak, láttak. És rettentő boldogok, ha a másik tőlük hallja először."
(A gonosz hét napja)


"Idézet Kriszti naplójából: „Mért nem csinálhatom azt, amit akarok? Mért nem vehetem fel azt, amit akarok? Mért nem szerethetem azt, amit akarok?”
(A hó fogságában)


"Hahó! – intett Domi Kinizsi Pálnak, és elvigyorodott. – Hahó,
Pali bácsi! Hogy vagy?
Attila nagyot sóhajtott. Egy ötszáz éve halott ember hogylétéről érdeklődni érdekes gondolat."
(A mi Dózsánk)


"A hízelgés még a kősziklát is kimozdítja a helyéből."
(A mi Kinizsink)

"‒ Már megint zsaroltál kisunokám. Az akasztófán fogod végezni.
‒ Mondtam, nagyi, hogy ne reménykedj! A halálbüntetést eltörölték.
‒ De nem mindenütt."
(A nagyikám zseni)


"A francia tengerparton nagyon nehéz kavicsot gyűjteni. A kavicsok többsége ugyanis olyan szép, hogy az ember legszívesebben mindet egy zsákba lapátolná és hazavinné. Aztán a család ülhetne otthon a tévé előtt nyakig a sóderben."
(A tengeren is túl)


"Az anyunak csak akkor vennék valamit, ha nem mondaná többet azt, hogy az apád a levegőt sem érdemli meg, amit beszív, és megint megpuszilnák egymást csókolózva, mint régen."
(Az anyu én vagyok)


"Végül Carla minden ellenkezés nélkül beleegyezett a különös nászútba, mert egy pisztolyt a férje fejének nyomva a bátyja megkérdezte, hogy szót fogad-e a papának, ahogy az egy jól nevelt huszonkilenc éves kislánytól elvárható vagy nem.
Ebből is látszik, hogy az embereket általában mindenről meg lehet győzni. Csak meg kell találni a megfelelő pedagógiai módszert."
(Az öcsém zseni)


Ma karácsony van, apcika, és ilyenkor mindenkinek szeretni kell egymást. Én is szeretlek, és ha este elhozza a Jézuska, amit kértem, akkor még jobban foglak szeretni utána. Ne felejts szólni a Jézuskának, ha még nem szóltál!"
(Emmike nem semmike!)

„Az emberek nem vesznek drága árammal működő vécékefét, ha ingyen is kefélhetik a vécét” – írta Ottó és ebben sem volt igaza."
(A bátyám zseni)


"Az ember mindenféle piszokságokat is gondolhat. Erre mondják a felnőttek selypegve, hogy: „nem illik, kisfiam! Nem illik!” Mintha a gondolatoknak lehetne parancsolni! Talán a felnőttek nem gondolnak szemét dolgokat? De mennyire hogy…! Csak nem beszélnek róla. Esetleg a pszichológusukkal, ha van rá pénzük."
(A gonosz hét napja)


"‒ Egyen! ‒ mondta a kocsis, és egy darab kenyérhez vágott egy falat kolbászt. ‒ Azt mondják, az evés a hülyeséget is gyógyítja.
‒ Nyílván maga is azért eszik ‒ jegyezte meg a vén pizzás."
(A nagyikám zseni)


"Havas és latyakos úton kerékpározni a mentősök jóslata szerint tuti kéz- és lábtörés."
(A nagyikám zseni)


"Mért nem lehet visszaforgatni az időt? Legalább néha!..."
(A hó fogságában)

"Az osztály úgy zsongott, mint egy befőttesüvegbe zárt veszett darázshadsereg."
(Marci visszavág)

"‒ Az olvasás a legjobb hobbi, kisunokám! A Mama is sokat olvasott. Én is. És ez a könyv, hidd el, letehetetlen ‒ mondta, és letette az ágyamra Erich Kästner A két Lotti című regényét, meg egy csomag kekszet."
(Nem vagyok Samu!)

"Pite egy picit élvezte is, hogy az apja testébe költözött . Most fordult elő életében először, hogy nem ő fél egy felnőttől, hanem tőle félnek.Érdekes… "
(Petepite)

"Tengerimalac: Baráti tanácsaidért cserébe hadd ajánljam: töltsd a nyári vakációdat a vendégszerető kannibálok között Új-Zélandon! Ők biztosan nagyon nagy örömmel fogadják majd mind a hetven kilódat!"
(Segítség, ember!)

"Mindennek van tanulsága, legfeljebb nem látjuk, mi az. Vagy nem tanulunk belőle."
(Vigyázz otthon, hogy sose érjen baj!)

"Este, amikor Zsuzsi bement fürödni, a kulcslyukhoz lopóztam és belestem. Döbbenetes élmény volt. Erre nem számítottam. A kulcslyukon át nem lehetett látni a kádat. Ráadásul apám kijött a szobából és úgy elfenekelt, hogy három napig állva ebédeltem."
(Hogyan neveljünk…?)

"Egy anya ezer kilométerről is megérzi, ha a gyereke beteg. A gyerek pedig még azt is megérzi, ha az anyját bánat fogja érni. Például, mikor karót visz haza matekból."
(Lángoló nyaram)

"Kutyasétáltató asszony: Ki lát bele egy kamasz lány lelkébe? Engem se ismert senki annak idején. Mondjuk, én se nagyon magamat."
(Láttam, mi történt)

"Cili macskának vágott az esze, mint a borotva. Csak lusta volt, és nem dicsekedett vele. Nehogy valami feladatot adjanak neki."
(Marci öröksége)

"‒ Félve nem lehet gondolkozni ‒ mondta a Kengu."
(Kengu elrablása)

"Hát mondják meg, nem egy életrevaló kislányom van? Vajon nem ilyen dörzsölt agymenősökre van szüksége ennek az országnak, ha talpon akar maradni?
Egy diadalmenet lehet a mi Emmikénk felnőtt élete!
Ha addig agyon nem ütik!"
(Emmike nem semmike!)

„Bolond ez! – mondta a sok titkos költő. – Verset ír!” De a postás nem törődött velük. A madár is dalol, ha dalolnia kell. Meg lehet fogni, kalitkába lehet zárni, de elnémítani soha."
(Galambnagymama)

"Róza néni úgy nézett a fiára, mint, amikor harminc évvel ezelőtt megbukott a hatodik osztályban fizikából és matematikából. Most megvigasztalja vagy megpofozza? Gyerekrablás a Palánk utcában
Egy tizenévesnek olyan képzelőereje és mesélőkéje van általában, hogy a Harry Potter-es Rowling néni elmehetne palacsintát árulni a Balatonra velem együtt, ha a gyerekek közül egyik-másik regényírásra adná a fejét."
(Gyerünk haza!)

"Az osztályismétlésnek vannak előnyei. Például az, hogy egy évvel később lépsz ki az életbe, ahol, ha hülyeségeket beszélsz, nem kapsz ugyan egyest, de rögtön pofán vágnak."
(Hogyan neveljünk…?)

"Valaki vagy valakik azért gyújtották fel Tobrák bácsi műhelyét, mert rá akartak ijeszteni az öregre. (Ez persze nem sikerülhetett. Tobrák bácsira lőttek a háborúban, elvették az asztalosműhelyét a békében, tányérokkal dobálták meg a házasságaiban, és ötször operálták a lába és a feje között valahol. Halál legyen a talpán, aki őt ezek után megijeszti!)"
(A mi Dózsánk)


"Mindenkivel a saját nyelvén kell beszélni ‒ gondolta Gergő. ‒ Van, akivel a szeretet nyelvén. Van, akivel a fiatalok nyelvén. Van, akivel a pofon nyelvén. És van, akivel a pénz nyelvén."
(A nagyikám zseni)


"A kutya is ember, csak éppen állat."
(A tengeren is túl)


"A felnőttek sokkal nehezebben tudják megérteni a váratlan dolgokat. Például ha megjelenne előttük egy igazi tündér, akkor azt hinnék, hogy valaki viccelődik velük, vagy elájulnának a rémülettől. Egy gyerek soha."
(Az anyu én vagyok)


"Nem írhatom le, mit üvöltöttem, miközben kiugrottam az ágyból, mert tizenhat éven aluliak csak szülői felügyelettel olvashatnák."
(Emmike nem semmike!)

"Anya volt, és ebben a szakmában a megértés és a megbocsátás a két legfontosabb tulajdonság."
(Galambnagymama)


"Tom Eszter váratlan simogatását a szerelem vad bevallásának érezte. Ez történik, ha valaki szeret. Mindent úgy érez, ahogy érezni szeretné."
(A bátyám zseni)


"‒ Van egy kutyám ‒ mondta Luca ‒ Foltosnak hívják. Velünk fog lakni.
‒ Soha! ‒ bukott ki apából, de rögtön el is hallgatott. „Momentán”, ahogy mondani szokta, a jelenlevők közül ő volt az, aki tutira nem fog velünk lakni."
(A gonosz hét napja)


"A falu rendőre nagyon tréfás embernek tartotta magát. Kár, hogy annyi humorérzék szorult bele, mint egy hasmenéses sündisznóba. Ezt azonban senki sem akarta megmondani neki. Ki tudja, mért?"
(A hó fogságában)


"Mindenben van valami jó. Még a tökfőzelékben is. Ha a fasírtról leöntjük a főzeléket."
(A mi Dózsánk)

"A fociban nem vagyok király, csak képzeletben. Bár ott lenyomom Ronaldót."
(Lángoló nyaram)


"– Honnan tudhatná, hol a rablott holmi? – nevetgélt Portoroki. – Vagy talán maga raboltatta el, és most otthon rejtegeti. Hehehe!
– Az sem kizárt – nézett rá szelíden a hadnagy, mint sündisznó a tűpárnára."
(Hecseki és a kedves betörők)


"Magyartanárnő: Néha a szófogadatlan, vad kölykök, az úgynevezett „rossz” gyerekek a legkreatívabbak. Az iskola persze nem szereti őket. A tanárok sem."
(Láttam, mi történt)


"Medve: "Hát persze, hogy elfog a düh, ha látom az embert a durrantósával! Persze, hogy rázom felé az öklömet és ordítok, hogy: te piszok medvegyilkos! Nem látod, hogy én vagyok az a kedves micimackó, akit a gyerekkorodban úgy imádtál? Most le akarsz lőni? Úgy szétmarcangollak, apukám, hogy a feleséged csak az öngyújtódból fogja megtudni, hogy özvegy lett!"
(Segítség, ember!)


"Régi igazság, hogy ha hibáztunk, legjobb az egészet rákenni valaki másra. Ha lebukunk, az persze kínos."
(Gyerekrablás a Palánk utcában)

"Nem tudom elképzelni, hogy van a világon még egy ilyen vonzó popó, mint a Dortéé! Legfeljebb egy-két milliárd, de több egy szál se! – mondaná Papa a nagy humorával."
(Lángoló nyaram)


"A babonás emberek szerint rosszat jelent, ha éjfélkor, betörés után el akarunk tűnni a szajréval, és egy rendőr éppen arra jön."
(Hecseki és a kedves betörők)


"Egy költő előtt, aki látja a múltat és a jövőt, nem lehet titkolózni."
(Gyerünk haza!)


"Orsi: Jól van, Sanyi bácsi, de meglátod, ha kiabálsz, megint ki fog esni a fogad, és öreg leszel."
(Gyerekrablás a Palánk utcában)


"‒ Mit mondtál két hete vasárnap délután hatkor? ‒ kérdezte Emmike.
Pislogtam kettőt. Mit tudom én, hogy mit mondtam két hete vasárnap délután hatkor! Már azt sem tudom, hogy mit mondtam ma reggel hétkor! Fantasztikus, hogy a feleségem is emlékszik rá, mit ígértem az esküvőnk előtt egy órával. Nem értem. Most vagy ilyen nagy a nők vinyójának a kapacitása, vagy hang- és képrögzítő van az agyuk helyén."
(Emmike nem semmike!)

"Az embereknek nagyon erős a képzeletük. Ha megvalósulna, amit elképzelnek…! Nos, az nem mindig lenne jó."
(Gyerekrablás a Palánk utcában)


"Az ő szülei egy messzi országba szaladtak sok-sok éve, ahol bizonyos, hosszú farkú állatok az erszényükben hordják a kicsinyeiket jó példát mutatva a lelketlen szülőknek."
(Galambnagymama)


"‒ Oké! Igazad van! ‒ mondtam Emmikének. ‒ Lehet, hogy nem volt nagy hajad. De, tudod, én arra sem emlékszem, mi történt tegnap. Rossz a memóriám. Azért élek anyucival ilyen szépen együtt. "
(Emmike nem semmike!)


"– Néha nem értelek – hangzott a távolodó Brúnó halk korholása. – Hogy lehet egy kitűnő tanuló ilyen süket az életben?
Emu megrántotta a vállát, és még hallatszott, hogy sértődötten csak annyit mond: – Nem az életből vagyok kitűnő!"
(Az öcsém zseni)


"Mit mondjak? Egészen megnyugodtam. Mint tyúk a róka szájában."
(Lángoló nyaram)

"Mindenki butuska valamiben, másban meg észlény."
(Kengu elrablása)

"Megjegyzem: nagyon csúnya szokás az orrturkálás! Pfuj! Pfuj! Én soha, de soha nem csinálom, ha látnak."
(Hogyan neveljünk…?)

"– Tudom, maga fiút várt – mondta az ápolónő Hecsekinek – Minden bolond férfi fiút akar. Azt hiszik, boldogabb lesz a gyerekük, ha az „erősebb” nemhez tartozik. Maguk mind tévednek. A nők boldogabbak. Látná a mamákat, amikor magukhoz szorítják a kisbabájukat. Azt a boldogságot maga csak akkor fogja érezni, ha gyereket szül."
(Hecseki és a kedves betörők)

"Józsi szomszéd mindig hitt a megérzéseiben. Például, ha a kocsmában berúgott, és hazafelé tántorgott, mindig volt egy olyan megérzése, hogy a felesége, Rózsika a nyújtófával várja. És ritkán tévedett."
(Gyerünk haza!)

"Az ember nem tudja úgy ledobni a neveltetését, mint a gatyát a nudin."
(Lángoló nyaram)

"Nem értem a felnőtt embereket. Ha ők szerelmesek, akkor sóhajtoznak meg zokognak. Minden tévésorozatban ezt látom. De ha egy gyerek szerelmes, akkor rögtön vihorásznak, mint akinek csikizik a talpát. Nagyon humor! Mi talán nem tudunk szenvedni? Nekünk nincs szívünk, amivel érzünk? Nincs szemünk, amivel sírunk? Nincs szájunk, amivel puszilgatunk?"
(Papa, ne már!)

"Mami, mondtam már, hogy nagyon szeretlek?
– Igen – bólintott Mami. – De elég régen. Utoljára harminc éve, amikor mákos gubát csináltam a kedvedért."
(Marci visszavág)

"Szippantós: Futott az ember a folyosón, aztán hozzáért a csajokhoz itt-ott. Vót visongás. Mer’ hát ugye arra nevelődtek, meg nevelődtünk, hogy nem szabad…! Tilos, tilos, tilos! Minden tilos. Mindig tilos. Pedig majd megvesztünk, emlékszem!"
( Láttam, mi történt)

"Papa azt állítja, hogy még sose verték meg. Azt mondja, mindig gyorsabban tudott futni, mint az üldözői. Remélem, ezt az egyet örököltem tőle."
(Nem vagyok Samu!)

"Dorte szelíden rám mosolygott. Azt olvastam ki a mosolyából, hogy ő olvas az enyémből."
(Lángoló nyaram)

"Béka: Picinyem! Én béka vagyok, nem királylány! Csókolgathatsz reggeltől estig, akkor sem változom át! Legfeljebb meghalok az undortól, hogy egy ilyen ronda állat, mint az ember, szerelmes belém."
(Segítség, ember!)

"– Néha meg kell védeni magunkat… Nem szabad hagyni, hogy bántsák az embert. Ha már a szép szó nem számít."
(Petepite)

"Nagyon nehéz dolog váltságdíjat átadni az emberrablóknak. Ha egy mód van rá, ritkán csináljunk ilyesmit."
(Gyerekrablás a Palánk utcában)

"– Papa – kérdeztem a nagyapámat – , nem akarod, hogy elmondjam neked, amit a lányokról tudok?
Papa akarta. Aztán pislogott, mint bagoly a fényben. Láttam, meg van hökkenve, bár igyekezett leplezni.
Végül felkiáltott: – Ha én ezt tudtam volna!
– Sebaj, Papa! – vigasztaltam. – Te mondtad, hogy tanulni sose késő. Fel a fejjel! Előtted az élet!"
(Nem vagyok Samu!)

"Nem fogok egy gyerekkel vitatkozni. Pláne, ha igaza van."
(Vigyázz otthon, hogy sose érjen baj!)

"Az anyu az, aki nem ehet édességet, mert ő szupercsínos, és a levegőtől is hízik."
(Az anyu én vagyok)

"Akad olyan gyerek, akiről nemcsak mondják, hogy dilis, de tényleg úgy is viselkedik, mint akinek hiányzik egy kereke. Vagy kettő. Ami gyakran előfordul és nem akkora baj. A nagy baj az, ha ezt a hiányzó kereket később – ifjú- vagy felnőttkorában – sem pótolja."
(Az öcsém zseni)

"Az anyukák az oviban megnézték, ki az az apa, akinek a kislánya ötévesen nyálasra csókolgat egy kisfiút.
Igyekeztem afféle "ilyenek a gyerekek"-szerű arcberendezéssel nevetgélni, de a nők ábrázata olyan volt, mint akik éppen modellt állnak az egyiptomi szfinxhez."
(Emmike nem semmike!)

"A postásnak, amikor átcsoszogott az ebédlőn, megakadt a szeme a tányérjában kotorászó kislányon. Rögtön tudta, mi a baj. Mert a költők ilyenek. Mutass nekik egy könnycseppet, mindent elmondanak a bánatról. Mutass nekik egy vércseppet, mindent elmondanak a halálról."
(Galambnagymama)

"Károgi egy biztosító, aki biztosítja az embereket, hogy ha minden hónapban fizetnek egy összeget és azután meghalnak, akkor kapnak százezer forintot."
(Gyerekrablás a Palánk utcában)

"A tanár úr úgy tett, mintha nem tudná, hogy a tiltás egy kamasz számára olyan, mint benzinnel oltogatni a tábortüzet."
(A mi Dózsánk)

"Az emberek egymásra néztek. Kinizsi? Ilyen nevű embert nem ismertek a környéken, csak sört."
(A mi Kinizsink)

"A nagyi szuszogott néhányat dühében, aztán vett egy nagy levegőt.
‒ Most ne mondd ki, amit mondani akarsz! ‒ szólt a levegővételbe Tom. ‒ Később megbánnád. Relax, nagyi, relax!"
(A nagyikám zseni)

"Az aranyadat sem tudnád ólomért elcserélni, ha nem reklámoznád."
(A pénz nem a fákon nő!)

"Érdekes. Nagy vész idején mindenki vallásos lesz."
(A tengeren is túl)

"Leültem dominózni a gyerekekkel, mert nagyon szeretik, hogy mindig hagyom őket győzni, ha jobban játszanak."
(Vigyázz otthon, hogy sose érjen baj!)

"A szülők úgy voltak a komputerrel, mint az autójukkal. Kitűnően elvezették a kocsit, csak nem tudták egészen biztosan, hol van a motor."
(A bátyám zseni)

"A veszekedés nem arról szól, amiről szól. Szóval nem száz forintról vagy egy filmről. A veszekedés mindig valami másról szól. Azt hiszem, az emberek kevesebbet veszekednek, amíg szeretik a másikat. "
(A gonosz hét napja)

"Holnap? A holnap olyan messze volt számára, mint egy másik csillagrendszer."
(A hó fogságában)

"– Engem nem lehet lerázni – mondta Domi. – Olyan vagyok, mint a kullancs, csak méreg nélkül."
(A mi Dózsánk)

"A kapzsiság, a pénzéhség csalja csapdába és teszi tönkre a legtöbb embert."
(Hecseki és a kedves betörők)

"– Milyen jó, hogy megvettük a halacskákat! Milyen jó, hogy ilyen szépen eljátszadozik vele a kislányunk! Nekünk úgysincs időnk vele foglalkozni. Dolgozni kell, hogy a mi Mónikánknak mindene meglegyen."
(Galambnagymama)

"‒ Jól hallottad ‒ mondta kicsi lányom. ‒ Azt kérdeztem: mikor váltok el?
"Úristen! ‒ villant át az agyamon. ‒ Mi történt? A feleségem válni akar? De miért? Talált egy szebbet vagy jobbat, mint én? Az lehetetlen! Vagy mégis? George Clooney nősül?!"
(Emmike nem semmike!)

"Az összes unokám zseni! Persze nem csoda. Az öröklődés nagy dolog."
(Vigyázz otthon, hogy sose érjen baj!)

"Mátyás király bölcs mondása, amellyel Kinizsi Pált elindította a kenyérmezei csatába, így szólt: Jegyezd meg hős vezérem: lehet, hogy a másik ember az idióta, de te szívhatsz!"
(Ellopták a biciklimet)

"Családon belül még az is megfájdíthatja egy anya szívét, ha a fiának tőle ezer kilométerre belenyilall a fájdalom a fogába. Hát még, ha pont mellette szomorkás!"
(Marci öröksége)

"Ilyen lehetett a paradicsom, ahol Ádám és Éva nudiztak. Reméltem, kígyó nincs."
(Lángoló nyaram)

"‒ Nyomozás közben a rendőrök elveszíthetik egy-egy társukat, sajnos ‒ hörrentett Fánteli, a kis elefánt. ‒ Azok a hősi halottak.
‒ Köszönöm szépen, de én nem akarok hősi halott lenni ‒ mondta Nyílnyúl. ‒ Inkább hősi élő lennék, ha lehet."
(Kengu elrablása)

"A rendőrt a véletlen néha jobban segíti a munkájában, mint az agyfacsarás. Találkozhat valakivel, aki egy pohár sör mellett többet elmond fél órán belül, mint bent a rendőrségen két nap alatt."
(Hecseki és a kedves betörők)

"A kistestvér megnevelésének egyetlen biztos módszere van: megvárjuk, míg felnő."
(Hogyan neveljünk…?)

"Hecseki is kiszabadult az elmegyógyintézetből – másnap. Egy éjszakát ott kellett töltenie, hogy megfigyeljék: nem őrültebb-e, mint a többi normális ember."
(Hecseki és a kedves betörők)

"Aki nevel, az nem attól jó nevelő, hogy az életben mindent jól csinál, hanem attól, hogy tudja, hogyan kellene jól csinálni."
(Hogyan neveljünk…?)

"Nehéz megérteni, hogy egy hatalmas teremben, ahol sok-sok ember ebédel, és mindenféle ember, férfiak, nők, gyerekek, miért éppen azt a bizonyos szempárt pillantjuk meg azonnal? Mi vonzza, mi rántja oda a tekintetünket, mint mágnes a szeget?"
(Lángoló nyaram)

"Nusinusi magyar irodalmat és angol nyelvet tanított, ha a diákjai hagyták."
(Marci öröksége)

"Kösz, lemondok a feltámadásról – morrant fel a macska. – Elég volt az életből. Tele van életveszéllyel."
(Marci öröksége)

"Aki keveset tud, az a képzeletével tömi be tudatlansága réseit."
(Az öcsém zseni)

"Vincike nagyija tanítónő volt, mielőtt az igazgatója kezet fogott vele, és hazaküldte nyugdíjba pihenni. Negyvenévnyi tanítóskodása során a gyerekek minden jóságával, gonoszságával, trükkjével és tébolyító ötletével találkozott, így aztán olyan megértő és megbocsátó lett, mint az Úristen, csak sokkal kisebb fizetésért. Most azonban elhomályosodó tekintetén látszott, hogy Emmikéhez hasonló villámcsapással még nem találkozott.
A hosszú életnek vannak hátrányai."
(Emmike nem semmike!)

"Örültek mindannyian. Pénzt találni szerencsét jelent. No, meg ami szintén fontos: pénzt is jelent!"
(Galambnagymama)

"Parancsra csak diótortát jó enni, abból sem sokat."
(Gyerekrablás a Palánk utcában)

„Miért ilyen erőszakosak a nők? – dühöngött magában a fiú. – Miért akarják, hogy mindig nekik legyen igazuk? És miért van olyan gyakran igazuk?”
(Gyerünk haza!)

"– Mondja, Hecseki, magának nem telik zsebkendőre?
– Dehogynem, főnök! – szívta meg az orrát a pulóveres. – Kaptunk nászajándékba vagy két tucatot, de a feleségem nem adja ide, mert azt mondja, folyton bepiszkítom."
(Hecseki és a kedves betörők)

"Mit lehet várni egy nyolc hónapostól, aki a biliről is azt hiszi, hogy üstdob?! "
(Galambnagymama)

"Na, ettől őrülök meg! Emmike mindent kiforgat! Mindent ellenem fordít! Folyton jár az agya! Népeket, nemzeteket le lehetett már szoktatni a gondolkodásról. Egy Emmikét nem lehet?"
(Emmike nem semmike!)

"Hát nem szörnyű? ‒ gondolta a nyúl. ‒ Sosincs káposzta, ha éhesek vagyunk. Ha meg van káposzta, nem vagyunk éhesek. Vagy egy másik káposztát kívánunk. KEGYETLEN AZ ÉLET!"
(Ellopták a biciklimet)

"Undorító, ha valakinek igaza van, és nekünk nincs. Az ember teljesen tehetetlen."
(Az öcsém zseni)

"Beni rám bámult.
− Papa, úgy nézek ki, mint aki hülye?
− Ugyan már! Dehogy! Legalábbis nem látszik rajtad."
(Vigyázz otthon, hogy sose érjen baj!)

"Nem tudtam, hova akar vinni Dorte, de a világ végére elmentem volna vele, ha az a kívánsága és nincs messze."
(Lángoló nyaram)

"Naiv kölyök voltam. Mit tudtam én még a szerelemről? Mit tudtam én még arról, hogy randevú előtt nem szabad babot enni?"
(Hogyan neveljünk…?)

"A bűnözők jó emberismerők. A csalók, a tolvajok, a szélhámosok ebből az emberismeretből élnek."
(Hecseki és a kedves betörők)

"Nyugodjatok meg, a végén minden jóra fordul. Persze nem mindenki számára."
(Gyerünk haza!)

"Papi: Emlékszel, milyen szerelmes voltam beléd?
Mami: Kösz a múlt időt!"
(Marci visszavág)

"Bámultam a nagyapámat, és arra gondoltam, mennyi büntetést kapnék, ha most vérfarkassá változnék, és behamiznám. Vajon figyelembe vennék, hogy egy szegény szerencsétlen ártatlan kiskorú vagyok?"
(Nem vagyok Samu!)

"Az ember bármilyen sötét volt a suliban matekból, felnőttként megtanul számolni. (Meg még egy csomó egyebet, ami a suliban nem ment.) Annyiszor kell ugyanis osztani, szorozni, hogy pontosan tudja, mennyi a fizetése, a kiadása, mennyibe kerül a háztartás, meg a kocsi fenntartása, az utazás, az áram, a víz meg minden más, hogy a kettes matekos is legalább négyes lesz, mire megöregszik."
(Petepite)

"Farkas: Még hogy vérengző farkas?! A fene se vérengzene, ha én is a tálkámba kapnám a kajámat, mint a kutya."
(Segítség, ember!)

"Az élet csupa meglepetés. A legjobb, ha felkészülünk rá."
(Marci öröksége)

"Orsi: Sanyi bácsi, engedd el az anyut, nem mostad meg a kezed vécézés után!"
(Gyerekrablás a Palánk utcában)

"A szülők imádják a gyerekeiket általában, de néha még jobban szeretik őket, ha kicsit távol vannak tőlük, és aztán hazatérnek."
(Gyerünk haza!)

"Az ember nem születik gyilkosnak, de neveléssel minden elérhető."
(Hogyan neveljünk…?)

"Tudom, hogy meg lehet érezni, ha valaki néz vagy valakit nézünk. Még akkor is, ha hátulról nézünk valakit. Kipróbáltam az osztályban ezt a nézést. Merev pillantással bámultam Ketyó koszos nyakát matekórán. Két perc múlva megfordult. „Mi van, b… m…?” – sziszegte megszokott kedves modorában.
Megérezte, hogy nézem!"
(Lángoló nyaram)

"Marci mindent értett. A magyar volt az anyanyelve, az arab pedig az apanyelve."
(Marci öröksége)

"A panzió olyan, mint a szálloda csak nem utálják annyira a kutyákat és a ricsajozó gyerekeket."
(A tengeren is túl)

"Katika néni kávézott és cigarettázott. Ő biológiát tanít, meg egészségre nevelést."
(Az anyu én vagyok)

"Ottónak viszketett a tenyere. A babonás emberek szerint ez azt jelenti, hogy pénz áll a házhoz. Vagyis pénzt kapnak. A nem babonás emberek szerint ilyenkor meg kell vakarni a tenyerünket, és be kell kenni bőrnyugtató krémmel."
(Az öcsém zseni)

"A díványon feküdtem, fejemen vizes ruhával, és csak azt suttogtam, ismételgettem, hogy:
– Megőrülök tőled, Emmike! Meg fogsz őrjíteni!
– Ugyan már! – legyintett Emmike. – Ezt is mindig csak mondod!"
(Emmike nem semmike!)

"Nagy úr a pénz, ha nincs."
(Galambnagymama)

"A kisgyerekek csak arról hallgatnak, amiről nem tudnak."
(A gonosz hét napja)

"Amikor Ádám lesegítette a paci hátáról, óvatosan átkarolta a derekát, és ez Krisztinek nagyon jólesett. Csak égett az arca. A feneke is égett, de az mástól."
(A hó fogságában)

"A legjobb dolgok az életben nem dolgok."
(A pénz nem a fákon nő!)

"Ha Gergőnek a tengerben úszkálva Don Alfredo barátai és egy cápa között kellett volna választania, a cápára szavaz."
(A nagyikám zseni)

"Hogy lehet egy hülye gyerek néha ilyen okos?"
(A mi Dózsánk)

"A negyedik szünetben Marci szakított Anitával és Friderikával, akikkel eddig járt. Az ötödik szünetben ezt elmondta Tündének, a hatodik óra után pedig hazakísérte a lányt. Ez volt szerelmük kezdetének rövid története."
(Marci öröksége)

"Hülye vagy, kisfiam, vagy elment az eszed?"
(Nem vagyok Samu!)

"A féltékenység láthatatlan vadállat. Azt hiszi az ember, a közelben sincs, aztán hirtelen előugrik a homályból, és üvölt."
(Petepite)

"Kutya: A gazdám rendetlen életmódja, tisztelt tudóstársaim, felér egy jól megtervezett öngyilkossággal! Meg kell veszni tőle! Még jó, hogy be vagyok oltva."
(Segítség, ember!)

"A szoba falának harmadik foltját eltakaró plakáton egy szegény, szerencsétlen lány nyújtózkodott. Abból gondolható, hogy szegény és szerencsétlen lány lehetett, mert még ruha se volt rajta."
(A bátyám zseni)

"Azok között, akiket sokat bántottak, nagy az összetartás."
(Gyerünk haza!)

"Egyik nap jön a másikra. Akinek ma sincs semmije, az nem fél a holnaptól. Ennyije holnap is lesz."
(Hecseki és a kedves betörők)

"A szerelmesek néha megbocsátják egymás bűneit. Rómeó például leszúrja Júlia unokatesóját, Tybaltot, láttam filmen, de a lány annyira bele van esve a pubiba, hogy csak tisztességből haragszik, és nagy sikerrel megtartják a nászéjszakát."
(Lángoló nyaram)

"Az iskolai ebéd akkor látott húst, amikor rám nézett."
(Hogyan neveljünk…?)

"A tanárnő némán nyelt egyet. Miért nem ment ő állatidomárnak, ahogy kiskorában akarta?! Oroszlánok és krokodilok között csupa derű és kacagás lehet a munka az iskolai élethez képest."
(Marci öröksége)

"A magyar nyelv csodálatos. Mindent százféleképpen mondhatsz. Legfeljebb nem minden magyar érti."
(Az öcsém zseni)

"Az igazság a költőknél mindig versben jelentkezik."
(Galambnagymama)

"Az írásszakértő azt is megállapította a névtelen levélről, hogy az emberrablók nem tudnak helyesen írni. De ez sem vezethetett nyomra. Túl sokan nem tudnak helyesen írni."
(Gyerekrablás a Palánk utcában)

"‒ Emmike! ‒ hörögtem. ‒ Egyszer meg fogok őrülni tőled!
‒ Nyugi, apcika! ‒ mondta kicsi lányom hűvösen. ‒ Már nem fogsz!"
(Emmike nem semmike!)

"A rendőr elfordult és kitörölt a szeméből egy kósza könnycseppet. Szegény kis némák! A rendőrnek is volt két lánya. Most érezte át, milyen jó, hogy az ő gyerekei tudnak beszélni! Bár a nagyobbik időnként befoghatná a száját…"
(Gyerünk haza!)

"A szerelem meg a gyűlölet néha nagyon közel állnak egymáshoz."
(A gonosz hét napja)

"Legalább egy tucat kamasz lányt meg fiút ismertem életem során, akik egyik nap még gyűlölték egymást, másnap meg már egymás karjában remegtek, mint a kocsonya."
(A bátyám zseni)

"– Ki dönti el, mi a szép és mi a ronda? − kérdezte a nagymama. − Ha egy lány csúnyácska, de egy fiú megszereti, rögtön megszépül, mert a fiúnak a legszebb lesz. Akkor most szép vagy ronda?
A nagymamával nem lehetett vitatkozni. Mindig mindent meg tudott magyarázni."
(A hó fogságában)

"Dórának mindene megvolt, amire a lányok büszkék, és amitől a fiúknak kiguvad a szemük."
(A tengeren is túl)

"Nem mintha engem érdekelne, hogy Emil ott maradt éjszakára, mert én olyat bármikor látok a tévén, hogy a férfi a nővel egy ágyban alszik. De hogy merte ez felvenni az apu pizsamáját?!"
(Az anyu én vagyok)

"– Én is állatorvos lenni akaróztam volna, ha tanulás helyett nem vakaróztam volna!"
(Nem vagyok Samu!)

"A felnőttek sokkal csúnyábban írnak, mint a gyerekek, mert őket már nem osztályozza senki. "
(Petepite)

"„Hallod, Petyó? – viháncol a szoknyás. – Egy tücsök!”
„Az! – böffent a másik. – Lepisiljem?”
Nem kaptam levegőt! Mit akar ez koncert közben? Lepisilni?! És itt élt Kodály? Botfülű vadállat! Hegedüljön neked a Mehudi Jenuhin vonóval a hátadon!..."
(Segítség, ember!)

"Ismétlés a tudás anyja. A figyelem meg az apja"
(Vigyázz, hogy sose érjen baj!)

Gergő tudta, mire készül az öccse. Ismerte. Már évek óta testvérek voltak."
(Az öcsém zseni)

"Ilyen az élet. Ha nem kockáztatsz, nem is nyerhetsz. Igaz, nem is veszíthetsz."
(Ellopták a biciklimet)

"Anya már apa előtt se szeret levetkőzni, mert folyton azt hiszi, hogy meghízott."
(Lángoló nyaram)

"Fitneszedzőnő: Boldog ifjúság! Ők még félelem nélkül nassolhatnak. Én meg számolgatom a kalóriákat, mint egy kalkulátor."
(Láttam, mi történt)

"A magyar gépkocsivezetők inkább tíz évet ülnek a börtönben gázolásért, de nem adják meg az elsőbbséget a gyalogosoknak a zebrán."
(Marci öröksége)

"Esténként sört meg bort iszogattak, amely italoknak undorító ízük van, de meg lehet szokni, mint a padszomszédunk lábszagát, meg az életben majdnem mindent."
(Marci visszavág)

"A legtöbb gyerekben két ember lakik. Az egyik többnyire észnél van."
(Marci öröksége)

"Ha igazunk van, akkor sem szabad megbántani, aki értünk fárad. Elhallgatni valamit gyakran nem hazugság, csupán udvariasság és szeretet."
(Marci visszavág)

"Nekem nagyon jók a reflexeim, mert kézilabdázom. Simán el tudtam volna hajolni a tészta elől, amivel Anya megcélzott.
Sajnos Anya is kézilabdázott lány korában. Kétszer lendítette meg a tésztát, mielőtt eldobta. Először fantasztikusan működtek a reflexeim. Aztán le kellett kaparni a tésztát az arcomról, hogy elkészülhessen a meggyes rétes."
(Papa, ne már!)

"– A csókolózáshoz két ember kell, Pite! Érted? Két ember!
– Világos – mondta Pite. – Ha csak Annamária akar csókolózni, akkor ő nem tud.
– Nem – mondta Ádám. – Egyedül nem tud."
(Petepite)

"Világos, nem? Én ugyan egy szót se értek belőle, de mindegy."
(Az anyu én vagyok)

"Az a baj a szülőkkel, hogy azt hiszik, ha valamit a gyerekükkel megbeszélnek, akkor az meg van beszélve. Hatalmas tévedés. A gyerekkel csak azt lehet megbeszélni, a gyereket csak arról lehet meggyőzni, amit a gyerek is akar... Még egyetlen fiatalkorúval sem találkoztam, aki egy rövid és nyugodt beszélgetés után boldogan betermelte a tökfőzeléket, amit egyébként utált."
(A hó fogságában)

"Na?! Király a szövegem, nem? Tisztára Jókai! Csak jobb, mert én még nem vagyok kötelező."
(Lángoló nyaram)

"Ha mellette lehetnék…! Ha nyugodtan beszélgethetnénk kettesben… Ha megsimogathatnám…! Esküszöm, nem arra gondolok, hogy kapásból a bugyijába nyúlok, vagy ilyesmi. Csak egy kis közeledés, hogy érezzük egymást."
(A gonosz hét napja)

"Biológia-tanárnő: "Szerelem? Biológia! Tiszta biológia, ugye?!""
(Láttam, mi történt)

"– Samukám, minden étkezés után fogat kell mosni. Ha így rálehelsz Eszterre, a kiscsaj beszédül a pad alá.
Néztem a Papára, de szemmel nem lehet ölni."
(Nem vagyok Samu!)

"Egy zseni ritkán viselkedik „normálisan”. (Ami nem azt jelenti, hogy minden abnormálisan – azaz hülyén – viselkedő gyerek zseni.)"
(A bátyám zseni)

"A félelem olyan, mint a szerelem meg a hasmenés. Teljes erővel küzdhetsz ellene, de legyőzni nem tudod."
(Az öcsém zseni)

"Geri volt a nagyi legmegbízhatóbb unokája. Tom is megbízható volt általában, de csak ha nem bízták meg semmivel."
(A nagyikám zseni)

"Domi beharapta az alsó ajkát. Ő megmondta, hogy lányt ne hozzanak magukkal. Egy lány vagy csuklik, vagy pisilnie kell. S ha egyiket se csinálja, akkor beszél."
(A mi Kinizsink)

"Oktatási célból megjegyzendő, hogy az Emmanyóhoz hasonló és gyógynövényekhez értő néniket háromszáz-négyszáz évvel ezelőtt gyakran megégették a máglyán mint boszorkányokat."
(A mi Dózsánk)

"Támaszkodj az Európai Unióra, Papa, ne rám!"
(Nem vagyok Samu!)

A Papa azt mondta, hogy az összeadást, a kivonást meg a Nemzeti dalt kötelezővé lehet tenni, de a szeretetet nem."
(Papa, ne már!)

"Akivel már előfordult, hogy nagyon megkívánt valamit, az tudja, milyen gyötrő érzés a vágyakozás. Az ember elképzeli, amit szeretne megkapni, aztán vágyakozik utána, aztán szenved, hogy nem kapja meg, és rettentően boldog, ha mégis."
(Petepite)

"Nyúl: "Aki az ebéd maradékát megeszi, picinyeim, az nem én vagyok, hanem a nagymama!""
(Segítség, ember!)

"Világraszóló szenzáció lesz, ha Gergő elkészül a tolmácsprogrammal. Tegyük fel, egy magyar fiúnak megtetszik egy svéd lány, akivel Rómában találkozik. A találmány segítségével azonnal meg tudja szólítani. „Bocs! Nem tudod, merre van a Colosseum? Eltévedtem.” Ezt magyarul mondja, de a lány svéd nyelven hallja, mondjuk a fiú ingére tűzött kis hangszóróból. És lehet, hogy egy óra múlva már csókolóznak. Persze a találmánynak más, kevésbé fontos előnyei is lehetnek."
(A bátyám zseni)

"‒ Én nem vagyok nyugodt ‒ mondta a nyúl a kis rókának. ‒ Csak másképpen vagyok ideges, mint te."
(Kengu elrablása)

"A szülők úgy őrzik a gyereküket, mint a börtönőrök a rabokat. „Nem mehetsz ki! Nem mehetsz le! Nem mehetsz fel!” Őket is így kellene őriznie valakinek, hogy ne csámborogjanak ide-oda az életben két hónapra valaki mással. Nem tudom, mit szólnának."
(Lángoló nyaram)

"Mért nem lehet a szerelemre biztosítást kötni? Ha vége van, fizetünk. Degeszre keresném magam! Mondjuk, a biztosítótársaság tönkremenne…"
(Láttam, mi történt)

"A butaság fertőző, mint a lábgomba, csak, sajnos, nem viszket. "
(Marci öröksége)

"– Tudod, mit, Papi? Veszekedj velem! – ajánlotta fel a Mami nagyvonalúan, és elmosolyodott.
– Veled nem lehet – dörmögte az öreg, és lemondóan legyintett. – Neked mindig igazad van."
(Marci visszavág)

A felnőttek is legalább úgy képzelődnek, mint a gyerekek. Csak ügyesebben titkolják.
(Gyerekrablás a Palánk utcában)

A gyerekek nagyon nehezen tudják meggyőzni a szüleiket, akik folyton jót akarnak, ahelyett, hogy azt akarnák, amit a gyerekeik.
(Gyerünk haza!)

"– Nem adhatok felvilágosítást. – mondta kórház portása. – Nem tudhassuk, hogy maga meg a lánya valóban rokonok-e?
Ez már az öregasszonynak is sok volt. Világháború, bombázások, pincelakás, házmesterség, nyomor – valahogy túl lehetett élni. De hogy egy kórházi törpeuszkár őt hülyére vegye, az bántotta egy kicsit.
Megfogta a portás köpenyét, csak óvatosan elől marokra, hogy el ne szakadjon, aztán felemelte a kollégát húsz centire, hogy átélje a gravitáció élményét és szembenézhessen a sorsával."
(Hecseki és a kedves betörők)

Az élet néha kegyetlen. Nem szabad az útjába állni.
(Hecseki és a kedves betörők)

Nagyon nehéz becsületesnek lenni. Amíg másnak van rágója, és nekünk nincs, addig nagyon nehéz. Sokkal könnyebb becsületesnek lenni, ha nekünk van rágónk, és másnak nincs.
(Hogyan neveljünk…?)

A tudomány csodálatos. Még a varázsolásnál is jobb, mert igazi. Nagy dolog akkor is, ha nem értünk belőle egy hangot se.
(Az anyu én vagyok)

Tom és Geri között dúl a testvérháború, ami olyan ritka, mint a férges cseresznye meg a szőke kislány.
(Az öcsém zseni)

Pelikán Anita néne zongorázott egy nagyon bánatos zenét, Macica meg balettozott..
‒ Ismerem ‒ mondta Karóka. ‒ Láttam az Operában. A hat tyúk tava.
‒ Hattyúk, te lökött, nem hat tyúk! ‒ mordult Oli.
‒ Nem mindegy? ‒ szipogott Karóka. ‒ Szárnyas, szárnyas
(Ellopták a biciklimet)

‒ Apcika! Mi sohasem lehetünk egyenjogúak. Az oviban Munyika dadus mondta, hogy én egyszer majd tudok igazi kisbabát szülni, de te soha! Ez van, apcika, bocs! Ne is erőlködj!
(Emmike nem semmike!)

Így van ez, mióta világ a világ: csak a madár boldog, ha önmagának dalol, az ember soha.
(Galambnagymama)

Terjednek a bölcsességek szájról szájra, mint a népdal meg az influenza.
(A bátyám zseni)

Anya folyton azt nyomta Lucának, hogy „majd meglátod milyen csodálatos lesz, ha a szép hajad a derekadig ér!” Naná, hogy az ő haja a válláig sem ér! Utál bajlódni vele. Meg sajnálja a fodrászra a pénzt. Felnőttek. Gratulálok!
(A gonosz hét napja)

– Szerintem − mondta Didó −, mindenki akkor a legszebb, ha mosolyog.
(A hó fogságában)

– Ha a lócitromot összekevered szalmás agyaggal, sárral, az nagyon jól tapad és szigetel – súgta a gyerekeknek Sipeki, aki persze a középkori faluban is tanítani akart, mert be volt oltva pedagógiával.
(A mi Dózsánk)

A magyarok nagyon tudják élvezni a tengert, mert nekik nincs. Valamikor volt, csak elvesztették valahol a történelem során, és még nem találták meg.
(A tengeren is túl)