Idézetek

"Azok között, akiket sokat bántottak, nagy az összetartás."
(Gyerünk haza!)

"Egyik nap jön a másikra. Akinek ma sincs semmije, az nem fél a holnaptól. Ennyije holnap is lesz."
(Hecseki és a kedves betörők)

"A szerelmesek néha megbocsátják egymás bűneit. Rómeó például leszúrja Júlia unokatesóját, Tybaltot, láttam filmen, de a lány annyira bele van esve a pubiba, hogy csak tisztességből haragszik, és nagy sikerrel megtartják a nászéjszakát."
(Lángoló nyaram)

"Az iskolai ebéd akkor látott húst, amikor rám nézett."
(Hogyan neveljünk…?)

"A tanárnő némán nyelt egyet. Miért nem ment ő állatidomárnak, ahogy kiskorában akarta?! Oroszlánok és krokodilok között csupa derű és kacagás lehet a munka az iskolai élethez képest."
(Marci öröksége)

"A magyar nyelv csodálatos. Mindent százféleképpen mondhatsz. Legfeljebb nem minden magyar érti."
(Az öcsém zseni)

"Az igazság a költőknél mindig versben jelentkezik."
(Galambnagymama)

"Az írásszakértő azt is megállapította a névtelen levélről, hogy az emberrablók nem tudnak helyesen írni. De ez sem vezethetett nyomra. Túl sokan nem tudnak helyesen írni."
(Gyerekrablás a Palánk utcában)

"‒ Emmike! ‒ hörögtem. ‒ Egyszer meg fogok őrülni tőled!
‒ Nyugi, apcika! ‒ mondta kicsi lányom hűvösen. ‒ Már nem fogsz!"
(Emmike nem semmike!)

"A rendőr elfordult és kitörölt a szeméből egy kósza könnycseppet. Szegény kis némák! A rendőrnek is volt két lánya. Most érezte át, milyen jó, hogy az ő gyerekei tudnak beszélni! Bár a nagyobbik időnként befoghatná a száját…"
(Gyerünk haza!)

"A szerelem meg a gyűlölet néha nagyon közel állnak egymáshoz."
(A gonosz hét napja)

"Legalább egy tucat kamasz lányt meg fiút ismertem életem során, akik egyik nap még gyűlölték egymást, másnap meg már egymás karjában remegtek, mint a kocsonya."
(A bátyám zseni)

"– Ki dönti el, mi a szép és mi a ronda? − kérdezte a nagymama. − Ha egy lány csúnyácska, de egy fiú megszereti, rögtön megszépül, mert a fiúnak a legszebb lesz. Akkor most szép vagy ronda?
A nagymamával nem lehetett vitatkozni. Mindig mindent meg tudott magyarázni."
(A hó fogságában)

"Dórának mindene megvolt, amire a lányok büszkék, és amitől a fiúknak kiguvad a szemük."
(A tengeren is túl)

"Nem mintha engem érdekelne, hogy Emil ott maradt éjszakára, mert én olyat bármikor látok a tévén, hogy a férfi a nővel egy ágyban alszik. De hogy merte ez felvenni az apu pizsamáját?!"
(Az anyu én vagyok)

"– Én is állatorvos lenni akaróztam volna, ha tanulás helyett nem vakaróztam volna!"
(Nem vagyok Samu!)

"A felnőttek sokkal csúnyábban írnak, mint a gyerekek, mert őket már nem osztályozza senki. "
(Petepite)

"„Hallod, Petyó? – viháncol a szoknyás. – Egy tücsök!”
„Az! – böffent a másik. – Lepisiljem?”
Nem kaptam levegőt! Mit akar ez koncert közben? Lepisilni?! És itt élt Kodály? Botfülű vadállat! Hegedüljön neked a Mehudi Jenuhin vonóval a hátadon!..."
(Segítség, ember!)

"Ismétlés a tudás anyja. A figyelem meg az apja"
(Vigyázz, hogy sose érjen baj!)

Gergő tudta, mire készül az öccse. Ismerte. Már évek óta testvérek voltak."
(Az öcsém zseni)

"Ilyen az élet. Ha nem kockáztatsz, nem is nyerhetsz. Igaz, nem is veszíthetsz."
(Ellopták a biciklimet)

"Anya már apa előtt se szeret levetkőzni, mert folyton azt hiszi, hogy meghízott."
(Lángoló nyaram)

"Fitneszedzőnő: Boldog ifjúság! Ők még félelem nélkül nassolhatnak. Én meg számolgatom a kalóriákat, mint egy kalkulátor."
(Láttam, mi történt)

"A magyar gépkocsivezetők inkább tíz évet ülnek a börtönben gázolásért, de nem adják meg az elsőbbséget a gyalogosoknak a zebrán."
(Marci öröksége)

"Esténként sört meg bort iszogattak, amely italoknak undorító ízük van, de meg lehet szokni, mint a padszomszédunk lábszagát, meg az életben majdnem mindent."
(Marci visszavág)

"A legtöbb gyerekben két ember lakik. Az egyik többnyire észnél van."
(Marci öröksége)

"Ha igazunk van, akkor sem szabad megbántani, aki értünk fárad. Elhallgatni valamit gyakran nem hazugság, csupán udvariasság és szeretet."
(Marci visszavág)

"Nekem nagyon jók a reflexeim, mert kézilabdázom. Simán el tudtam volna hajolni a tészta elől, amivel Anya megcélzott.
Sajnos Anya is kézilabdázott lány korában. Kétszer lendítette meg a tésztát, mielőtt eldobta. Először fantasztikusan működtek a reflexeim. Aztán le kellett kaparni a tésztát az arcomról, hogy elkészülhessen a meggyes rétes."
(Papa, ne már!)

"– A csókolózáshoz két ember kell, Pite! Érted? Két ember!
– Világos – mondta Pite. – Ha csak Annamária akar csókolózni, akkor ő nem tud.
– Nem – mondta Ádám. – Egyedül nem tud."
(Petepite)

"Világos, nem? Én ugyan egy szót se értek belőle, de mindegy."
(Az anyu én vagyok)

"Az a baj a szülőkkel, hogy azt hiszik, ha valamit a gyerekükkel megbeszélnek, akkor az meg van beszélve. Hatalmas tévedés. A gyerekkel csak azt lehet megbeszélni, a gyereket csak arról lehet meggyőzni, amit a gyerek is akar... Még egyetlen fiatalkorúval sem találkoztam, aki egy rövid és nyugodt beszélgetés után boldogan betermelte a tökfőzeléket, amit egyébként utált."
(A hó fogságában)

"Na?! Király a szövegem, nem? Tisztára Jókai! Csak jobb, mert én még nem vagyok kötelező."
(Lángoló nyaram)

"Ha mellette lehetnék…! Ha nyugodtan beszélgethetnénk kettesben… Ha megsimogathatnám…! Esküszöm, nem arra gondolok, hogy kapásból a bugyijába nyúlok, vagy ilyesmi. Csak egy kis közeledés, hogy érezzük egymást."
(A gonosz hét napja)

"Biológia-tanárnő: "Szerelem? Biológia! Tiszta biológia, ugye?!""
(Láttam, mi történt)

"– Samukám, minden étkezés után fogat kell mosni. Ha így rálehelsz Eszterre, a kiscsaj beszédül a pad alá.
Néztem a Papára, de szemmel nem lehet ölni."
(Nem vagyok Samu!)

"Egy zseni ritkán viselkedik „normálisan”. (Ami nem azt jelenti, hogy minden abnormálisan – azaz hülyén – viselkedő gyerek zseni.)"
(A bátyám zseni)

"A félelem olyan, mint a szerelem meg a hasmenés. Teljes erővel küzdhetsz ellene, de legyőzni nem tudod."
(Az öcsém zseni)

"Geri volt a nagyi legmegbízhatóbb unokája. Tom is megbízható volt általában, de csak ha nem bízták meg semmivel."
(A nagyikám zseni)

"Domi beharapta az alsó ajkát. Ő megmondta, hogy lányt ne hozzanak magukkal. Egy lány vagy csuklik, vagy pisilnie kell. S ha egyiket se csinálja, akkor beszél."
(A mi Kinizsink)

"Oktatási célból megjegyzendő, hogy az Emmanyóhoz hasonló és gyógynövényekhez értő néniket háromszáz-négyszáz évvel ezelőtt gyakran megégették a máglyán mint boszorkányokat."
(A mi Dózsánk)

"Támaszkodj az Európai Unióra, Papa, ne rám!"
(Nem vagyok Samu!)

A Papa azt mondta, hogy az összeadást, a kivonást meg a Nemzeti dalt kötelezővé lehet tenni, de a szeretetet nem."
(Papa, ne már!)

"Akivel már előfordult, hogy nagyon megkívánt valamit, az tudja, milyen gyötrő érzés a vágyakozás. Az ember elképzeli, amit szeretne megkapni, aztán vágyakozik utána, aztán szenved, hogy nem kapja meg, és rettentően boldog, ha mégis."
(Petepite)

"Nyúl: "Aki az ebéd maradékát megeszi, picinyeim, az nem én vagyok, hanem a nagymama!""
(Segítség, ember!)

"Világraszóló szenzáció lesz, ha Gergő elkészül a tolmácsprogrammal. Tegyük fel, egy magyar fiúnak megtetszik egy svéd lány, akivel Rómában találkozik. A találmány segítségével azonnal meg tudja szólítani. „Bocs! Nem tudod, merre van a Colosseum? Eltévedtem.” Ezt magyarul mondja, de a lány svéd nyelven hallja, mondjuk a fiú ingére tűzött kis hangszóróból. És lehet, hogy egy óra múlva már csókolóznak. Persze a találmánynak más, kevésbé fontos előnyei is lehetnek."
(A bátyám zseni)

"‒ Én nem vagyok nyugodt ‒ mondta a nyúl a kis rókának. ‒ Csak másképpen vagyok ideges, mint te."
(Kengu elrablása)

"A szülők úgy őrzik a gyereküket, mint a börtönőrök a rabokat. „Nem mehetsz ki! Nem mehetsz le! Nem mehetsz fel!” Őket is így kellene őriznie valakinek, hogy ne csámborogjanak ide-oda az életben két hónapra valaki mással. Nem tudom, mit szólnának."
(Lángoló nyaram)

"Mért nem lehet a szerelemre biztosítást kötni? Ha vége van, fizetünk. Degeszre keresném magam! Mondjuk, a biztosítótársaság tönkremenne…"
(Láttam, mi történt)

"A butaság fertőző, mint a lábgomba, csak, sajnos, nem viszket. "
(Marci öröksége)

"– Tudod, mit, Papi? Veszekedj velem! – ajánlotta fel a Mami nagyvonalúan, és elmosolyodott.
– Veled nem lehet – dörmögte az öreg, és lemondóan legyintett. – Neked mindig igazad van."
(Marci visszavág)

A felnőttek is legalább úgy képzelődnek, mint a gyerekek. Csak ügyesebben titkolják.
(Gyerekrablás a Palánk utcában)

A gyerekek nagyon nehezen tudják meggyőzni a szüleiket, akik folyton jót akarnak, ahelyett, hogy azt akarnák, amit a gyerekeik.
(Gyerünk haza!)

"– Nem adhatok felvilágosítást. – mondta kórház portása. – Nem tudhassuk, hogy maga meg a lánya valóban rokonok-e?
Ez már az öregasszonynak is sok volt. Világháború, bombázások, pincelakás, házmesterség, nyomor – valahogy túl lehetett élni. De hogy egy kórházi törpeuszkár őt hülyére vegye, az bántotta egy kicsit.
Megfogta a portás köpenyét, csak óvatosan elől marokra, hogy el ne szakadjon, aztán felemelte a kollégát húsz centire, hogy átélje a gravitáció élményét és szembenézhessen a sorsával."
(Hecseki és a kedves betörők)

Az élet néha kegyetlen. Nem szabad az útjába állni.
(Hecseki és a kedves betörők)

Nagyon nehéz becsületesnek lenni. Amíg másnak van rágója, és nekünk nincs, addig nagyon nehéz. Sokkal könnyebb becsületesnek lenni, ha nekünk van rágónk, és másnak nincs.
(Hogyan neveljünk…?)

A tudomány csodálatos. Még a varázsolásnál is jobb, mert igazi. Nagy dolog akkor is, ha nem értünk belőle egy hangot se.
(Az anyu én vagyok)

Tom és Geri között dúl a testvérháború, ami olyan ritka, mint a férges cseresznye meg a szőke kislány.
(Az öcsém zseni)

Pelikán Anita néne zongorázott egy nagyon bánatos zenét, Macica meg balettozott..
‒ Ismerem ‒ mondta Karóka. ‒ Láttam az Operában. A hat tyúk tava.
‒ Hattyúk, te lökött, nem hat tyúk! ‒ mordult Oli.
‒ Nem mindegy? ‒ szipogott Karóka. ‒ Szárnyas, szárnyas
(Ellopták a biciklimet)

‒ Apcika! Mi sohasem lehetünk egyenjogúak. Az oviban Munyika dadus mondta, hogy én egyszer majd tudok igazi kisbabát szülni, de te soha! Ez van, apcika, bocs! Ne is erőlködj!
(Emmike nem semmike!)

Így van ez, mióta világ a világ: csak a madár boldog, ha önmagának dalol, az ember soha.
(Galambnagymama)

Terjednek a bölcsességek szájról szájra, mint a népdal meg az influenza.
(A bátyám zseni)

Anya folyton azt nyomta Lucának, hogy „majd meglátod milyen csodálatos lesz, ha a szép hajad a derekadig ér!” Naná, hogy az ő haja a válláig sem ér! Utál bajlódni vele. Meg sajnálja a fodrászra a pénzt. Felnőttek. Gratulálok!
(A gonosz hét napja)

– Szerintem − mondta Didó −, mindenki akkor a legszebb, ha mosolyog.
(A hó fogságában)

– Ha a lócitromot összekevered szalmás agyaggal, sárral, az nagyon jól tapad és szigetel – súgta a gyerekeknek Sipeki, aki persze a középkori faluban is tanítani akart, mert be volt oltva pedagógiával.
(A mi Dózsánk)

A magyarok nagyon tudják élvezni a tengert, mert nekik nincs. Valamikor volt, csak elvesztették valahol a történelem során, és még nem találták meg.
(A tengeren is túl)