Idézetek

"A gyerekek nagyon kreatívak. Rengeteg munkába kerül nekünk, szegény felnőtteknek kinevelni belőlük ezt az idegesítő képességet, de többnyire sikerül."
(A tengeren is túl)


"Csak bambázott, mint a Szeley szokott, ha felszólítják, és azt se tudja, hogy milyen óra van."
(Az anyu én vagyok)


"A lányokat soha nem lehet meggyőzni olyasmiről, amiről más a véleményük – mondta Emu. – Csak ha felnőnek és beleszeretnek valakibe. Annak mindent elhisznek. Ha majd valaki belém szeret, az is elhisz nekem mindent. Én meg neki."
(Az öcsém zseni)


"‒ Kicsi korában anya szeretett volna hegedülni, de nem engedték. Azt mondták neki, hogy az elefántok mind trombitálnak. És ne nevettesse ki magát! Trombitáljon ő is! De a mamám mindig a hegedülésről álmodozott. Ezért tanulok én hegedülni.
‒ Aha! ‒ bólintottam, bár még mindig nem egészen értettem, miért a kölyök hegedül, ha az anyja szeretett volna hegedülni, de mindegy."
(Ellopták a biciklimet)


"A mi családunkban demokrácia van. Olyan, mint az egész országban. A mi családunkban mindenki azt kérdez, amit akar. Legfeljebb nem kap választ."
(Emmike nem semmike!)

"Láttam a dadus szeme villogásán, hogy imádná a részleteket hallani a fater leléceléséről.
Majdnem olyan jó szappanopera volna neki ez is, mint az a három-négy, amit a tévében ki nem hagyna soha. Csakhogy ez a mi családi szappanoperánk. És erre a csatornára ő nincs előfizetve."
(A gonosz hét napja)


"Idézet Kriszti naplójából: „Ha nagy leszek, olyan férjem lesz, mint apa. Csak sokkal kevesebbet fog dolgozni, mert nagy sztár lesz vagy gazdag ember. És a gyerekeinket minden partira magunkkal visszük. És ha nem hívják meg őket, nem megyünk mi sem."
(A hó fogságában)


"Pat ugatta őket, de Dénes mellől nem mert elmozdulni. Sok vizsla olyan, mint sok ember: azért csahol, mert fél."
(A mi Dózsánk)


"Az ügyes, gyors, udvarias és mosolygó pincér többet keres, mint a lusta, mogorva és udvariatlan. "
(A pénz nem a fákon nő!)


"A titkos szerelem megbocsátóbb, mint a gyóntatópap."
(A nagyikám zseni)

"– Ha szeretünk egy lányt - mondta Papa -, akkor nem mondunk le róla csak azért, mert ő nem szeret."
(Papa, ne már!)


"A terroristák egyik vezetője néhány nappal korábban a nő torkára tette a kését, és megkérdezte, hogy segít-e megszöktetni a bátyját vagy nem. Az asszony pislantott. (Bólintani nem mert.) Jól döntött. A Paradicsom biztosan nagyon jó dolog, de a Mérnök húga jobban szerette vajas cipóval és zöldpaprikával."
(Marci visszavág)


"Hiéna: "A keselyűn kívül mindent megeszünk szőröstől bőröstől. A hiénák üresre nyalják a tányért. Hát nem így kell? Nem erre tanítják a szülők a gyerekeket?"
(Segítség, ember!)


"− Beszéljünk másról – javasoltam zavaromban. – Jó, hogy nem esik a hó!
− Igen – bólintott Saci −, ilyenkor júliusban ez kifejezetten előnyös."
(Vigyázz otthon, hogy sose érjen baj!)


"Az igazságnak és az érzéseknek semmi közük egymáshoz. Ezt jobb, ha időben megtanuljuk."
(A bátyám zseni)

"Jól úszott. Azt hiszem, jobban, mint én. Vagy csak szebben? Na, ja! Az ő testével én is szebben úsznék."
(Lángoló nyaram)


"Munkanélküli: „Időm van, munkám nincs.” Az idő pénz? Akkor milliomos vagyok!"
(Láttam, mi történt)


"Iskola után Marci hazakísérte Tündét.
Mindennap hazakísérte, mert közel laktak egymáshoz.
Illetve egyáltalán nem laktak közel, mert legalább két kilométerre volt a két lakás, de mindegy. Ezt nevezik viszonylagos helyzetnek, azaz relativitásnak, akik tudják, hogy mi az a relativitás. Mi, többiek, az ilyesmit inkább szerelemnek nevezzük. Az ember kísérget valakit, és úgy érzi, húsz métert tett meg. Közben esetleg lesétált Pestről Sopronba gyalog, meg vissza. Érdekes. A szerelem témájában kellene feladatokat megoldatni matekórán. Akkor a vattaagyúak is átmennének Albert Einsteinbe meg a vizsgán."
(Marci öröksége)


"Tátogtam némán, mint ponty a szárazon. Tátogtam, és azon gondolkoztam, hogy vajon egy tizenkét éves unoka is kaphat infarktust a nagyapja miatt, vagy ez csak fordítva lehetséges?"
(Nem vagyok Samu!)


"Valahogy ezeknek a gyerekeknek mindenük külön mozog. A lábuk, a kezük, meg a felsőtestük is. Mintha állandóan egy hajón járnának. Az ember tengeri betegséget kap, ha nézi őket."
(Petepite)

"A tévében mondta egy szemüveges néni sárga hajjal, hogy a szülőknek nem szabad idegeskedniük a gyerekekkel, mert árt a gyerekek lelkének."
(Emmike nem semmike!)


"A húgom nemcsak a húgom volt, hanem anya is, rögtön tudta, merről fúj a szél."
(Galambnagymama)


"Ilyen bűnügyről még a legöregebb rendőrök sem hallottak Magyarországon. Nálunk ugyanis betörni, lopni, csalni még csak-csak szoktak néha az emberek, de gyereket rabolni? Soha! Abból mindenkinek annyi lehet, amennyit akar."
(Gyerekrablás a Palánk utcában)


"Menet közben a Trabantnak becézett konzervdoboz heves robbanások közepette gázokat lövell ki hátul, mint egy hasmenéses víziló."
(Gyerünk haza!)


"Negyven évig voltam házmester, de nem volt olyan lakóm, aki panaszkodott volna rám! – mondta az öregasszony, majd halkabban hozzátette: – Próbálta volna meg!"
(Hecseki és a kedves betörők)

"Bárcsak tudnám, az írók hogyan csinálnak szavakat arra, amire nincsenek szavak!"
(Lángoló nyaram)


"Biológia-tanárnő: Száz esetből kilencvenben a fiúk az agresszívak: löknek, ütnek, provokálnak. És ezt nem lehet a nemi hormonokra fogni, ugye. Hiszen a lányok nemi érése még hamarabb kezdődik. Nem, nem! Ez a hímek viselkedési hagyománya. Ezt látják az apjuktól otthon."
(Láttam, mi történt)


"Az ügyvéd összerándult, mint akit forró tökfőzelékkel öntöttek nyakon. Nem akart tudni sem a terrorizmus támogatásáról, sem a Mérnöknek nevezett férfiról. Az embert ritkán szokták vízbe fojtani azért, amit nem tud."
(Marci öröksége)


"Úgy éreztem, kicsit szédülök az állatkórházban. Talán a szagtól. Ehhez képest tornaóra után a fiúöltöző illatos habfürdő."
(Nem vagyok Samu!)


"Tévedni emberi dolog. Bár néha olyan kellemetlen, mint egy pattanás felfedezése az orrunkon randi előtt."
(Marci visszavág)

"A felnőttek azt hiszik, hogy a gyerek csekély értelmű medvebocs, és selypegve, bájologva kell vele beszélni. A gyerekek persze általában nem szólnak a szülőknek, hogy tessék normálisan beszélni velem, gyerek vagyok, nem gügye, mert tudják, hogy a felnőttek megsértődnének, és gyerekesen felhúznák az orrukat."
(Galambnagymama)


"Kevés rosszabb dolog van annál, mint ha valaki sír mellettünk, és nem tudunk rajta segíteni."
(Gyerekrablás a Palánk utcában)


"A zászlólobogtatás és a himnusz megdobogtatta a szíveket, mint a világon mindenütt. Az ember érzelmes lény. Majdnem olyan mélyen tud örülni és szenvedni, mint egy kutya."
Gyerünk haza!)


"– Úgy fáj nekem a maga hülyesége, Hecseki, mint egy apának, ha a fia tizenöt éves korában is a gólyának ír kistesóért."
(Hecseki és a kedves betörők)


"Benne van a Bibliában, hogy minden bűn elnyeri méltó büntetését – néha."
(Hogyan neveljünk…?)

"Egy tehetséges emberből akkora nulla is lehet, mint egy elefánt popsija, ha nem fejleszti a képességeit, ha lusta, vagy nem kezdeményez, mert fél a kudarcoktól."
(A tengeren is túl)


"A Tatára néztem. De rögtön láttam, hogy ő nem mondhatta el. Ő soha, soha az én titkomat nem árulná el, az biztos! Ha kínoznák, mint a Galileit meg azt a Giordano Brunót, akkor sem!"
(Az anyu én vagyok)


"Ki érti a lányokat? Talán még maguk a lányok se."
(Az öcsém zseni)


"Macica körbe-körbe forgott a nagy tükör előtt, aztán lassan leereszkedett, és közben a mancsával le-fel csapkodott finoman, mert haldoklott, mint hattyú.
A szoknyája úgy remegett, mint egy pillangó szárnya.
Én még senkit se láttam ilyen szépen haldokolni."
(Ellopták a biciklimet)


"Emmike összevonta a szemöldökét. Ettől féltem. Folyton gondolkodik. Csak ezt az egyet hagyná abba egy kis időre, hogy nyugalmunk legyen!"
(Emmike nem semmike!)

"A humor a legjobb gyógyszer, és ingyen van."
(A mi Dózsánk)


"Az ügyvéd úgy bámult Sipire, mint Józsi, ha kimegy kisdolgozni a ház mögé, és az űrből jött lények bilit nyomnak a kezébe."
(A mi Kinizsink)


"Az élet egyszerűbb. Csak az írók bonyolítják a regényeikben, hogy izgalmas legyen."
(A nagyikám zseni)


"Aznap néhány újságban megjelent és több tévében bemondták, hogy egy magyar nő eltűnt Nizza mellett, a tengerben. Az újság meg a tévé már csak ilyen. Ha nagyszerűen tanulsz, meg dolgozol, és jó ember vagy, akit mindenki szeret, akkor soha nem kerülsz a képernyőre vagy a lapokba. De ha a bicikliddel elütsz egy celebet, vagy ezer lufit fújsz fel egy óra alatt, akkor mindenki rólad beszél egy napig."
(A tengeren is túl)


"A bukás az üzleti életben rosszabb, mint az évismétlés a suliban, mert esetleg egy életen át tart a javítóvizsga."
(A pénz nem a fákon nő!)

"Nyúl: "Ha a húsvétnak vége, mi mehetünk az utcára vagy a tálba! És ezt nevezik ők humanizmusnak. Ugyan mikor rántottunk mi ki ebédre emberpopsit nyulamizmusból?"
(Segítség, ember!)


"− Figyelj, Papa! – nézett rám erősen Beni. – Neked mindig mindenről balesetek meg bűnesetek jutnak eszedbe?
− Nem, kisunokám – mosolyogtam rá. – Csak ha látlak."
(Vigyázz otthon, hogy sose érjen baj!)


"Érdekes, a lányok milyen hirtelen tudnak sírni. Egy fiú még levegőt se vesz, a lány már telebőgte a zsebkendőjét."
(A bátyám zseni)


"Luca ilyen. Ami zavarja, azt meg se hallja. Czippán Papa azt mondta egyszer, hogy ez lelki önvédelem, és Luca sokáig fog élni. Aki nem engedi be a ketrecébe a vadállatokat, azt nem falják fel."
(A gonosz hét napja)


"Azt hiszem az anyák a gyermekük születésének pillanatától rendelkeznek vezeték nélküli internetes kapcsolattal, ami összeköti az agyukat. Ezen az ingyenes és szélessávú kapcsolaton keresztül mindig tudják, mit gondol a másik. A gyerekek kamaszkorban ennek nem mindig örülnek."
(A hó fogságában)

"Gyűlölöm, ha egy másik embert a származása miatt csúfolnak. Te is epét hánynál dühödben, kisfiam, ha egy francia vagy olasz gyerek azt mondaná neked, hogy büdös magyar!"
(Marci öröksége)


"Jó, ha az embernek van egy apja. (Általában szokott lenni.) Pláne, ha ilyen okos, megértő apja van. Mondjuk, az, hogy eltűnik egy évre Afrikába, nem nyerő történet. De meg lehet bocsátani, ha utána visszajön, és jókat mond."
(Marci visszavág)


"Papának úgy ragyogott az arca, mint Anyának este, ha bevakolja krémmel."
(Nem vagyok Samu!)


"Láttam, hogy anya ujjai elfehérednek, úgy szorítja a kilincset, de csak nyelt egyet és kiment. Azt hiszem, a nők többet tudnak elviselni az élet nehézségeiből, mint a férfiak."
(Nem vagyok Samu!)


"Tasnádi Jocó, akinek idegorvos az apja, azt mondta, hogy az őrültek folyton ugrálnak és röhögnek, mint szünetben a hatodik bé."
(Petepite)

"Bizony gyakorta előfordul, hogy a házastársak éppen a bajban nem tudnak összetartani. Vagy nem szeretik egymást, és ez éppen akkor derül ki, amikor a legnagyobb szükség volna a másik megértésére és segítségére."
(Hecseki és a kedves betörők)


"Mindenki zseninek születik, csak később lesz olyan buta, mint az öcsénk, a bátyánk, a húgunk, a nővérünk, az unokatesónk vagy a padszomszédunk."
(Hogyan neveljünk…?)


"Az óra méri az időt. Én is mérem az időt. De az óra nem az én időmet méri. És én sem az óraidőt."
(Lángoló nyaram)


"Vak: Meg lehet ismerni az embereket a sírásukról meg a nevetésükről. Olyan az, mint egy ujjlenyomat."
(Láttam, mi történt)


"Nusinusi (hivatalos nevén Mónus Anna tanárnő) az ötödik B osztályfőnöke volt. Ebben a beosztásában hol tigrist, hol anyamackót kellett alakítania. Most éppen a tigrisváltozat volt műsoron."
(Marci öröksége)

"Oli szorgalmasan húzogatta a vonót a húrokon előre, hátra, és éppen egy nagyon szép dallamot hegedűzött, vagy hogy mondják. Volt benne egy csomó magas hang. Meg néhány mély is. Fülbe mászott. El tudnám énekelni bármikor, ha volna hallásom meg hangom."
(Ellopták a biciklimet)


"Játszottunk, aztán egyszer csak a mama eldőlt, mint egy tejesdoboz. Csak a tejesdoboz nem horkol."
(Emmike nem semmike!)


"A meseírónak az a foglalkozása, hogy mindent elképzeljen, ami megtörténhet, és mindent valósággá változtasson, amit elképzelt."
Galambnagymama)


"Az embernek több mamája, papája, és így sok nagymamája, illetve nagypapája lehet, ha elválnak a szülei, aminek óriási előnyeit a születésnapokon és karácsonykor tapasztalhatjuk, amikor hat-hét nagyszülőtől kapunk ajándékot. Óriási hátrányait pedig mindennap érezhetjük."
(Gyerekrablás a Palánk utcában)


"A macska, ha egyszer megégette magát, nem ül a forró kályhára újra. De még a hideg kályhára sem!"
(Gyerünk haza!)

"‒ Tanuld meg, kisunokám: nem illik hallgatózni!
‒ Nagyi! Ne nevelj folyton! Már csekkolhattad volna, hogy tök felesleges."
(A nagyikám zseni)


"Nem az a kudarc, ha elbukunk, hanem ha nem kelünk fel a padlóról."
(A pénz nem a fákon nő!)


"Tamás az alagsorban hegedült, hogy ne zavarja a vendégeket. Az alagsor egerei a harmadik napon átmenekültek a szomszédos panzióba. Nem mindenki szereti a klasszikus zenét."
(A tengeren is túl)


"Ha a Tata kísérlete sikerül, akkor az emberek át tudnak majd bújni egy kis időre mások bőrébe, és annyira meg tudják ismerni a másik embert, ahogy egyébként soha."
(Az anyu én vagyok)


"Brúnó a fejét csóválta.
– Igazán lehetne benned néha egy kis érzés!
– Van bennem! – mondta Kacor. – Utálom a Poricska gyereket. Az nem érzés?"
(Az öcsém zseni)

"A tudósok számára nem rendeznek bajnokságot, ahol a közönség hajrázása közben az egyik kutató öt perccel hamarabb fedezheti fel az örök élet vizét, mint a másik."
(A bátyám zseni)


"A felnőttek imádják elmondani, amiről azt hiszik, csak ők tudják. Hír, baleset, szerencsétlenség, az nekik mindegy. Mondják, amit a hallottak, láttak. És rettentő boldogok, ha a másik tőlük hallja először."
(A gonosz hét napja)


"Idézet Kriszti naplójából: „Mért nem csinálhatom azt, amit akarok? Mért nem vehetem fel azt, amit akarok? Mért nem szerethetem azt, amit akarok?”
(A hó fogságában)


"Hahó! – intett Domi Kinizsi Pálnak, és elvigyorodott. – Hahó,
Pali bácsi! Hogy vagy?
Attila nagyot sóhajtott. Egy ötszáz éve halott ember hogylétéről érdeklődni érdekes gondolat."
(A mi Dózsánk)


"A hízelgés még a kősziklát is kimozdítja a helyéből."
(A mi Kinizsink)

"‒ Már megint zsaroltál kisunokám. Az akasztófán fogod végezni.
‒ Mondtam, nagyi, hogy ne reménykedj! A halálbüntetést eltörölték.
‒ De nem mindenütt."
(A nagyikám zseni)


"A francia tengerparton nagyon nehéz kavicsot gyűjteni. A kavicsok többsége ugyanis olyan szép, hogy az ember legszívesebben mindet egy zsákba lapátolná és hazavinné. Aztán a család ülhetne otthon a tévé előtt nyakig a sóderben."
(A tengeren is túl)


"Az anyunak csak akkor vennék valamit, ha nem mondaná többet azt, hogy az apád a levegőt sem érdemli meg, amit beszív, és megint megpuszilnák egymást csókolózva, mint régen."
(Az anyu én vagyok)


"Végül Carla minden ellenkezés nélkül beleegyezett a különös nászútba, mert egy pisztolyt a férje fejének nyomva a bátyja megkérdezte, hogy szót fogad-e a papának, ahogy az egy jól nevelt huszonkilenc éves kislánytól elvárható vagy nem.
Ebből is látszik, hogy az embereket általában mindenről meg lehet győzni. Csak meg kell találni a megfelelő pedagógiai módszert."
(Az öcsém zseni)


Ma karácsony van, apcika, és ilyenkor mindenkinek szeretni kell egymást. Én is szeretlek, és ha este elhozza a Jézuska, amit kértem, akkor még jobban foglak szeretni utána. Ne felejts szólni a Jézuskának, ha még nem szóltál!"
(Emmike nem semmike!)

„Az emberek nem vesznek drága árammal működő vécékefét, ha ingyen is kefélhetik a vécét” – írta Ottó és ebben sem volt igaza."
(A bátyám zseni)


"Az ember mindenféle piszokságokat is gondolhat. Erre mondják a felnőttek selypegve, hogy: „nem illik, kisfiam! Nem illik!” Mintha a gondolatoknak lehetne parancsolni! Talán a felnőttek nem gondolnak szemét dolgokat? De mennyire hogy…! Csak nem beszélnek róla. Esetleg a pszichológusukkal, ha van rá pénzük."
(A gonosz hét napja)


"‒ Egyen! ‒ mondta a kocsis, és egy darab kenyérhez vágott egy falat kolbászt. ‒ Azt mondják, az evés a hülyeséget is gyógyítja.
‒ Nyílván maga is azért eszik ‒ jegyezte meg a vén pizzás."
(A nagyikám zseni)


"Havas és latyakos úton kerékpározni a mentősök jóslata szerint tuti kéz- és lábtörés."
(A nagyikám zseni)


"Mért nem lehet visszaforgatni az időt? Legalább néha!..."
(A hó fogságában)

"Az osztály úgy zsongott, mint egy befőttesüvegbe zárt veszett darázshadsereg."
(Marci visszavág)

"‒ Az olvasás a legjobb hobbi, kisunokám! A Mama is sokat olvasott. Én is. És ez a könyv, hidd el, letehetetlen ‒ mondta, és letette az ágyamra Erich Kästner A két Lotti című regényét, meg egy csomag kekszet."
(Nem vagyok Samu!)

"Pite egy picit élvezte is, hogy az apja testébe költözött . Most fordult elő életében először, hogy nem ő fél egy felnőttől, hanem tőle félnek.Érdekes… "
(Petepite)

"Tengerimalac: Baráti tanácsaidért cserébe hadd ajánljam: töltsd a nyári vakációdat a vendégszerető kannibálok között Új-Zélandon! Ők biztosan nagyon nagy örömmel fogadják majd mind a hetven kilódat!"
(Segítség, ember!)

"Mindennek van tanulsága, legfeljebb nem látjuk, mi az. Vagy nem tanulunk belőle."
(Vigyázz otthon, hogy sose érjen baj!)

"Este, amikor Zsuzsi bement fürödni, a kulcslyukhoz lopóztam és belestem. Döbbenetes élmény volt. Erre nem számítottam. A kulcslyukon át nem lehetett látni a kádat. Ráadásul apám kijött a szobából és úgy elfenekelt, hogy három napig állva ebédeltem."
(Hogyan neveljünk…?)

"Egy anya ezer kilométerről is megérzi, ha a gyereke beteg. A gyerek pedig még azt is megérzi, ha az anyját bánat fogja érni. Például, mikor karót visz haza matekból."
(Lángoló nyaram)

"Kutyasétáltató asszony: Ki lát bele egy kamasz lány lelkébe? Engem se ismert senki annak idején. Mondjuk, én se nagyon magamat."
(Láttam, mi történt)

"Cili macskának vágott az esze, mint a borotva. Csak lusta volt, és nem dicsekedett vele. Nehogy valami feladatot adjanak neki."
(Marci öröksége)

"‒ Félve nem lehet gondolkozni ‒ mondta a Kengu."
(Kengu elrablása)

"Hát mondják meg, nem egy életrevaló kislányom van? Vajon nem ilyen dörzsölt agymenősökre van szüksége ennek az országnak, ha talpon akar maradni?
Egy diadalmenet lehet a mi Emmikénk felnőtt élete!
Ha addig agyon nem ütik!"
(Emmike nem semmike!)

„Bolond ez! – mondta a sok titkos költő. – Verset ír!” De a postás nem törődött velük. A madár is dalol, ha dalolnia kell. Meg lehet fogni, kalitkába lehet zárni, de elnémítani soha."
(Galambnagymama)

"Róza néni úgy nézett a fiára, mint, amikor harminc évvel ezelőtt megbukott a hatodik osztályban fizikából és matematikából. Most megvigasztalja vagy megpofozza? Gyerekrablás a Palánk utcában
Egy tizenévesnek olyan képzelőereje és mesélőkéje van általában, hogy a Harry Potter-es Rowling néni elmehetne palacsintát árulni a Balatonra velem együtt, ha a gyerekek közül egyik-másik regényírásra adná a fejét."
(Gyerünk haza!)

"Az osztályismétlésnek vannak előnyei. Például az, hogy egy évvel később lépsz ki az életbe, ahol, ha hülyeségeket beszélsz, nem kapsz ugyan egyest, de rögtön pofán vágnak."
(Hogyan neveljünk…?)

"Valaki vagy valakik azért gyújtották fel Tobrák bácsi műhelyét, mert rá akartak ijeszteni az öregre. (Ez persze nem sikerülhetett. Tobrák bácsira lőttek a háborúban, elvették az asztalosműhelyét a békében, tányérokkal dobálták meg a házasságaiban, és ötször operálták a lába és a feje között valahol. Halál legyen a talpán, aki őt ezek után megijeszti!)"
(A mi Dózsánk)


"Mindenkivel a saját nyelvén kell beszélni ‒ gondolta Gergő. ‒ Van, akivel a szeretet nyelvén. Van, akivel a fiatalok nyelvén. Van, akivel a pofon nyelvén. És van, akivel a pénz nyelvén."
(A nagyikám zseni)


"A kutya is ember, csak éppen állat."
(A tengeren is túl)


"A felnőttek sokkal nehezebben tudják megérteni a váratlan dolgokat. Például ha megjelenne előttük egy igazi tündér, akkor azt hinnék, hogy valaki viccelődik velük, vagy elájulnának a rémülettől. Egy gyerek soha."
(Az anyu én vagyok)


"Nem írhatom le, mit üvöltöttem, miközben kiugrottam az ágyból, mert tizenhat éven aluliak csak szülői felügyelettel olvashatnák."
(Emmike nem semmike!)

"Anya volt, és ebben a szakmában a megértés és a megbocsátás a két legfontosabb tulajdonság."
(Galambnagymama)


"Tom Eszter váratlan simogatását a szerelem vad bevallásának érezte. Ez történik, ha valaki szeret. Mindent úgy érez, ahogy érezni szeretné."
(A bátyám zseni)


"‒ Van egy kutyám ‒ mondta Luca ‒ Foltosnak hívják. Velünk fog lakni.
‒ Soha! ‒ bukott ki apából, de rögtön el is hallgatott. „Momentán”, ahogy mondani szokta, a jelenlevők közül ő volt az, aki tutira nem fog velünk lakni."
(A gonosz hét napja)


"A falu rendőre nagyon tréfás embernek tartotta magát. Kár, hogy annyi humorérzék szorult bele, mint egy hasmenéses sündisznóba. Ezt azonban senki sem akarta megmondani neki. Ki tudja, mért?"
(A hó fogságában)


"Mindenben van valami jó. Még a tökfőzelékben is. Ha a fasírtról leöntjük a főzeléket."
(A mi Dózsánk)

"A fociban nem vagyok király, csak képzeletben. Bár ott lenyomom Ronaldót."
(Lángoló nyaram)


"– Honnan tudhatná, hol a rablott holmi? – nevetgélt Portoroki. – Vagy talán maga raboltatta el, és most otthon rejtegeti. Hehehe!
– Az sem kizárt – nézett rá szelíden a hadnagy, mint sündisznó a tűpárnára."
(Hecseki és a kedves betörők)


"Magyartanárnő: Néha a szófogadatlan, vad kölykök, az úgynevezett „rossz” gyerekek a legkreatívabbak. Az iskola persze nem szereti őket. A tanárok sem."
(Láttam, mi történt)


"Medve: "Hát persze, hogy elfog a düh, ha látom az embert a durrantósával! Persze, hogy rázom felé az öklömet és ordítok, hogy: te piszok medvegyilkos! Nem látod, hogy én vagyok az a kedves micimackó, akit a gyerekkorodban úgy imádtál? Most le akarsz lőni? Úgy szétmarcangollak, apukám, hogy a feleséged csak az öngyújtódból fogja megtudni, hogy özvegy lett!"
(Segítség, ember!)


"Régi igazság, hogy ha hibáztunk, legjobb az egészet rákenni valaki másra. Ha lebukunk, az persze kínos."
(Gyerekrablás a Palánk utcában)

"Nem tudom elképzelni, hogy van a világon még egy ilyen vonzó popó, mint a Dortéé! Legfeljebb egy-két milliárd, de több egy szál se! – mondaná Papa a nagy humorával."
(Lángoló nyaram)


"A babonás emberek szerint rosszat jelent, ha éjfélkor, betörés után el akarunk tűnni a szajréval, és egy rendőr éppen arra jön."
(Hecseki és a kedves betörők)


"Egy költő előtt, aki látja a múltat és a jövőt, nem lehet titkolózni."
(Gyerünk haza!)


"Orsi: Jól van, Sanyi bácsi, de meglátod, ha kiabálsz, megint ki fog esni a fogad, és öreg leszel."
(Gyerekrablás a Palánk utcában)


"‒ Mit mondtál két hete vasárnap délután hatkor? ‒ kérdezte Emmike.
Pislogtam kettőt. Mit tudom én, hogy mit mondtam két hete vasárnap délután hatkor! Már azt sem tudom, hogy mit mondtam ma reggel hétkor! Fantasztikus, hogy a feleségem is emlékszik rá, mit ígértem az esküvőnk előtt egy órával. Nem értem. Most vagy ilyen nagy a nők vinyójának a kapacitása, vagy hang- és képrögzítő van az agyuk helyén."
(Emmike nem semmike!)

"Az embereknek nagyon erős a képzeletük. Ha megvalósulna, amit elképzelnek…! Nos, az nem mindig lenne jó."
(Gyerekrablás a Palánk utcában)


"Az ő szülei egy messzi országba szaladtak sok-sok éve, ahol bizonyos, hosszú farkú állatok az erszényükben hordják a kicsinyeiket jó példát mutatva a lelketlen szülőknek."
(Galambnagymama)


"‒ Oké! Igazad van! ‒ mondtam Emmikének. ‒ Lehet, hogy nem volt nagy hajad. De, tudod, én arra sem emlékszem, mi történt tegnap. Rossz a memóriám. Azért élek anyucival ilyen szépen együtt. "
(Emmike nem semmike!)


"– Néha nem értelek – hangzott a távolodó Brúnó halk korholása. – Hogy lehet egy kitűnő tanuló ilyen süket az életben?
Emu megrántotta a vállát, és még hallatszott, hogy sértődötten csak annyit mond: – Nem az életből vagyok kitűnő!"
(Az öcsém zseni)


"Mit mondjak? Egészen megnyugodtam. Mint tyúk a róka szájában."
(Lángoló nyaram)

"Mindenki butuska valamiben, másban meg észlény."
(Kengu elrablása)

"Megjegyzem: nagyon csúnya szokás az orrturkálás! Pfuj! Pfuj! Én soha, de soha nem csinálom, ha látnak."
(Hogyan neveljünk…?)

"– Tudom, maga fiút várt – mondta az ápolónő Hecsekinek – Minden bolond férfi fiút akar. Azt hiszik, boldogabb lesz a gyerekük, ha az „erősebb” nemhez tartozik. Maguk mind tévednek. A nők boldogabbak. Látná a mamákat, amikor magukhoz szorítják a kisbabájukat. Azt a boldogságot maga csak akkor fogja érezni, ha gyereket szül."
(Hecseki és a kedves betörők)

"Józsi szomszéd mindig hitt a megérzéseiben. Például, ha a kocsmában berúgott, és hazafelé tántorgott, mindig volt egy olyan megérzése, hogy a felesége, Rózsika a nyújtófával várja. És ritkán tévedett."
(Gyerünk haza!)

"Az ember nem tudja úgy ledobni a neveltetését, mint a gatyát a nudin."
(Lángoló nyaram)

"Nem értem a felnőtt embereket. Ha ők szerelmesek, akkor sóhajtoznak meg zokognak. Minden tévésorozatban ezt látom. De ha egy gyerek szerelmes, akkor rögtön vihorásznak, mint akinek csikizik a talpát. Nagyon humor! Mi talán nem tudunk szenvedni? Nekünk nincs szívünk, amivel érzünk? Nincs szemünk, amivel sírunk? Nincs szájunk, amivel puszilgatunk?"
(Papa, ne már!)

"Mami, mondtam már, hogy nagyon szeretlek?
– Igen – bólintott Mami. – De elég régen. Utoljára harminc éve, amikor mákos gubát csináltam a kedvedért."
(Marci visszavág)

"Szippantós: Futott az ember a folyosón, aztán hozzáért a csajokhoz itt-ott. Vót visongás. Mer’ hát ugye arra nevelődtek, meg nevelődtünk, hogy nem szabad…! Tilos, tilos, tilos! Minden tilos. Mindig tilos. Pedig majd megvesztünk, emlékszem!"
( Láttam, mi történt)

"Papa azt állítja, hogy még sose verték meg. Azt mondja, mindig gyorsabban tudott futni, mint az üldözői. Remélem, ezt az egyet örököltem tőle."
(Nem vagyok Samu!)

"Dorte szelíden rám mosolygott. Azt olvastam ki a mosolyából, hogy ő olvas az enyémből."
(Lángoló nyaram)

"Béka: Picinyem! Én béka vagyok, nem királylány! Csókolgathatsz reggeltől estig, akkor sem változom át! Legfeljebb meghalok az undortól, hogy egy ilyen ronda állat, mint az ember, szerelmes belém."
(Segítség, ember!)

"– Néha meg kell védeni magunkat… Nem szabad hagyni, hogy bántsák az embert. Ha már a szép szó nem számít."
(Petepite)

"Nagyon nehéz dolog váltságdíjat átadni az emberrablóknak. Ha egy mód van rá, ritkán csináljunk ilyesmit."
(Gyerekrablás a Palánk utcában)

"– Papa – kérdeztem a nagyapámat – , nem akarod, hogy elmondjam neked, amit a lányokról tudok?
Papa akarta. Aztán pislogott, mint bagoly a fényben. Láttam, meg van hökkenve, bár igyekezett leplezni.
Végül felkiáltott: – Ha én ezt tudtam volna!
– Sebaj, Papa! – vigasztaltam. – Te mondtad, hogy tanulni sose késő. Fel a fejjel! Előtted az élet!"
(Nem vagyok Samu!)

"Nem fogok egy gyerekkel vitatkozni. Pláne, ha igaza van."
(Vigyázz otthon, hogy sose érjen baj!)

"Az anyu az, aki nem ehet édességet, mert ő szupercsínos, és a levegőtől is hízik."
(Az anyu én vagyok)

"Akad olyan gyerek, akiről nemcsak mondják, hogy dilis, de tényleg úgy is viselkedik, mint akinek hiányzik egy kereke. Vagy kettő. Ami gyakran előfordul és nem akkora baj. A nagy baj az, ha ezt a hiányzó kereket később – ifjú- vagy felnőttkorában – sem pótolja."
(Az öcsém zseni)

"Az anyukák az oviban megnézték, ki az az apa, akinek a kislánya ötévesen nyálasra csókolgat egy kisfiút.
Igyekeztem afféle "ilyenek a gyerekek"-szerű arcberendezéssel nevetgélni, de a nők ábrázata olyan volt, mint akik éppen modellt állnak az egyiptomi szfinxhez."
(Emmike nem semmike!)

"A postásnak, amikor átcsoszogott az ebédlőn, megakadt a szeme a tányérjában kotorászó kislányon. Rögtön tudta, mi a baj. Mert a költők ilyenek. Mutass nekik egy könnycseppet, mindent elmondanak a bánatról. Mutass nekik egy vércseppet, mindent elmondanak a halálról."
(Galambnagymama)

"Károgi egy biztosító, aki biztosítja az embereket, hogy ha minden hónapban fizetnek egy összeget és azután meghalnak, akkor kapnak százezer forintot."
(Gyerekrablás a Palánk utcában)

"A tanár úr úgy tett, mintha nem tudná, hogy a tiltás egy kamasz számára olyan, mint benzinnel oltogatni a tábortüzet."
(A mi Dózsánk)

"Az emberek egymásra néztek. Kinizsi? Ilyen nevű embert nem ismertek a környéken, csak sört."
(A mi Kinizsink)

"A nagyi szuszogott néhányat dühében, aztán vett egy nagy levegőt.
‒ Most ne mondd ki, amit mondani akarsz! ‒ szólt a levegővételbe Tom. ‒ Később megbánnád. Relax, nagyi, relax!"
(A nagyikám zseni)

"Az aranyadat sem tudnád ólomért elcserélni, ha nem reklámoznád."
(A pénz nem a fákon nő!)

"Érdekes. Nagy vész idején mindenki vallásos lesz."
(A tengeren is túl)

"Leültem dominózni a gyerekekkel, mert nagyon szeretik, hogy mindig hagyom őket győzni, ha jobban játszanak."
(Vigyázz otthon, hogy sose érjen baj!)

"A szülők úgy voltak a komputerrel, mint az autójukkal. Kitűnően elvezették a kocsit, csak nem tudták egészen biztosan, hol van a motor."
(A bátyám zseni)

"A veszekedés nem arról szól, amiről szól. Szóval nem száz forintról vagy egy filmről. A veszekedés mindig valami másról szól. Azt hiszem, az emberek kevesebbet veszekednek, amíg szeretik a másikat. "
(A gonosz hét napja)

"Holnap? A holnap olyan messze volt számára, mint egy másik csillagrendszer."
(A hó fogságában)

"– Engem nem lehet lerázni – mondta Domi. – Olyan vagyok, mint a kullancs, csak méreg nélkül."
(A mi Dózsánk)

"A kapzsiság, a pénzéhség csalja csapdába és teszi tönkre a legtöbb embert."
(Hecseki és a kedves betörők)

"– Milyen jó, hogy megvettük a halacskákat! Milyen jó, hogy ilyen szépen eljátszadozik vele a kislányunk! Nekünk úgysincs időnk vele foglalkozni. Dolgozni kell, hogy a mi Mónikánknak mindene meglegyen."
(Galambnagymama)

"‒ Jól hallottad ‒ mondta kicsi lányom. ‒ Azt kérdeztem: mikor váltok el?
"Úristen! ‒ villant át az agyamon. ‒ Mi történt? A feleségem válni akar? De miért? Talált egy szebbet vagy jobbat, mint én? Az lehetetlen! Vagy mégis? George Clooney nősül?!"
(Emmike nem semmike!)

"Az összes unokám zseni! Persze nem csoda. Az öröklődés nagy dolog."
(Vigyázz otthon, hogy sose érjen baj!)

"Mátyás király bölcs mondása, amellyel Kinizsi Pált elindította a kenyérmezei csatába, így szólt: Jegyezd meg hős vezérem: lehet, hogy a másik ember az idióta, de te szívhatsz!"
(Ellopták a biciklimet)

"Családon belül még az is megfájdíthatja egy anya szívét, ha a fiának tőle ezer kilométerre belenyilall a fájdalom a fogába. Hát még, ha pont mellette szomorkás!"
(Marci öröksége)

"Ilyen lehetett a paradicsom, ahol Ádám és Éva nudiztak. Reméltem, kígyó nincs."
(Lángoló nyaram)

"‒ Nyomozás közben a rendőrök elveszíthetik egy-egy társukat, sajnos ‒ hörrentett Fánteli, a kis elefánt. ‒ Azok a hősi halottak.
‒ Köszönöm szépen, de én nem akarok hősi halott lenni ‒ mondta Nyílnyúl. ‒ Inkább hősi élő lennék, ha lehet."
(Kengu elrablása)

"A rendőrt a véletlen néha jobban segíti a munkájában, mint az agyfacsarás. Találkozhat valakivel, aki egy pohár sör mellett többet elmond fél órán belül, mint bent a rendőrségen két nap alatt."
(Hecseki és a kedves betörők)

"A kistestvér megnevelésének egyetlen biztos módszere van: megvárjuk, míg felnő."
(Hogyan neveljünk…?)

"Hecseki is kiszabadult az elmegyógyintézetből – másnap. Egy éjszakát ott kellett töltenie, hogy megfigyeljék: nem őrültebb-e, mint a többi normális ember."
(Hecseki és a kedves betörők)

"Aki nevel, az nem attól jó nevelő, hogy az életben mindent jól csinál, hanem attól, hogy tudja, hogyan kellene jól csinálni."
(Hogyan neveljünk…?)

"Nehéz megérteni, hogy egy hatalmas teremben, ahol sok-sok ember ebédel, és mindenféle ember, férfiak, nők, gyerekek, miért éppen azt a bizonyos szempárt pillantjuk meg azonnal? Mi vonzza, mi rántja oda a tekintetünket, mint mágnes a szeget?"
(Lángoló nyaram)

"Nusinusi magyar irodalmat és angol nyelvet tanított, ha a diákjai hagyták."
(Marci öröksége)

"Kösz, lemondok a feltámadásról – morrant fel a macska. – Elég volt az életből. Tele van életveszéllyel."
(Marci öröksége)

"Aki keveset tud, az a képzeletével tömi be tudatlansága réseit."
(Az öcsém zseni)

"Vincike nagyija tanítónő volt, mielőtt az igazgatója kezet fogott vele, és hazaküldte nyugdíjba pihenni. Negyvenévnyi tanítóskodása során a gyerekek minden jóságával, gonoszságával, trükkjével és tébolyító ötletével találkozott, így aztán olyan megértő és megbocsátó lett, mint az Úristen, csak sokkal kisebb fizetésért. Most azonban elhomályosodó tekintetén látszott, hogy Emmikéhez hasonló villámcsapással még nem találkozott.
A hosszú életnek vannak hátrányai."
(Emmike nem semmike!)

"Örültek mindannyian. Pénzt találni szerencsét jelent. No, meg ami szintén fontos: pénzt is jelent!"
(Galambnagymama)

"Parancsra csak diótortát jó enni, abból sem sokat."
(Gyerekrablás a Palánk utcában)

„Miért ilyen erőszakosak a nők? – dühöngött magában a fiú. – Miért akarják, hogy mindig nekik legyen igazuk? És miért van olyan gyakran igazuk?”
(Gyerünk haza!)

"– Mondja, Hecseki, magának nem telik zsebkendőre?
– Dehogynem, főnök! – szívta meg az orrát a pulóveres. – Kaptunk nászajándékba vagy két tucatot, de a feleségem nem adja ide, mert azt mondja, folyton bepiszkítom."
(Hecseki és a kedves betörők)

"Mit lehet várni egy nyolc hónapostól, aki a biliről is azt hiszi, hogy üstdob?! "
(Galambnagymama)

"Na, ettől őrülök meg! Emmike mindent kiforgat! Mindent ellenem fordít! Folyton jár az agya! Népeket, nemzeteket le lehetett már szoktatni a gondolkodásról. Egy Emmikét nem lehet?"
(Emmike nem semmike!)

"Hát nem szörnyű? ‒ gondolta a nyúl. ‒ Sosincs káposzta, ha éhesek vagyunk. Ha meg van káposzta, nem vagyunk éhesek. Vagy egy másik káposztát kívánunk. KEGYETLEN AZ ÉLET!"
(Ellopták a biciklimet)

"Undorító, ha valakinek igaza van, és nekünk nincs. Az ember teljesen tehetetlen."
(Az öcsém zseni)

"Beni rám bámult.
− Papa, úgy nézek ki, mint aki hülye?
− Ugyan már! Dehogy! Legalábbis nem látszik rajtad."
(Vigyázz otthon, hogy sose érjen baj!)

"Nem tudtam, hova akar vinni Dorte, de a világ végére elmentem volna vele, ha az a kívánsága és nincs messze."
(Lángoló nyaram)

"Naiv kölyök voltam. Mit tudtam én még a szerelemről? Mit tudtam én még arról, hogy randevú előtt nem szabad babot enni?"
(Hogyan neveljünk…?)

"A bűnözők jó emberismerők. A csalók, a tolvajok, a szélhámosok ebből az emberismeretből élnek."
(Hecseki és a kedves betörők)

"Nyugodjatok meg, a végén minden jóra fordul. Persze nem mindenki számára."
(Gyerünk haza!)

"Papi: Emlékszel, milyen szerelmes voltam beléd?
Mami: Kösz a múlt időt!"
(Marci visszavág)

"Bámultam a nagyapámat, és arra gondoltam, mennyi büntetést kapnék, ha most vérfarkassá változnék, és behamiznám. Vajon figyelembe vennék, hogy egy szegény szerencsétlen ártatlan kiskorú vagyok?"
(Nem vagyok Samu!)

"Az ember bármilyen sötét volt a suliban matekból, felnőttként megtanul számolni. (Meg még egy csomó egyebet, ami a suliban nem ment.) Annyiszor kell ugyanis osztani, szorozni, hogy pontosan tudja, mennyi a fizetése, a kiadása, mennyibe kerül a háztartás, meg a kocsi fenntartása, az utazás, az áram, a víz meg minden más, hogy a kettes matekos is legalább négyes lesz, mire megöregszik."
(Petepite)

"Farkas: Még hogy vérengző farkas?! A fene se vérengzene, ha én is a tálkámba kapnám a kajámat, mint a kutya."
(Segítség, ember!)

"Az élet csupa meglepetés. A legjobb, ha felkészülünk rá."
(Marci öröksége)

"Orsi: Sanyi bácsi, engedd el az anyut, nem mostad meg a kezed vécézés után!"
(Gyerekrablás a Palánk utcában)

"A szülők imádják a gyerekeiket általában, de néha még jobban szeretik őket, ha kicsit távol vannak tőlük, és aztán hazatérnek."
(Gyerünk haza!)

"Az ember nem születik gyilkosnak, de neveléssel minden elérhető."
(Hogyan neveljünk…?)

"Tudom, hogy meg lehet érezni, ha valaki néz vagy valakit nézünk. Még akkor is, ha hátulról nézünk valakit. Kipróbáltam az osztályban ezt a nézést. Merev pillantással bámultam Ketyó koszos nyakát matekórán. Két perc múlva megfordult. „Mi van, b… m…?” – sziszegte megszokott kedves modorában.
Megérezte, hogy nézem!"
(Lángoló nyaram)

"Marci mindent értett. A magyar volt az anyanyelve, az arab pedig az apanyelve."
(Marci öröksége)

"A panzió olyan, mint a szálloda csak nem utálják annyira a kutyákat és a ricsajozó gyerekeket."
(A tengeren is túl)

"Katika néni kávézott és cigarettázott. Ő biológiát tanít, meg egészségre nevelést."
(Az anyu én vagyok)

"Ottónak viszketett a tenyere. A babonás emberek szerint ez azt jelenti, hogy pénz áll a házhoz. Vagyis pénzt kapnak. A nem babonás emberek szerint ilyenkor meg kell vakarni a tenyerünket, és be kell kenni bőrnyugtató krémmel."
(Az öcsém zseni)

"A díványon feküdtem, fejemen vizes ruhával, és csak azt suttogtam, ismételgettem, hogy:
– Megőrülök tőled, Emmike! Meg fogsz őrjíteni!
– Ugyan már! – legyintett Emmike. – Ezt is mindig csak mondod!"
(Emmike nem semmike!)

"Nagy úr a pénz, ha nincs."
(Galambnagymama)

"A kisgyerekek csak arról hallgatnak, amiről nem tudnak."
(A gonosz hét napja)

"Amikor Ádám lesegítette a paci hátáról, óvatosan átkarolta a derekát, és ez Krisztinek nagyon jólesett. Csak égett az arca. A feneke is égett, de az mástól."
(A hó fogságában)

"A legjobb dolgok az életben nem dolgok."
(A pénz nem a fákon nő!)

"Ha Gergőnek a tengerben úszkálva Don Alfredo barátai és egy cápa között kellett volna választania, a cápára szavaz."
(A nagyikám zseni)

"Hogy lehet egy hülye gyerek néha ilyen okos?"
(A mi Dózsánk)

"A negyedik szünetben Marci szakított Anitával és Friderikával, akikkel eddig járt. Az ötödik szünetben ezt elmondta Tündének, a hatodik óra után pedig hazakísérte a lányt. Ez volt szerelmük kezdetének rövid története."
(Marci öröksége)

"Hülye vagy, kisfiam, vagy elment az eszed?"
(Nem vagyok Samu!)

"A féltékenység láthatatlan vadállat. Azt hiszi az ember, a közelben sincs, aztán hirtelen előugrik a homályból, és üvölt."
(Petepite)

"Kutya: A gazdám rendetlen életmódja, tisztelt tudóstársaim, felér egy jól megtervezett öngyilkossággal! Meg kell veszni tőle! Még jó, hogy be vagyok oltva."
(Segítség, ember!)

"A szoba falának harmadik foltját eltakaró plakáton egy szegény, szerencsétlen lány nyújtózkodott. Abból gondolható, hogy szegény és szerencsétlen lány lehetett, mert még ruha se volt rajta."
(A bátyám zseni)

"Azok között, akiket sokat bántottak, nagy az összetartás."
(Gyerünk haza!)

"Egyik nap jön a másikra. Akinek ma sincs semmije, az nem fél a holnaptól. Ennyije holnap is lesz."
(Hecseki és a kedves betörők)

"A szerelmesek néha megbocsátják egymás bűneit. Rómeó például leszúrja Júlia unokatesóját, Tybaltot, láttam filmen, de a lány annyira bele van esve a pubiba, hogy csak tisztességből haragszik, és nagy sikerrel megtartják a nászéjszakát."
(Lángoló nyaram)

"Az iskolai ebéd akkor látott húst, amikor rám nézett."
(Hogyan neveljünk…?)

"A tanárnő némán nyelt egyet. Miért nem ment ő állatidomárnak, ahogy kiskorában akarta?! Oroszlánok és krokodilok között csupa derű és kacagás lehet a munka az iskolai élethez képest."
(Marci öröksége)

"A magyar nyelv csodálatos. Mindent százféleképpen mondhatsz. Legfeljebb nem minden magyar érti."
(Az öcsém zseni)

"Az igazság a költőknél mindig versben jelentkezik."
(Galambnagymama)

"Az írásszakértő azt is megállapította a névtelen levélről, hogy az emberrablók nem tudnak helyesen írni. De ez sem vezethetett nyomra. Túl sokan nem tudnak helyesen írni."
(Gyerekrablás a Palánk utcában)

"‒ Emmike! ‒ hörögtem. ‒ Egyszer meg fogok őrülni tőled!
‒ Nyugi, apcika! ‒ mondta kicsi lányom hűvösen. ‒ Már nem fogsz!"
(Emmike nem semmike!)

"A rendőr elfordult és kitörölt a szeméből egy kósza könnycseppet. Szegény kis némák! A rendőrnek is volt két lánya. Most érezte át, milyen jó, hogy az ő gyerekei tudnak beszélni! Bár a nagyobbik időnként befoghatná a száját…"
(Gyerünk haza!)

"A szerelem meg a gyűlölet néha nagyon közel állnak egymáshoz."
(A gonosz hét napja)

"Legalább egy tucat kamasz lányt meg fiút ismertem életem során, akik egyik nap még gyűlölték egymást, másnap meg már egymás karjában remegtek, mint a kocsonya."
(A bátyám zseni)

"– Ki dönti el, mi a szép és mi a ronda? − kérdezte a nagymama. − Ha egy lány csúnyácska, de egy fiú megszereti, rögtön megszépül, mert a fiúnak a legszebb lesz. Akkor most szép vagy ronda?
A nagymamával nem lehetett vitatkozni. Mindig mindent meg tudott magyarázni."
(A hó fogságában)

"Dórának mindene megvolt, amire a lányok büszkék, és amitől a fiúknak kiguvad a szemük."
(A tengeren is túl)

"Nem mintha engem érdekelne, hogy Emil ott maradt éjszakára, mert én olyat bármikor látok a tévén, hogy a férfi a nővel egy ágyban alszik. De hogy merte ez felvenni az apu pizsamáját?!"
(Az anyu én vagyok)

"– Én is állatorvos lenni akaróztam volna, ha tanulás helyett nem vakaróztam volna!"
(Nem vagyok Samu!)

"A felnőttek sokkal csúnyábban írnak, mint a gyerekek, mert őket már nem osztályozza senki. "
(Petepite)

"„Hallod, Petyó? – viháncol a szoknyás. – Egy tücsök!”
„Az! – böffent a másik. – Lepisiljem?”
Nem kaptam levegőt! Mit akar ez koncert közben? Lepisilni?! És itt élt Kodály? Botfülű vadállat! Hegedüljön neked a Mehudi Jenuhin vonóval a hátadon!..."
(Segítség, ember!)

"Ismétlés a tudás anyja. A figyelem meg az apja"
(Vigyázz, hogy sose érjen baj!)

Gergő tudta, mire készül az öccse. Ismerte. Már évek óta testvérek voltak."
(Az öcsém zseni)

"Ilyen az élet. Ha nem kockáztatsz, nem is nyerhetsz. Igaz, nem is veszíthetsz."
(Ellopták a biciklimet)

"Anya már apa előtt se szeret levetkőzni, mert folyton azt hiszi, hogy meghízott."
(Lángoló nyaram)

"Fitneszedzőnő: Boldog ifjúság! Ők még félelem nélkül nassolhatnak. Én meg számolgatom a kalóriákat, mint egy kalkulátor."
(Láttam, mi történt)

"A magyar gépkocsivezetők inkább tíz évet ülnek a börtönben gázolásért, de nem adják meg az elsőbbséget a gyalogosoknak a zebrán."
(Marci öröksége)

"Esténként sört meg bort iszogattak, amely italoknak undorító ízük van, de meg lehet szokni, mint a padszomszédunk lábszagát, meg az életben majdnem mindent."
(Marci visszavág)

"A legtöbb gyerekben két ember lakik. Az egyik többnyire észnél van."
(Marci öröksége)

"Ha igazunk van, akkor sem szabad megbántani, aki értünk fárad. Elhallgatni valamit gyakran nem hazugság, csupán udvariasság és szeretet."
(Marci visszavág)

"Nekem nagyon jók a reflexeim, mert kézilabdázom. Simán el tudtam volna hajolni a tészta elől, amivel Anya megcélzott.
Sajnos Anya is kézilabdázott lány korában. Kétszer lendítette meg a tésztát, mielőtt eldobta. Először fantasztikusan működtek a reflexeim. Aztán le kellett kaparni a tésztát az arcomról, hogy elkészülhessen a meggyes rétes."
(Papa, ne már!)

"– A csókolózáshoz két ember kell, Pite! Érted? Két ember!
– Világos – mondta Pite. – Ha csak Annamária akar csókolózni, akkor ő nem tud.
– Nem – mondta Ádám. – Egyedül nem tud."
(Petepite)

"Világos, nem? Én ugyan egy szót se értek belőle, de mindegy."
(Az anyu én vagyok)

"Az a baj a szülőkkel, hogy azt hiszik, ha valamit a gyerekükkel megbeszélnek, akkor az meg van beszélve. Hatalmas tévedés. A gyerekkel csak azt lehet megbeszélni, a gyereket csak arról lehet meggyőzni, amit a gyerek is akar... Még egyetlen fiatalkorúval sem találkoztam, aki egy rövid és nyugodt beszélgetés után boldogan betermelte a tökfőzeléket, amit egyébként utált."
(A hó fogságában)

"Na?! Király a szövegem, nem? Tisztára Jókai! Csak jobb, mert én még nem vagyok kötelező."
(Lángoló nyaram)

"Ha mellette lehetnék…! Ha nyugodtan beszélgethetnénk kettesben… Ha megsimogathatnám…! Esküszöm, nem arra gondolok, hogy kapásból a bugyijába nyúlok, vagy ilyesmi. Csak egy kis közeledés, hogy érezzük egymást."
(A gonosz hét napja)

"Biológia-tanárnő: "Szerelem? Biológia! Tiszta biológia, ugye?!""
(Láttam, mi történt)

"– Samukám, minden étkezés után fogat kell mosni. Ha így rálehelsz Eszterre, a kiscsaj beszédül a pad alá.
Néztem a Papára, de szemmel nem lehet ölni."
(Nem vagyok Samu!)

"Egy zseni ritkán viselkedik „normálisan”. (Ami nem azt jelenti, hogy minden abnormálisan – azaz hülyén – viselkedő gyerek zseni.)"
(A bátyám zseni)

"A félelem olyan, mint a szerelem meg a hasmenés. Teljes erővel küzdhetsz ellene, de legyőzni nem tudod."
(Az öcsém zseni)

"Geri volt a nagyi legmegbízhatóbb unokája. Tom is megbízható volt általában, de csak ha nem bízták meg semmivel."
(A nagyikám zseni)

"Domi beharapta az alsó ajkát. Ő megmondta, hogy lányt ne hozzanak magukkal. Egy lány vagy csuklik, vagy pisilnie kell. S ha egyiket se csinálja, akkor beszél."
(A mi Kinizsink)

"Oktatási célból megjegyzendő, hogy az Emmanyóhoz hasonló és gyógynövényekhez értő néniket háromszáz-négyszáz évvel ezelőtt gyakran megégették a máglyán mint boszorkányokat."
(A mi Dózsánk)

"Támaszkodj az Európai Unióra, Papa, ne rám!"
(Nem vagyok Samu!)

A Papa azt mondta, hogy az összeadást, a kivonást meg a Nemzeti dalt kötelezővé lehet tenni, de a szeretetet nem."
(Papa, ne már!)

"Akivel már előfordult, hogy nagyon megkívánt valamit, az tudja, milyen gyötrő érzés a vágyakozás. Az ember elképzeli, amit szeretne megkapni, aztán vágyakozik utána, aztán szenved, hogy nem kapja meg, és rettentően boldog, ha mégis."
(Petepite)

"Nyúl: "Aki az ebéd maradékát megeszi, picinyeim, az nem én vagyok, hanem a nagymama!""
(Segítség, ember!)

"Világraszóló szenzáció lesz, ha Gergő elkészül a tolmácsprogrammal. Tegyük fel, egy magyar fiúnak megtetszik egy svéd lány, akivel Rómában találkozik. A találmány segítségével azonnal meg tudja szólítani. „Bocs! Nem tudod, merre van a Colosseum? Eltévedtem.” Ezt magyarul mondja, de a lány svéd nyelven hallja, mondjuk a fiú ingére tűzött kis hangszóróból. És lehet, hogy egy óra múlva már csókolóznak. Persze a találmánynak más, kevésbé fontos előnyei is lehetnek."
(A bátyám zseni)

"‒ Én nem vagyok nyugodt ‒ mondta a nyúl a kis rókának. ‒ Csak másképpen vagyok ideges, mint te."
(Kengu elrablása)

"A szülők úgy őrzik a gyereküket, mint a börtönőrök a rabokat. „Nem mehetsz ki! Nem mehetsz le! Nem mehetsz fel!” Őket is így kellene őriznie valakinek, hogy ne csámborogjanak ide-oda az életben két hónapra valaki mással. Nem tudom, mit szólnának."
(Lángoló nyaram)

"Mért nem lehet a szerelemre biztosítást kötni? Ha vége van, fizetünk. Degeszre keresném magam! Mondjuk, a biztosítótársaság tönkremenne…"
(Láttam, mi történt)

"A butaság fertőző, mint a lábgomba, csak, sajnos, nem viszket. "
(Marci öröksége)

"– Tudod, mit, Papi? Veszekedj velem! – ajánlotta fel a Mami nagyvonalúan, és elmosolyodott.
– Veled nem lehet – dörmögte az öreg, és lemondóan legyintett. – Neked mindig igazad van."
(Marci visszavág)

A felnőttek is legalább úgy képzelődnek, mint a gyerekek. Csak ügyesebben titkolják.
(Gyerekrablás a Palánk utcában)

A gyerekek nagyon nehezen tudják meggyőzni a szüleiket, akik folyton jót akarnak, ahelyett, hogy azt akarnák, amit a gyerekeik.
(Gyerünk haza!)

"– Nem adhatok felvilágosítást. – mondta kórház portása. – Nem tudhassuk, hogy maga meg a lánya valóban rokonok-e?
Ez már az öregasszonynak is sok volt. Világháború, bombázások, pincelakás, házmesterség, nyomor – valahogy túl lehetett élni. De hogy egy kórházi törpeuszkár őt hülyére vegye, az bántotta egy kicsit.
Megfogta a portás köpenyét, csak óvatosan elől marokra, hogy el ne szakadjon, aztán felemelte a kollégát húsz centire, hogy átélje a gravitáció élményét és szembenézhessen a sorsával."
(Hecseki és a kedves betörők)

Az élet néha kegyetlen. Nem szabad az útjába állni.
(Hecseki és a kedves betörők)

Nagyon nehéz becsületesnek lenni. Amíg másnak van rágója, és nekünk nincs, addig nagyon nehéz. Sokkal könnyebb becsületesnek lenni, ha nekünk van rágónk, és másnak nincs.
(Hogyan neveljünk…?)

A tudomány csodálatos. Még a varázsolásnál is jobb, mert igazi. Nagy dolog akkor is, ha nem értünk belőle egy hangot se.
(Az anyu én vagyok)

Tom és Geri között dúl a testvérháború, ami olyan ritka, mint a férges cseresznye meg a szőke kislány.
(Az öcsém zseni)

Pelikán Anita néne zongorázott egy nagyon bánatos zenét, Macica meg balettozott..
‒ Ismerem ‒ mondta Karóka. ‒ Láttam az Operában. A hat tyúk tava.
‒ Hattyúk, te lökött, nem hat tyúk! ‒ mordult Oli.
‒ Nem mindegy? ‒ szipogott Karóka. ‒ Szárnyas, szárnyas
(Ellopták a biciklimet)

‒ Apcika! Mi sohasem lehetünk egyenjogúak. Az oviban Munyika dadus mondta, hogy én egyszer majd tudok igazi kisbabát szülni, de te soha! Ez van, apcika, bocs! Ne is erőlködj!
(Emmike nem semmike!)

Így van ez, mióta világ a világ: csak a madár boldog, ha önmagának dalol, az ember soha.
(Galambnagymama)

Terjednek a bölcsességek szájról szájra, mint a népdal meg az influenza.
(A bátyám zseni)

Anya folyton azt nyomta Lucának, hogy „majd meglátod milyen csodálatos lesz, ha a szép hajad a derekadig ér!” Naná, hogy az ő haja a válláig sem ér! Utál bajlódni vele. Meg sajnálja a fodrászra a pénzt. Felnőttek. Gratulálok!
(A gonosz hét napja)

– Szerintem − mondta Didó −, mindenki akkor a legszebb, ha mosolyog.
(A hó fogságában)

– Ha a lócitromot összekevered szalmás agyaggal, sárral, az nagyon jól tapad és szigetel – súgta a gyerekeknek Sipeki, aki persze a középkori faluban is tanítani akart, mert be volt oltva pedagógiával.
(A mi Dózsánk)

A magyarok nagyon tudják élvezni a tengert, mert nekik nincs. Valamikor volt, csak elvesztették valahol a történelem során, és még nem találták meg.
(A tengeren is túl)