AKIT KERESNEK: JESUA
Regény, 12+, 144 oldal, kartonált, behajtott füllel, Móra Könyvkiadó
ITT megrendelhető kedvezménnyel!
Az új regény főhőse a kamasz Jézus (Jesua).
Az elképzelt történetben a betlehemi vérengzés után tizennégy évvel ismét megjelenik az a bizonyos, a Megváltó létezését jelző fényes csillag. A csecsemőgyilkosságot egykor elrendelő Nagy Heródes fia, Heródes Antipász ebből tudja meg, hogy egy gyermek, a megjövendölt Messiás, a ,,zsidó király" megmenekült. Parancsot ad, hogy keressék meg, és hozzák elé élve vagy halva.
Názáretben él az ifjan is nagy tudású Jesua. Vele él Mária, az aggódó anya, József, a szigorú családfő, és Mária unokanővére, Erzsébet a fiával, Jánossal. A regényben fontos szerepet kap az ifjú Barabás, a zelóta, Marcus, a római légionárius, Rebeka, a vonzó zsidó lány, Kotüsz, a trák testőr, és kisebb gyerekként egy-két későbbi apostol.
Miért éppen Jesua, azaz Jézus a regény főszereplője?
Minden embernek - tehetsége, képessége és helyzete szerint - küldetése, egyéni feladata van a földön. Van, aki tudja, mi az ,,elrendeltetése", van, aki nem. Van, aki vállalja a feladatát, és van, aki nem. Talán nem akarja vállalni vagy a körülményei megakadályozzák, hogy a sorsát betöltse. Az előbbi gondolatok példázatául választotta kalandos, romantikus, de mégis realista regénye főhősének az író azt az ifjút, aki a Szentírás szerint vállalta egyedülálló küldetését, és akit talán a legtöbben ismernek a világon.
Részletek a regényből:
– Miért keresik? – suttogta Mária, amikor Józseffel kimentek a házból, és leguggoltak a közeli fügefa árnyékában. – Miért keresteti az az átkozott? Tizennégy év után…? Nem volt neki elég az apja vérengzése? Nem volt nekik elég Betlehem?
* * *
... Ha a jóslás azt mondta, hogy megszületik a zsidó király… – kezdte Marcus – ...és én hiszek a csillagokban… Szóval, ha egy csillag azt üzente, hogy megszületik a Messiásuk… Akkor ti, Kotüsz nem ölhettétek meg. Semmiképpen sem ölhettétek meg. Mert aki róla döntött… Szóval, aki a megszületéséről határozott, az megvédte őt. Mert sokkal hatalmasabb, mint egy király vagy egy császár.
A trák a rómaira nézett.
– Csak nem a zsidók istenére gondolsz?
– Ki másra?
– Te hiszel benne?
– Megőrültél, Kotüsz? Én nem vagyok zsidó! De annyi isten van. Te is, én is jó néhányat tisztelünk. Éppenséggel lehet egy istenük nekik is. És talán az a leghatalmasabb, ha ilyen csodákat csinál… Meg tud menteni egy kölyköt
ott, ahol az összes többit megölik. Nem tudom… Vajon az én isteneim, Vénusz, Mars vagy Herkules ezt megtették volna? Képesek lettek volna rá?
– Ilyeneket még nekem se mondjál, Marcus! Ezekért a szavakért a császárod kivégeztetne!
– Ugyan már…! Csak gondolkodom… Nem mondtam komolyan.
* * *
Marcus ismét leeresztette, megmerítette és felvonta a karcsú kerámiaedényt.
Megtöltötte bőrből készült butykosaikat, és először ő, aztán a trák is ivott.
Rebeka nem nézett a katonákra. Úgy tett, mintha a lovakat figyelné.
A római ismét leeresztette a korsót, aztán felhúzta, leemelte a kampóról, és a kút kávájára tette. Kotüsz a korsó mellé helyezte a pénzérmét.
– Köszönet – mondta a legionárius. – Én Marcus vagyok. Megkérdezhetem neved?
Rebeka szótlanul a fejére helyezte a korsót, megfordult, és elindult. A pénzhez nem nyúlt.
– Nagyon szép vagy, leány, hála a ti istenetek! – mondta a római, mert ennyi dicsérő szót tudott arámiul.
– Mi van – morgott a trák testőr –, elrabolta a szívedet egy zsidó lány? Csak vigyázz velük! Ha észreveszi egy szikárius, hogy vonzódtok egymáshoz, őt is megöli, meg téged is.
Marcus hallgatott. Rómaiként azt tanulta, hogy a szerelem nem ismeri az embereket elválasztó vallást vagy más különbségeket.
* * *
– Mondd csak, de őszintén, te Jesua nevű nagyokos héber – kacagott fel hirtelen ismét a római –, nem te vagy a Messiás véletlenül, akit ti folyton emlegettek?
Ezen már Kotüsz is röhögött, mint egy szamárcsikó:
– Én is gondoltam erre! – nyihogta. – Én is gondoltam erre, hogy ő az azzal a kék szemével!
– Bár szerintem – szólt ismét a római –, hogyha lesz egy efféle, embereket megváltó Messiás, ahogy ti nevezitek, az semmiképpen sem ilyen kis népből származik majd, mint a zsidó. Kik vagytok ti? Mik vagytok ti? Róma szolgái, alattvalói vagytok. Az embert megváltó új istennek nagy népből kell származnia. És az a nép az egész világot uraló római lesz!
– Vagy a trák! – nyihogta Kotüsz. – Vagy a trák! De az biztos, hogy nem ez a kék szemű a… a Megváltó vagy micsoda!
– A zsidóknak lehet, hogy ő az, megengedem – vigyorgott Marcus. – Kis népnek kis Messiás jár!
* * *
Jesua elmosolyodott.
– Még az is lehet, saját maga sem tudja, hogy ő a Messiás.
– Ezt nem értem – töprengett Jakab. – Hogyhogy saját maga sem tudja?
– Az Örökkévaló még nem mondta meg neki. Mózes sem tudta, hogy neki kell kivezetnie a népet Egyiptomból, amíg az Úr nem jelent meg előtte mint égő csipkebokor.
A kis kopasz Simon felugrott.
– Akkor lehet, hogy én vagyok a Messiás, csak nem tudok róla?
A gyerekek nevettek és csúfolódtak.
– Kopasz a Messiás! Éjszaka bepisil!
Erre persze az érzékeny lelkű Simon megint elpityeredett.
– Ne bántsátok! – mondta Jesua. – Vigyázzatok! Senki sem tudhatja, hogy egy gyerekben mi vagy ki rejtőzik. Lehet, hogy valóban Simon lesz a zsidók királya, ha felnő. Ő sem tudja, mi sem tudjuk. De majd egyszer talán lát egy álmot, megjelenik neki Gábriel arkangyal, és megmondja, mit üzen az Örökkévaló. Megmondja, mit kell tennie, mit kell mondania, mit kell hirdetnie