A mi D�zs�nk / Ment�nk, l�ttunk, hazaj�nn�nk

Reg�ny. 256 oldal, karton�lt, behajtott f�llel, M�ra k�nyvkiad�

ITT megrendelhet� kedvezm�nnyel!

N�gy gyerek, egy t�ritan�r meg egy vizsla. Hogyan ker�l a kis csapat az 1514-es paraszth�bor� k�zep�be? R�ad�sul �Kinizsi� felirat� p�l�ban?! S ha m�r ott vannak, mi�rt akarnak tal�lkozni D�zsa Gy�rggyel? Utaz�suk Temesv�rra b�velkedik a kalandokban: �sszefutnak a gonosz Jumurdzs�kkal (aki m�g nem f�lszem�), majd a gyermek Dob� Istv�nnal, a k�s�bbi egri v�rkapit�nnyal. Sz�mos kalamajk�ba keverednek, �s n�ha csak hajsz�lon m�lik az �let�k. De �tjukon csod�k is t�rt�nnek: Domi megtal�lja az �sanyj�t, D�nes egy p�rbajjal megmenti az �let�ket, �s D�zsa elhiszi, hogy a j�v�b�l j�ttek. De vajon megv�ltoztathatj�k-e a t�rt�nelmet? Elker�lhet� a magyar t�rt�nelem egyik legvadabb m�sz�rl�sa �s az azt k�vet� megtorl�s? N�gr�di G�bor fordulatos �s humoros t�rt�nelmi reg�nye a D�zsa-f�le paraszth�bor� 500. �vfordul�j�ra jelent meg.

El�zm�nyek:

Ismeretlen banda d�l A mi Kinizsink c�m� reg�nyb�l m�r ismert Szabolcs megyei Zer�ndv�ron, ahol polg�rmester-v�laszt�sra k�sz�lnek. A jelenlegi polg�rmestert, Sipeki B�l�t, azaz Sipit, a t�rt�nelemtan�rt m�g a felt�masztott Kinizsi P�l seg�ts�g�vel emelt�k a sunyi �s er�szakos Garai N�ndor hely�re.

A rombol�, rabl� �s gy�jtogat� band�t�l f�l� lakoss�g a kem�nykez�nek ismert Garait h�vn� vissza, hogy rendet csin�ljon. A gyerekek ism�t Kinizsihez fordulnak seg�ts�g�rt, aki azonban nem j�n. "Nem mehetek mindig, ha valami bajotok van, beste kurafiak! - �zeni M�ty�s hadvez�re. - Ti t�n idegy�ttetek seg�teni, amikor M�ty�s meghalt, �s nyakig voltam a drekkben?"

�jszaka az ismeretlen banda felgy�jtja Tobr�k b�csi asztalosm�hely�t, �s m�snap a n�pgy�l�sen a t�meg Garai N�ndort emeli ism�t a polg�rmesteri sz�kbe�

5. fejezet (r�szlet)

A n�pgy�l�s ut�n a gyerekek hazak�s�rt�k a tan�r urat.

Sipeki ugyan minden�ron a kocsma fel� akart hazamenni, ami k�b� olyan, mintha valaki Pestr�l Debrecen fel� indulna B�csbe, de G�zuka lebesz�lte a ker�l��tr�l.

‒ Ha a tan�r �r most odamegy, mindenki azt fogja mondani, az�rt tetszik inni, mert legy�zt�k, �s feladta a harcot.

‒ H�t persze, hogy az�rt iszom! ‒ mondta Sipeki d�h�sen.‒ Mi m�s�rt?

‒ Az lehet, hogy B�la b� feladta ‒ mondta Domi ‒, de mi nem. �s sok l�d diszn�t gy�z. Ezt a nagyik�m mondta.

Sipeki csak pislogott.

‒ Ezek szerint �n vagyok diszn�?

‒ �! ‒ mondta Domi. ‒ Ez csak olyan szimb�leum.

‒ Szimb�lum! ‒ jav�totta ki Sipeki a di�kj�t, �s legyintett. ‒ Rendben! Legy�z�tt a sok l�d. �ljen a haza! Mehet�nk haza!

�s elindult a kis csapattal.

Szomor� menet volt. M�g a nap is szomor�an s�t�tt. Legal�bbis a v�nszorg�k �gy l�tt�k. Mert hi�ba ragyogja be a szombat d�lel�tt�t ezer sug�r, aki szomor�, az mindent b�natosnak l�t. A z�lden l�ngol� lombokat, az oxig�nnel d�s leveg�t, a madarak bolondos rikoltoz�s�t, �s a kuty�k m�k�s fetreng�s�t a f�v�n. Ez�rt mondj�k a pszichol�gusok, hogy mosolyogj a vil�gra, �s az visszamosolyog r�d. Ha b�s az ember, minden b�s lesz. Ha vid�m, minden vid�m. Ha pedig h�lye, akkor minden �s mindenki h�lye.

A t�rsas�g szomor� volt, �s �gy ilyen lett a vil�g is.

De Domi hirtelen meg�llt, �s felragyogott az arca, amely m�g itt-ott �rizte a reggeli lekv�ros kal�cs eml�k�t nyomokban. De nem csak meg�llt, hanem fel is emelte mindk�t karj�t, mint a h�v�k, akik Istenhez ny�jtj�k a kez�ket. (Mondjuk, az � kez�k nem ilyen piszkos, mint a Domi�, de mindegy.)

Erre persze a t�bbiek is meg�lltak.

‒ Mi van? ‒ k�rdezte Attila rosszat sejtve.

‒ Megvan! ‒ ki�ltott Domi �s megragadta a b�tyja karj�t. ‒ Megvan a megold�s!

Attila m�r �ppen elr�ntotta volna a karj�t, mert azt hitte, az �ccse baromkodik, mint mindig, de Domi hangja meg�ll�totta. Eg�szen norm�lis volt. Legal�bbis a szok�sos, idi�ta hangv�tel�hez k�pest.

� Figyelj, Atti! Ha Kinizsit ide tudtad hozni, ahol mi �l�nk, akkor engem is oda tudn�l k�ldeni, ahol � �lt, ugye?

Attila nemhogy megsz�lalni nem tudott, de leveg�t sem kapott a megh�kken�st�l, pedig el�g b�ven volt k�r�l�tte.

Sipi seg�tette ki.

‒ Meg�r�lt�l, M�ty�s Domokos?

‒ Lehet, B�la b�, hogy meg�r�ltem ‒ n�zett Sipekire Domi. ‒ De nem B�la b� mondta, hogy n�ha az �r�ltek jobban l�tj�k az igazs�got, mint a norm�lisak? Meg azt is tetszett mondani, hogy a k�lt�ket gyakran kinevett�k. A verseik miatt �r�ltnek tartott�k �ket. Soroljam? Pet�fi� Pet�fi� mindegy! Sokan. Azt�n szobrot �ll�tottak nekik, ha meghaltak. �s utc�t meg sulikat neveztek el r�luk. Mi�rt? Mert kider�lt, hogy m�giscsak nekik volt igazuk. �gyhogy, mondjuk, �n is �r�lt k�lt� vagyok, �s k�sz.

Attil�nak v�gre megj�tt a hangja:

‒ Te? Te k�lt�? Te nem vagy k�lt�! M�g egyetlen verset sem �rt�l!

‒ M�rt? ‒ grimaszolt Domi. ‒ Te azt hiszed, csak az a k�lt�, aki verset �r?

Sipeki b�logatott, �s morgott.

‒ Ebben van valami. Nem is vagy te olyan eszement, Domik�m�!

‒ Na, ugye! ‒ ragyogott fel a fi� arca.

‒ � mint amilyennek l�tszol! ‒ fejezte be a tan�r �r a mondatot.

Domi ezek ut�n kifejtette norm�lisan �r�lt k�lt�i �tlet�t:

‒ Attila elk�ld engem Kinizsihez, �n pedig meggy�z�m Pali b�-t, hogy el kell j�nnie megint Zer�ndv�rra. Ismertek. Engem nem lehet ler�zni. Olyan vagyok, mint a kullancs, csak m�reg n�lk�l. Majd azt mondom neki, hogy j�ttem seg�teni a t�r�kver�sben. Azt�n sz�pen beadagolom, hogy cser�be pattanjon �t hozz�nk egy kicsit, �s verje sz�t a Garai fej�t. Egy nap, k�t nap� No problem!

Sipeki nagyot s�hajtott.

‒ No problem! Ismerek egy idegorvost Ny�regyh�z�n. Szuper szakember. F�l �v alatt kigy�gy�tott a r�geszm�j�b�l egy Nap�leont. Pedig szeg�ny m�r elindult gyalog, hogy elfoglalja Moszkv�t. Kisv�rd�n�l �rt�k utol.

‒ �rtem, B�la b� ‒ vigyorgott Domi. ‒ H�ly�nek tart, de nincs igaza. Mi bajom t�rt�nhet?

‒ Semmi ‒ mondta Attila. ‒ Csak kar�ba h�znak, lefejeznek, feln�gyelnek, ami sz�momra el�ny�s, mert a te tortaadagodat is �n ehetem meg a sz�linapokon.

Ezen persze a t�rsas�g r�h�gcs�lni kezdett.

Kiv�ve D�nest.

‒ Szerintem, az �tlet nem is olyan l�k�tt ‒ mondta a csapat leger�sebb tagja. ‒ Az, hogy Domi egyed�l menjen a tizennegyedik sz�zadba, az butas�g�

‒ Tizen�t�dik! ‒ mondta G�zuka.

‒ Tizen�t�dik, mindegy ‒ legyintett D�nes. ‒ Sz�val az, hogy egyed�l menjen, az butas�g! De az hogy ketten �tugorjunk Kinizsihez, seg�ts�nk neki, amit lehet, �s azt�n ideh�vjuk ketten, abban benne vagyok.

‒ H�rman ‒ mondta Bea.

‒ N�gyen ‒ mondta G�zuka.

‒ Na, most van tot�l v�ge az idi�ta �lmodoz�saitoknak, gyermekeim! ‒ vicsorogta Sipeki tan�r �r kiss� d�h�sen. ‒ Mit k�pzeltek? Ide-oda fognak a magyarok v�ndorolni, hogy itt meg ott kijav�ts�k a t�rt�nelmet, ahol kilyukadt, meg elveszett, meg felfordult, meg elbalt�z�dott? Meg�ll�tjuk a tat�rokat, kiverj�k a t�r�k�ket, legy�zz�k a labancokat? H�t m�g mi k�ne, ha v�na? Senki nem rep�l sehova, hacsak nem r�gatom ki az iskol�b�l dupla l�bbal a diliny�s �tlete miatt! ‒ �s sz�r�san Domira n�zett.

De a fi� nagy barna szem�ben nem l�tszott f�lelem. S�t, der�sen csillogott.

‒ Bocsi, B�la b�, de azt tetszik gondolni, hogy ha Kinizsit�l nem csin�ln�m �ssze magam ott, ahol kar�t dugdosnak az emberbe, akkor B�la b�-t�l f�lek?

Sipeki elv�r�s�d�tt, �s a keze �k�lbe szorult.

‒ Na, kisfiam, te most szemtelen vagy! Nem f�lsz, hogy ap�d f�l�vi fizet�se r�megy a fogp�tl�sodra, ha sz�jon kaplak?

‒ Nem, B�la b� ‒ mosolygott Domi ‒, nem f�lek, mert ap�m szerint, B�la b� m�g senkit sem pofozott meg, pedig m�r elm�lt negyven �ves. Nem hiszem, hogy most fogja elkezdeni.

‒ Vigy�zz, kisfiam ‒ csikorgatta a fog�t a tan�r ‒, vigy�zz, mit mondasz, mert a bar�ts�g addig tart, am�g nincs v�ge.

‒ Ebben van valami ‒ villogott k�p�san Domi szeme. ‒ De �n sz�vb�l szeretem B�la b�-t, �s tisztelem, meg becs�l�m is. N�ha jobban, mint a fateromat. �gyhogy melegen aj�nlom: ne t�r�lje ki a mag�r�l lementett kir�ly-k�pet az egyik leg�rtelmesebb di�kja viny�j�b�l! Ok�?

Sipi pislogott, �s nyelt n�h�nyat. Sz�znegyven l�er�vel turb�zta az agy�t, de moment�n nem jutottak esz�be megfelel� szavak a v�laszad�sra. Pedig az otthoni �rtelmez� sz�t�r�ban �rz�tt vagy negyvenezer magyar kifejez�st, ha nem t�bbet.

Nem is v�laszolt Dominak.

Csak annyit mondott ac�lszigor� arccal, hogy:

‒ Az id�utaz�st felejts�tek el! Megtiltom!

A tan�r �r �gy csin�lt, mintha nem tudn�, hogy a tilt�s egy kamasz sz�m�ra olyan, mint benzinnel oltogatni a t�bort�zet. M�gsem mondhatott m�st. Nevelni neh�z. Mindig szigor�an �s hat�rozottan kell a nevelt tudom�s�ra hozni a v�lem�ny�nket. Akkor is, ha a v�lem�ny�nkkel nem �rt�nk egyet.

/�/

17. fejezet (r�szlet)

Andr�s tov�bb vezette Sipi�ket Temesv�r fel�.

Oda kellett �rni�k, legk�s�bb p�ntek reggelre, ha a zer�ndv�ri csapat m�g besz�lni akart D�zs�val.

M�rpedig besz�lni akart.

Csup�n Andr�s tudhatta, no, meg tal�n a t�rt�nelemtan�r, hogy milyen vesz�lyes vid�ken haladnak �t. K�bor keresztes csapatok, d�h�s nemesi seregek, s�t, nagyobb ‒ udvarh�zakat fel�get�, v�rosokat kifoszt�, iratt�rakat felgy�jt� ‒ paraszthadak is j�ttek-mentek arrafel�, �s �lt�k, akit ellens�gnek v�ltek. Sohasem lehetett tudni, kibe botlanak Sipi�k az �ton, �s mi t�rt�nik.

Eddig, ha n�mi szerencs�vel is, de �p b�rrel meg�szt�k.

Alf�ldi, s�k vid�ken haladtak �t.

�rett gabona s�rgult, amerre ell�tott a szem. A sok kal�sz kasz�ra v�rt. Csakhogy a kasz�k nagy r�sze most D�zsa sereg�ben meredezett kiegyenes�tve.

‒ Ki a v�tkes? ‒ mormolta Sipeki. ‒ Ki a v�tkes, hogy a kal�szb�l kipereg a szem, �s egym�s �lik a magyarok? A p�pa, aki keresztes hadj�ratot hirdetett? Bak�cz, a b�boros, aki a kihirdet�st felv�llalta? A magyar urak, akik j�v�hagyt�k? D�zsa, aki nem oszlatta fel a sereget, amikor a kir�ly ezt parancsolta? A nemes urak, akik kegyetlenkedtek, k�noztak meg gyilkoltak, �s teszik azt ma is?

‒ Mondott valamit, tan�r �r? ‒ k�rdezte D�nes, aki megint Domit vitte a lov�n.

Pat kutya m�g�tt�k poroszk�lt.

‒ Csak morfond�roztam. N�zd ezt a gabon�t! Senki sem fogja learatni. �h�ns�g j�n. Nem lesz ennival�.

‒ �n is �ppen arra gondoltam, B�la b�‒ mondta Domi ‒, hogy hol eb�del�nk? �s mit?

‒ Hamarosan egy v�rosba �r�nk ‒ sz�lalt meg Andr�s. ‒ Ott keresztesek vannak, �gy tudom. Tal�lunk ennival�t is.

‒ Akkor Domi gondj�t megoldottuk ‒ mondta Sipeki nagy s�hajjal. ‒ Most m�r csak a magyarok�t kell.

Domi �rezte a fel�je sug�rz� g�nyt. �t azonban csak egy furk�s bottal lehetett volna megb�ntani, szavakkal nem.

‒ Bocs, B�la b�, de a magyarok sorsa� Sz�val az m�r el van d�ntve, nem? A suliban tan�tj�k. Felelni kell bel�le. Mi itt� nem hiszem, hogy� sz�val, hogy b�rmit is tehetn�nk. Nem �gy van?

‒ Ki tudja? ‒ s�hajtott Sipeki. ‒ M�g senki se pr�b�lta ki. Ki tudja, mi t�rt�nik a j�v�ben, ha a m�ltban megv�ltoztatunk valamit?

D�nes felkapta a fej�t. Kezdte kapisg�lni, mire gondol Sipeki. K�zelebb r�gtatott a tan�r�hoz, �s �gy s�gta, hogy az el�l lovagl� Andr�s meg ne hallja:

‒ Ne m�r, tan�r �r! Meg akarja mondani D�zs�nak, hogy leverik a sereg�t, meg a t�zes koron�t, meg mindent?

Sipi b�lintott.

‒ �gy gondolom, el kellene �rulni neki ‒ mondta halkan. ‒ Ez most egy nagy lehet�s�g a k�s�rletre. H�tha kital�l valamit a vez�r, hogy megel�zze a pusztul�st. Tal�n tud t�rgyalni Szapolyaival, aki m�r elindult Temesv�r fel� azzal a hazugs�ggal, hogy a parasztokat seg�ti. Vagy hazak�ldi a harcosait. De m�g az is lehet, ha felt�rjuk el�tte a j�v�t, felk�sz�l Szapolyai sereg�nek a fogad�s�ra �s gy�z.

‒ Ez nagyon meredek, B�la b� ‒ mondta Domi. ‒ Rosszul is els�lhet.

‒ Mire gondolsz?

‒ Bep�r�g a hapi. D�h�s lesz, ha olyanokat mondunk, hogy leverik, meg kinyiffan. �n is felh�zn�m magam, ha valaki megj�soln� janu�rban, hogy �v v�g�n tutira megbukom matekb�l. Az ember mindig b�zik, hogy nem a legrosszabb t�rt�nik vele, nem?

‒ Van benne valami ‒ mondta Sipeki. ‒ No, majd m�g meggondolom.

A tan�r �r az�rt is z�rta le a vit�t ilyen r�viden, mert felt�nt a v�ros.

Felette f�st gomolygott.

J�l tudta Andr�s: a v�rost val�ban elfoglalt�k a keresztesek.

A kis csapat akad�lytalanul bejutott a v�roskapun, mert azt senki sem �rizte.

Keskeny utc�kon haladtak a f�st fel�.

Olyan keskeny utc�kon, ahol k�t l� m�r nem f�rt el egym�s mellett.

R�ad�sul a keresked�k, iparosok kint �ltek az utc�n, a boltjuk el�tt, �s asztalk�ik m�g a sz�k �tb�l is elfoglaltak valamennyit.

A k�vezeten szem�t, mocsok, �s olyasmi is volt, amit a j� �zl�s tilt le�rni.

‒ Mi ez a b�z? ‒ fintorgott Bea. ‒ Borzaszt�! Mindj�rt h�nyok!

�s mintha v�laszolni akart volna valaki a kisl�nynak, az egyik h�z ablak�b�l ki�nt�ttek egy bilit, vagy ahhoz hasonl� ed�nyt. Majdnem Andr�st �rte az �ld�s. K�romkodott is a keresztes, �s sorolta az �tkokat az �ld�soszt� k�zre.

‒ Vigy�zzatok! ‒ mondta Sipeki. ‒ Itt ez a szok�s.

‒ De h�t ez borzalmas! ‒ h�zta �ssze mag�t G�zuka. ‒ Ki�ntik az utc�ra? Nincs odabent v�c�, tan�r �r?

‒ Ahol van, onnan is az utc�ra hord a lefoly�cs� mindent. Mit gondoltok, mi�rt volt a k�z�pkorban annyi sz�rny� j�rv�ny, pestis meg kolera? P�ld�ul ez�rt.

‒ A h�lye b�ty�m! ‒ morogta Domi. ‒ Ha M�ty�s udvar�ba k�ld, ott biztosan nem lett volna ilyen mocsok!

A gyerekek rettegve n�ztek fel az egy-k�t emeletes h�zakra, �s �r�ltek, amikor el�rt�k a f�teret.

Onnan j�tt a f�st. Ott �gett a m�glya.

Szerencs�re �ppen nem boszork�nyokat �gettek, ami szint�n gyakran el�fordult errefel�, hanem pap�rokat. A p�sp�ki palot�b�l dob�lt�k ki az iratcsom�kat a keresztesek.

Birtoklevelek, a nemeseket jogokkal �s falvakkal megaj�nd�koz� oklevelek, �s a k�rny�kbelieket �r�k�s jobb�gys�gra, szolgas�gra �t�l� iratok ker�ltek t�zre. Minden, ami az urakat feljogos�totta, hogy m�sok felett uralkodjanak.

‒ Minden�tt el�getik az iratokat ‒ mondta Sipi, �s lesz�llt a lov�r�l. ‒ A parasztok azt gondolt�k� vagyis gondolj�k, ha az iratokat el�getik, a nemesek hatalm�t is el�getik, mert nem tudj�k bebizony�tani, mi az �v�k. ‒ �s ide-oda pislantott, mint a szeg�ny ember, aki k�r�l aranytall�rokat dob�lnak.

A sz�ve szakadt meg a tan�r �rnak.

Ennyi irat! Ennyi dokumentum! Eg�sz Magyarorsz�gon nem maradt a tizenhatodik sz�zad elej�r�l �ps�gben annyi, amennyit itt el�getnek. A fele sem! A tizede sem!

Sipeki k�bultan, a sok-sok, sz�m�ra �rt�kes iratot n�zegetve kiss� t�volabb s�t�lt a gyerekekt�l, meg a lovakt�l. Azt�n a templom oszlopa m�g�tt gyorsan lehajolt, felkapott n�h�ny arra sz�lling�z� pap�rt, �s a h�tizs�kj�ba dugta.

Ha � ezt otthon megmutatja�! Nem fogj�k elhinni. �s m�r ny�lt is a k�vetkez� adag�rt.

‒ Meg�llj te! ‒ rivallt r� egy hossz�, papos k�p�nyegben �lldog�l� f�rfi, akinek nagy vaskereszt l�gott a nyak�ban. ‒ Mit dugt�l a zs�kodba?

De akkor k�t keresztes m�r meg is ragadta Sipekit, elvett�k t�le a zs�kj�t, �s egyik�k diadalmasan felmutatta az oda rejtett n�gy-�t pap�rt.

‒ N�zd L�rinc pap! ‒ rikoltott a keresztes. ‒ El akarta lopni a gaz!

‒ Minek az neked? ‒ l�pett k�zelebb a L�rincnek nevezett lelk�sz, �s �sszevonta a szem�ld�k�t. ‒ Nemes vagy, ugye? Menten�d a pap�rokat, hogy megmaradjon a birtok, a jobb�gy, a pallosjog! M�gly�ra vele is!

‒ Uram, L�rinc pap! ‒ ki�ltott Sipeki. ‒ �n tan�r vagyok. Tan�tani akartam a pap�rokb�l!

‒ M�gly�ra vele! ‒ kiab�lt a pap, �s a k�t keresztes m�r vonszolta is Sipeki B�l�t a t�z fel�.

Sipi k�b�n hagyta, hogy vigy�k. �Igen ‒ gondolta ‒ tal�n �ppen �gy kell v�geznie egy huszonegyedik sz�zadi t�rt�nelemtan�rnak. Azokkal a dokumentumokkal egy�tt �gess�k el, amelyek�rt tal�n az �let�t adn�, ha mindet megmenthetn� a pusztul�st�l.�

/�/

20. fejezet (r�szlet)

Andr�s keresztes �s az id�utaz�k �ppen lefel� ereszkedtek az �ton, amikor d�szes menetet pillantottak meg maguk el�tt a t�volban.

T�z-tizenk�t sz�nes ruh�ba �lt�z�tt turb�nos f�rfi �getett gazdagon felszersz�mozott lovakon. Feh�r-v�r�s l�farkas z�szl�kkal vonultak k�t sorban. A k�t sor k�z�tt h�feh�r lov�n, �s a t�bbiek ruh�zat�n�l is d�szesebb �lt�zetben id�sebb f�rfi kocogott. Turb�nja nagyobb, magasabb volt, mint a t�bbiek� �s h�feh�r.

‒ T�r�k k�vetek ‒ mondta Andr�s. ‒ A z�szl�jukon l�tszik. Biztos a kir�lyn�l voltak Bud�n. Ezek j�nnek-mennek, ak�r h�bor� van, ak�r b�ke. Nem szabad �ket b�ntani.

‒ �n tudok olyan t�r�k k�vetr�l, akinek a kir�ly lev�gta orr�t, f�l�t ‒ mondta Sipi.

Andr�s morgott egyet.

‒ A kir�ly megteheti. Az�rt kir�ly.

A t�r�k�k let�rtek az �tr�l, �s az �t melletti kis tiszt�son lesz�lltak a lovaikr�l.

‒ �gy l�tszik, �ppen itt akarnak megpihenni ‒ mondta Andr�s. ‒ J� lesz vigy�zni! B�rmennyire is k�vetek, �s b�k�sek, szeretik a kisgyerekeket. Szeretik elvinni magukkal Konstantin�polyba. A fi�kb�l janics�rt nevelnek, a l�nyokat a nagyurak h�rem�ben tartj�k, vagy eladj�k rabszolg�nak.

‒ Azt tudjuk ‒ mondta G�zuka. ‒ Olvastuk a� Egy k�nyvben.

S persze az Egri csillagokra gondolt.

‒ �lljunk meg! ‒ mondta D�nes ‒ �s v�rjuk meg, am�g elmennek.

‒ Az nem j� ‒ mondta Andr�s. ‒ Gyan�t fognak, hogy valamit el akarunk rejteni el�l�k, �s idej�nnek.

‒ Na, v�rjatok! ‒ mondta Sipi. ‒ Kin�l van k�k filctoll?

G�zuk�n�l volt.

Sipeki s�t�tk�k foltokat rajzolt Bea arc�ra.

Andr�s �sszer�zk�dott, amikor megl�tta �s keresztet vetett.

‒ Pestis! ‒ h�rrent fel, de azt�n meg�rtette, mit csin�l Sipi, �s elvigyorodott. ‒ �gyes tan�r!

Bea fej�t egy �ttetsz� kend�vel letakarta Sipeki, azt�n indultak tov�bb.

Pat vad ugat�sa mintha jelezte volna a vesz�lyt.

K�t t�r�k ki�llt az �t sz�l�re, �s amikor a kis csapat el�rte �ket, egyik�k magyarul sz�lalt meg:

‒ Legyetek �dv�z�lve! Adjon nektek Allah j� eg�szs�get! Aty�m, Oglu Mohamed, a fens�ges t�r�k padisah k�vete k�ri, hogy l�togass�tok meg, �s fogadj�tok el szer�ny uzsonn�j�t.

Sipeki meghajtotta mag�t, m�r amennyire a lovon, G�zuk�val az �l�ben ez lehets�ges volt.

‒ K�rlek, add �t tiszteletteljes �dv�zletemet a fens�ges padisah k�vet�nek, aty�dnak, Oglu Mohamednek, de utunk siet�s, �s b�rmennyire f�j, nem tehet�nk eleget kedves megh�v�s�nak.

A t�r�k arca megr�ndult. L�tszott, hogy a visszautas�t�st s�rt�snek veszi.

‒ Aty�m, Oglu Mohamed, aki most j�rt a nagys�gos kir�lyn�l, hogy a fens�ges padisah �zenet�t �tadja, szomorkodni fog, hogy a megh�v�s�t nem fogadod el. � m�lys�gesem tiszteli a magyarokat, �s k�l�n�sen nagy �r�mmel fordul a gyermekek fel�, akik Allah szeretet�t �lvezik. L�tom, sok gyermekkel utazol, akik bizony�ra elf�radtak a hossz� �ton, �s sz�vesen megpihenn�nek �s falatozn�nak.

Ezt mondta mosolyg� arccal, �s s�r� hajlong�ssal a magyarul besz�l� t�r�k, mik�zben sunyi oldalpillant�sokkal k�zelebbr�l is szem�gyre vette a lovon �l�ket; k�l�n�sen a saj�t lov�n �ld�g�l� lef�tyolozott ifj� h�lgyet.

‒ Kedves Jumurdzs�k� ‒ kezdte Sipeki, �s a t�r�k h�kkenten h�tr�lt egy l�p�st.

‒ Honnan tudod a nevemet? ‒ ki�ltott, de a gyerekek is felszisszentek a meglepet�st�l. EZ A PASAS JUMURDZS�K? NEM IS F�LSZEM�!

Sipi nyugodt maradt.

‒ Kedves Jumurdzs�k, neved �s h�stetteid orsz�gszerte ismertek a magyarok k�r�ben ‒ mondta. ‒ Nincsen t�r�k, akit n�lad jobban ismern�nek a haz�mban. Aty�d, Oglu Mohamed b�szke lehet r�d, �s bizony�ra meg fogja bocs�tani, hogy tov�bb megy�nk. ‒ Majd er�teljesen hangs�lyozva hozz�tette: ‒ Nyom�s okunk van, hogy utunkat folytassuk, hidd el, �, tisztelt Jumurdzs�k!

A t�r�k tekintete kiss� zavartan villant ide-oda. J�l esett neki, hogy n�vr�l ismerik �s h�stetteir�l is tudnak, amelyek vagy voltak, vagy nem voltak, ki tudja? De ravasz lelk�vel �s hatodik �rz�k�vel megsejtette, hogy valami a csapat k�r�l nem kerek, ahogy mondani szok�s. A kis h�lgy nem lehet m�s, mint egy gazdag �r sz�ps�ges le�nya, aki�rt bizony�ra nagy v�lts�gd�jat is lehet k�rni, ha �gy alakul�

‒ Nagy sajn�lattal fogom tudatni aty�mmal, a nagy Oglu Mohameddel, hogy nem teljes�titek k�r�s�t, �s tov�bb indultok ‒ mondta m�zes-m�zos hangj�n a t�r�k. ‒ De miel�tt folytatn�tok igen s�rg�s utatokat, k�rlek, engedd meg, hogy aty�m, Oglu Mohamed legal�bb egyetlen pillant�st vethessen a kis hercegn�re, akinek gy�ny�r� arcocsk�ja bizony�ra vetekszik a paradicsomban lakoz� hurik sz�ps�g�vel!

Ezzel Jumurdzs�k k�zelebb l�pett Bea lov�hoz. Egyik kez�vel a kant�r ut�n ny�lt, m�sik kez�t a t�r�re tette. Nem volt k�ts�ges, mit cselekszik, ha valaki megakad�lyozza, hogy a kisl�nyt mag�val vigye.

Sipi ekkor b�lintott Be�nak, aki f�lrevonta a f�tyl�t, �s a t�r�kre n�zett.

A sz�rny� k�k foltok l�tv�ny�t�l Jumurdzs�k h�trat�ntorodott, t�rsa pedig rikoltozva rohant el a mez�n t�boroz�k fel�.

‒ Veba! Veba! ‒ ki�ltozott, amit Sipi�k ugyan nem �rtettek, de nem volt k�ts�ges, hogy mit jelent.

‒ Pestis! Pestis! ‒ �v�lt�tt a szerencs�tlen katona r�m�lten, �s a t�r�k�k �lt�kb�l felpattanva h�tr�lni kezdtek, mintha ez a betegs�g valami hatalmas dzsinn volna, aki most, a palackb�l kiszabadulva fel�j�k h�mp�ly�g.

A kis csapat pedig, a pestis s�jtotta le�nyz�val egy�tt elv�gtatott. Pat, szeg�ny alig b�rt a nyomukban maradni.

Id�utaz�ink csak akkor lass�tott�k le lovaik fut�s�t, amikor kell� t�vols�gba �rtek a sz�ves megh�v�st�l.

Ott lemost�k a k�k foltokat Be�r�l, amennyire csak lehetett.

‒ Honnan tudta tan�r �r, hogy az a t�r�k: Jumurdzs�k? ‒ k�rdezte meg v�gre G�zuka, b�r a k�v�ncsis�g mindannyiuk oldal�t furdalta.

Sipeki sand�n mosolygott. M�r v�rta a k�rd�st.

‒ Amint azt tudj�tok, a t�rt�nelem mellett magyar a m�sik szakom. �gyhogy az Egri csillagokat nekem nem egyszer, nem k�tszer, de nem is �tsz�r kellett elolvasnom, hogy felk�sz�ljek a tan�t�s�ra. �s nem egy, nem k�t, �s nem h�rom oszt�llyal vettem �t ezt a tananyagot. �gy azt�n szinte k�v�lr�l tudom minden r�szlet�t. Amikor Gergely �s a pap fel akarj�k robbantani a cs�sz�rt, Gerg� Tulip�nnal, Cecey t�r�k szolg�j�val n�zi a rejtekhely�r�l a sereg felvonul�s�t.

‒ Igen, eml�kszem ‒ mondta Domi. ‒ De nem a cs�sz�rt k�ldik a pokolba,

‒ �gy van, Domokos. �r�l�k, hogy te is olvastad a reg�nyt. Nem is tudtam. A dolgozatodb�l annak idej�n ugyanis nem der�lt ki.

‒ Ok� B�la b�! Egy-null oda.

‒ Nulla, Domi, egy nulla. Sz�val a seregben ott ment Oglu Mohamed, �s Tulip�n megjegyezte, hogy � Jumurdzs�k apja.

‒ Te j� �g! ‒ h�zta el a sz�j�t Domi. ‒ K�v�lr�l tetszik tudni azt a baromi vastag k�nyvet? Magyartan�r se leszek m�r, az biztos.

Mindenki elnevette mag�t Andr�son k�v�l, aki nem sokat �rtett a besz�lget�sb�l.

‒ Mi�rt lenn�l? ‒ n�zett az ifjabb M�ty�sra D�nes, aki eddig igen sz�tlan volt. F�jt a sebe. ‒ B�rmikor felvesznek udvari bolondnak. �s m�g diploma sem kell hozz�. El�g, ha az ember h�lye.

‒ Nanana! ‒ sz�lt k�zbe Sipi. ‒ Ezt az egy napot b�rj�tok ki veszeked�s n�lk�l. Holnap egy �ra ut�n annyit veszekedtek, amennyit akartok, ha haza�r�nk�

Alig hangzott el a b�k�t� mondat, az erd�b�l vad hujjog�ssal, ijeszt� ki�ltoz�ssal keresztes csapat rohant el�. Voltak vagy sz�zan doronggal, kasz�val, sarl�val, vasvill�val.

/�/