Íróiskola 1-9.

 

"Aki szeretne megtanulni verset, novellát, mesét, vagy filmet írni, az először olvasson!"

 

Íróiskola 1.

Most kezdődő íróiskolánk mindazoknak a 8-16 éves érdeklődőknek szól,

- akik írók akarnak lenni;

- akik újságírók akarnak lenni;

- akik sem írók, sem újságírók nem akarnak lenni, de szeretnék a maguk és mások számára érdekesen, izgalmasan megfogalmazni a történeteiket és a gondolataikat;

- akik csupán szeretnék meghódítani leveleikkel azt a fiút vagy lányt, aki tetszik nekik;

- és végül, akik sikeresek akarnak lenni majd a felnőtt életükben, amihez a pontos, érdekes, színes fogalmazás minden szakmában sokat segít. (Például, amikor majd állást keresel. Vagy írásban kell beszámolnod az elvégzett munkáról. Vagy beszédet kell mondanod valamilyen alkalomból valahol. Vagy újságcikket írsz a lakóhelyedről, a munkahelyedről, az életedről - és így sokan megismerhetnek, becsülhetnek.)

Íróiskolánk diákjai közül talán nem lesz mindenkiből "nagy író", bármilyen szorgalmas is lesz. Ahogyan világhírű focista sem lehet minden fiúból, akármennyit jár edzésre. Vagy topmodell és popsztár sem lehet minden lányból, akármennyit tornázik vagy énekel. Mint az életben mindenhez, az íráshoz is szükség van egy kis különleges képességre, tehetségre, adottságra, amelyek velünk születnek, és tanulással fejleszthetőek. Azt, hogy az írói tehetségből mennyi van benned, csak akkor tudhatod meg, ha például elvégzed ezt az íróiskolát és megírsz néhány novellát, mesét vagy filmrészletet. Tanulás nélkül minden képesség mélyen elrejtett gyémánt a föld alatt. Lehet, hogy te lehetnél a világ legnagyobb hegedűművésze, mélytengeri búvára vagy építésze. Csak éppen nem volt a kezedben még hegedű, sohasem merültél le a tengerbe, és nem szereted a matematikát (ami az építészethez kell).

Azt kérdezed, mi az az írói tehetség? Nehéz megfogalmazni. Sokféle képességből áll össze, de például az igazi író olyan "ügyesen bánik" a szavakkal és a mondatokkal, mint David Beckham a labdával. David Beckham sem lehet mindenki. Ha a legnagyobb írók képességét, tudását bárki meg tudná szerezni az iskolában, mindenki Kertész Imrévé válhatna. (Tudod, ő az, aki a magyar írók közül elsőként Nobel-díjat kapott.

Most aztán jól megkavartalak, mi? Egyrészt azt mondom, nem tudjuk, mennyi tehetség van bennünk egy dologhoz, szakmához, sporthoz stb., másrészt, csak akkor tudjuk meg, hogy mennyi van, ha elkezdjük "azt a bizonyos dolgot" tanulni, gyakorolni, azaz elkezdjük fejleszteni feltételezett tehetségünket. Ciki. Olyan, mint amikor az ember azt gondolja, hogy valahol a kertben kincs rejtőzik, elkezd ásni, aztán vagy van ott kincs, vagy csak felássa a kertet. Ami egyébként nem nagy baj, hiszen elvetheti a magokat, és növényeket nevelhet, ami szintén nagy érték.

Amit fontos tudni, ha diák akarsz lenni az íróiskolában:

Ebben az iskolában nincs tanár, nincs feleltetés, nincs osztálykirándulás és semmi sem kötelező.

Én ugyan hetente leírom az új tananyagot, és házi feladatot is kapsz, de azt neked, magadnak kell ellenőrizned egy segítőkész tanár, szülő, vagy egy jó barát segítségével.

Amint Íróiskolánk első idézete is mondja:

"Aki szeretne megtanulni verset, novellát, mesét, vagy filmet írni, az először olvasson!"

1. feladat: kutass az emlékezetedben és sorold fel, mit olvastál az életedben eddig?

2. feladat: Olvasd el, ha eddig még nem olvastad a következő könyvrészleteket (de legalább közülük egyet):

Kipling: Dzsungel könyve (Maugli testvérei c. fejezet)

Megtalálod, ha ide kattintasz!

Kastner: Május 35

Lázár Ervin: Berzsián és Dideki

Íróiskola 2.

Elolvastad a múlt héten ajánlott három regényrészletet? Ha igen, akkor biztosan tudsz válaszolni arra a kérdésre, hogy miről szólnak ezek a regények.

A dzsungel könyve kalandos, romantikus sztori, amelyben Mauglit, az embergyereket farkasok nevelik fel. A Május 35 meséje nagyon egyszerű, de fura történet, amelyben Konrád a nagybátyjával meg egy lóval elindul a Csendes Óceánhoz. Lázár Ervin regénye pedig még ennél is egyszerűbb, mert történetfüzérével a leghétköznapibb (és legfontosabb) dolgainkról szól: magányról, barátságról, szeretetről. Ez a könyv talán nem annyira izgalmas, mint a Harry Potter, de annál szívszorítóbb.

A lényeg: minden szépirodalmi műben fontos, hogy milyen történetet mesél el az író.

Miután ezt ilyen okosan megállapítottam, megkérdezem: van egy jó történeted? Veled történt vagy mással? Esetleg az egészet kitaláltad? Vagy a fele igaz, a fele meg kitaláció? Végül is mindegy. Minden történetet meg lehet írni jól, és meg lehet írni rosszul.

Hogyhogy? - kérdezheted. - Nem a sztoritól függ, hogy milyen lesz a művem? Lehet egy izgalmas, érdekes történetből unalmas, rossz mesét vagy novellát írni?

De mennyire!

Képzeld el ha A dzsungel könyve így kezdődne:

"A dzsungel nagyon veszélyes hely, mert tele van vadállatokkal. Van benne oroszlán, kígyó meg farkas is. Az oroszlán erősebb, mint a farkas, de a kígyó ravaszabb mind a kettőnél. A dzsungelben óriási fák állnak egymás mellett. Az ágaik teljesen egymásba tekerednek és nem is tudnak kitekeredni..."

No, körülbelül itt hagynánk abba A dzsungel könyve olvasását, ha így kezdődne. Szerencsére Kipling sokkal jobb író volt, mert rögtön egy érdekes jelenettel kezdte a meséjét, és nem untatott minket mindenféle bugyuta leírással. Ha olvastad, emlékszel:

"Éppen hét óra volt, jó meleg este borult a Szioni-dombokra; Farkas apó felébredt nappali álmából, vakarózott, ásítozott, s egymás után nyújtogatta ki mancsait, hogy az álmosságot kirázza belőlük. Farkas anyó úgy hevert, hogy nagy szürke orrát keresztülfektette négy hancúrozó, visítozó kölykén. A hold beragyogott a barlang száján, ahol a farkascsalád lakott.

- Aúuh! - szólalt meg Farkas apó. - Ideje már, hogy vadászni induljak. Éppen le akart rohanni a domb oldalán, amikor egy lompos farkú kis árnyék jelent meg a küszöbön, s azt nyivákolta:

- Jó szerencse járjon veled, Farkasok Fejedelme! Jó szerencsét és erős fogakat kívánok dicső gyermekeidnek is, hogy sohase feledkezzenek meg azokról, akik éheznek ezen a világon.

A sakál volt az, az élősködő Tabaki."

Remélem a példám bebizonyítja, hogy egy izgalmas történetet meg lehet írni jól és meg lehet írni rosszul is.

Az íróiskola éppen abban szeretne segíteni, hogy ha van egy jó történeted, azt ne rontsd el. Sőt! Úgy írd meg, hogy ne csak neked tetsszen, meg esetleg a mamádnak, a papádnak, a testvérednek meg a barátaidnak, akik talán egy kicsit elfogultak veled szemben, hanem másoknak is.

Ahhoz, hogy igazán jó történetet találj, először azt kellene tudni, hogy milyen is a jó történet. Ha elvesztetted a kutyádat és egy ismerős visszahozta, az jó történet? Ha legyecskévé tudsz változni, és így mindenhova berepülhetsz, de agyon is üthetnek, az egy jó történet? Vagy talán az egy jó sztori, ha meglátogatnak az osztálytársaid, amikor beteg vagy, és felvidítanak?

Ki tudja?

Mindenesetre, ha tudni akarjuk, milyen egy jó történet, akkor meg kell figyelni, hogy a legjobb írók milyen történeteket választottak.

A sikeres példa a legjobb tanítómester.

E heti feladatunk tehát a következő: írd le pontosan három mondatban, mi a következő alkotások tartalma! (Persze csak arról kell írnod, amit ismersz.)

1. Hamupipőke

2. Móricz Zsigmond: Hét krajcár

3. Harry Potter és a bölcsek köve

4. Csillagok háborúja

5. Petőfi Sándor: János vitéz

6. Barátok közt (tévésorozat)

És még válassz három olyan művet (mesét, novellát, regényt vagy filmet) amit ismersz!

(A feladatok leírását nem kell beküldeni, mint tudod, de jó, ha megbeszéled valakivel, akinek az ítéletében megbízol. A jövő héten én is leírom a felsorolt művek tartalmát, és akkor összehasonlíthatod a saját megoldásaiddal.)

Íróiskola 3.

Az elmúlt héten azt ígértem, hogy én is leírom a megadott művek tartalmát 3-3 mondatban. Íme:

1. Hamupipőke

A cselédként tartott kislányt gonosz mostohája és testvérei nem viszik el a bálba. Hamupipőke azonban egy tündér segítségével mégis ott terem, és a királyfi beleszeret. A lány elhagyja a cipellőjét, amikor sietve távoznia kell a királyi mulatságról, de a királyfi a cipő segítségével megtalálja szerelmét, és elveszi feleségül.

2. Móricz Zsigmond: Hét krajcár

Hét krajcár kellene szappanra, hogy kis hősünk édesanyja moshasson. De akárhogy keresi a kisfiú és a mama, csak hat krajcárt találnak, azt is nagyon nehezen. Végül egy koldus odaadja a hiányzó krajcárt, de már késő van, bezárt a bolt.

3. Harry Potter és a bölcsek köve

Harry Potter, aki maga sem tudja, hogy milyen rejtett képességei vannak, varázslóiskolába kerül. Titokzatos ellensége azonban az életére tör. Csak barátainak és csodálatos képességeinek köszönheti, hogy megmenekül.

4. Csillagok háborúja

Leia hercergnőt túszul ejtik a gonosz birodalmi erők, amikor megpróbálják elfojtani az ellenük irányuló lázadást. Luke Skywalker és Han Solo kapitány, társaságában két fura robottal nekivág, hogy megmentse a hercegnőt, és győzelemre vigye az igaz ügyet az egész Galaxisban. (A www.port.hu oldalról másolva!)

5. Petőfi Sándor: János vitéz

Kukoricza Jancsinak el kell hagynia Iluskáját, akit mostohája halálra kínoz. Jancsi járja a világot, és sok-sok kalandot, csodát megélve nagyszerű vitéz lesz. Végül eljut a tündérek országába, ahol ismét találkozhat Iluskával.

6. Barátok közt (tévésorozat)

Fiatalabbak és idősebbek megpróbálják megoldani különböző problémáikat, konfliktusaikat. Néha sikerül nekik, néha nem. De egy biztos: sose hagyják abba.

Találtál-e valami hasonlóságot a történetek között?

Mondhatjuk-e, hogy minden történetben vannak állandó elemek, amelyek általában jellemzőek a prózai művekre?

Nézzük csak!

1. Hamupipőkét megalázzák, de végül mégis őt választja a királyfi.

2. Nincs pénz szappanra, de a hét krajcár végül mégis összegyűlik.

3. Harry Pottert el akarja pusztítani a titokzatos ellenség, de a fiú győz.

4. A Csillagok háborújában a gonosz birodalom erői el akarják pusztítani a jókat.

5. Kukoricza Jancsi számtalan nehéz helyzetbe kerül, míg föl nem leli ismét Iluskáját.

6. A Barátok közt minden folytatása tele van kisebb-nagyobb konfliktusokkal.

És ezzel ki is mondtam, hogy mi az egyik állandó elem a történetekben.

Bizony: a konfliktus.

Minden mesében, novellában, regényben, drámában és filmben megtalálod a konfliktust, a történet motorját, a szereplők mozgatóját.

A konfliktus az Idegen szavak és kifejezések szótára szerint összeütközés, nézeteltérés, harc, küzdelem. Ha jól belegondolunk, ilyesmivel bizony tele van mindenkinek az élete. Az enyém is, a tiéd is.

Úgyhogy ezen a héten ez a feladat: keress az életedben konfliktusokat (tudod: összeütközés, nézeteltérés, harc, küzdelem), és írd le egy-egy mondatban. Ki kivel áll szemben és miért?

S ha még van időd meg erőd, és még nem olvastad, akkor olvasd el Erich Kastner A repülő osztály című regényét.

Ha nem találod meg a könyvtárban, akkor csak kattints ide és máris oda repülsz, ahol a regény van.

Íróiskola 4.

Konfliktusokat kellett felsorolni az életedből, ez volt az elmúlt héten a feladat.

Gondolom, találtál néhányat, bár az emberek egy része a saját életében nem szereti a konfliktusokat emlegetni. Nem szívesen beszél arról, hogy ezért vagy azért harcban áll a családtagjaival, a testvérével, a régi barátjával. Ezeket a konfliktusokat, összecsapásokat néha titokban tartjuk. Gyerekkoromban én sem szerettem arról beszélni, hogy míg a bátyámra már kamaszkorunkban is „ragadtak a lányok”, ahogy ezt annak idején mondtuk, és ezért én irigyeltem, meg folyton bíráltam, hogy „felelőtlen, mert csak dobálja a lányokat”/ez így áll a naplómban!/, nekem egyetlen igazán harmonikus kapcsolatom se volt. (Persze miattam, de ez most más kérdés.) Csakhogy, aki írásra adja a fejét, annak esetében az őszinteség kötelező. Ez nem azt jelenti, hogy az író mindent kitálal a saját életéről, bár ez sem ritka dolog, hanem az, hogy saját magának sohasem hazudhat. Saját magáról mindent őszintén be kell vallania saját magának. Például azt, hogy lusta, vagy irigy, vagy néha gonosz gondolatai vannak, vagy fél, vagy szeret valakit, de nem meri megmondani. Ezért jó egyébként a naplóírás. Egy naplóba szinte mindent leírhatsz, amit másnak nem akarsz elmondani. (Mert miért is mondanád? Ami veled történik, az csak rád tartozik. Más kérdés, ha megírod mesében, versben, novellában. Azok már „mindenkire tartoznak”. Ahogy Karinthy Frigyes írta: „Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek”. De erről majd később.)

A verset, ha idekattintasz, elolvashatod.

Szinte minden író ír és írt naplót. Nemcsak azért, hogy mindent őszintén bevalljon önmagának, hanem azért is, mert az író készül az írói életre. És tudja, hogy az emlékezete nem végtelen. Öt-tíz év múlva már sok mindenre nem fog pontosan emlékezni, amit esetleg fel akar használni az írásaiban. De ha naplót ír, akkor csak fel kell lapozni a megfelelő nap bejegyzéseit, és már megint ott van az öt vagy tíz évvel ezelőtti életében, s mindent leírhat pontosan. Ezért javaslom, hogy minél hamarabb kezdj a naplóíráshoz.

Ott tartottunk, hogy a saját konfliktusainkat fel kell ismerni, és magunk előtt nem szabad letagadni. Mert igazán csak a saját tapasztalataink, élményeink alapján ismerjük meg annyira az életet, hogy majd meg tudjuk írni a történeteinkben. Én például nagyon haragudtam egyszer a szomszéd Jóska bácsira, mert elvitte és eladta a kutyánkat. Bodri kölykei, Mackó és Bundás ugyan ott maradtak nálunk, de a nagy loncsos, lompos korcs nősténykutyánkat Jóska bácsi eladta. Bodrit a húgommal, néhány évvel azelőtt az udvar végében találtuk teljesen legyöngülve, haldokolva, és mi etettük, gyógyítottuk meg. Érthető, ha a szívünkhöz nőtt, és gyűlöltem a szomszédot a kutya eladása miatt. Nem tehettem semmit, hiszen ő felnőtt volt, én meg gyerek. Ez a konfliktus sok mindenre megtanított engem. Például arra, hogy milyen tehetetlen egy gyerek a felnőttekkel szemben. Részben ezt írtam meg a Gyerekrablás a Palánk utcában című regényben is, ahol Lajcsi, az elvált szülők gyereke megpróbálja felvenni a harcot a felnőttekkel, a szüleiért, a családjáért.

Az e heti feladatod az, ha vállalod, hogy elkezdj naplót írni, ha még nem tetted. Ha pedig már írsz, akkor olvasd végig az eddig írottakat, és keres benne két olyan szövegrészt, amelyben konfliktusokról írsz.

Gondold át, hogyan tudnád ezeket a konfliktusokat megírni egy jelenetben. Kik játszanák a jelenetet? Hol játszódna? Mit mondanának a szereplők egymásnak? Mi lenne a beszélgetésük vége?

Íróiskola 5.

Az elmúlt héten ismét a konfliktusokról és a naplóírásról beszéltünk. Remélem, ha még nem írtál naplót eddig, most elkezdted, s ha írtál már, akkor találtál benne szép, kerek konfliktusokat, amelyekből érdekes jeleneteket lehetne írni. Tudom, a múlt heti feladat nem volt könny. Mégis bízom benne, hogy jó képzelet-játék volt a jelenetalkotás, s nem okozott gondot. Az a tapasztalatom, hogy a könyvolvasó, televíziót néző fiatal önkéntelenül tanul annyit a történetekből és a filmekből, ami elegendő, hogy egy jelenetet maga is meg tudjon szerkeszteni. Az író-olvasótalálkozókon az iskolákban gyakran játszunk „filmezést”, és a jelenlevő gyerekek könnyedén formálnak helyzeteket, jeleneteket a feladott témákból. (És néha jobbat, mint ami nekem eszembe jut, pedig már írtam néhány filmet!)

Persze ahhoz, hogy egy jelenetet, helyzetet pontosan lássunk, elgondoljunk, leírjunk, nem csak a konfliktust kell ismerni, hanem a konfliktus résztvevőit, a szereplőket is. Könnyen megérted ennek a jelentőségét, ha elgondolod, mennyire másképpen viselkednél te egy szituációban, mint például, mondjuk az osztályfőnököd. (Legalábbis úgy gondolom, van köztetek egy kis különbség. Ha más nem, akkor az életkor.) Képzeld el, hogyan viselkednél te, ha az utcán egy felnőtt megütne egy kutyát. Valószínű, nem rohannál oda, hogy megvédd az állatot, mert joggal félnél a felnőtt embertől. Ugyanakkor lehet, hogy az osztályfőnököd rászólna az állatkínzóra. A személyiségétől függően halkan, vagy hangosan, nyugodtan vagy dühösen, szigorúan, vagy kérlelően figyelmeztetné. Ebből a pici jelenetből is láthatod, mennyire másképpen viselkedik egyik vagy másik szereplő ugyanabban a helyzetben.

Biztosan láttál Piedone filmeket. Vajon el tudod képzelni, hogy ha Piedone helyében egy vékony, vigyori férfit állítana a filmrendező, mennyivel másképpen alakulnának a helyzetek, a történetek? És ugyanez vonatkozik szinte minden novellára, regényre, filmre. Változtasd meg az egyik szereplő jellemét, személyiségét, és megváltozik az egész mű.

Jellem, személyiség. Erről már biztosan tanultál az iskolában irodalomórán, de vajon valóban tudod-e, mit jelent? Tudod-e, hogy már születésünk pillanatában mások vagyunk, mint az összes többi földlakó? Tudod-e, hogy nincs két teljesen egyforma tulajdonságú ember a világon? Még az úgynevezett egypetéjű ikrek, akik annyira hasonlítanak, mint két tojás, azok is más és más lelki sajátosságokkal rendelkeznek. Ezeket a különbségeket aztán a gyerekkor, a nevelés is formálja, tehát mire felnőtt leszel, egy egyedi, mindenki mástól megkülönböztethető személyiségünk lesz.

Ennek a tételnek nem mond ellent az, hogy egy-egy élethelyzetben az ember ugyanúgy viselkedik, mint százmillió másik. Például, ha éhes, eszik. Ha kergetik, fut. Ha megsimogatják, vigyorog. A belső, bonyolult lelki tulajdonságainknak nincs párja. Ez abból is látszik, hogy egy-egy helyzetben, még az egymáshoz nagyon-nagyon hasonlító emberek is másképpen viselkednek. Gondolj a legjobb barátnődre vagy barátodra, akivel sülve-főve együtt vagy, ahogy mondani szokás, és aki „mindenben úgy gondolkodik”, mint te! Vajon pontosan ugyanúgy viselkedik, mint te, ha felszólítják felelni? Pontosan ugyanúgy beszél a szüleivel, mint te? Pontosan ugyanaz a lány vagy fiú tetszik neki, mint neked? És pontosan ugyanúgy viselkedik azzal, aki tetszik neki, mint te? És még sorolhatnám a különbségeket holnap reggelig.

Aki író akar lenni, annak nem csak önmagát kell jól ismernie, ahogy azt az Íróiskola előző fejezetében írtam, hanem a körülötte élőket, jövendő történeteinek szereplőit. (A körülöttünk élőket persze nem csak az íróknak kell ismerniük, hanem mindenkinek, aki sikeres akar lenni az életben, de most csak az írókról beszélünk.) Erre persze biztosan rávágnád, hogy te aztán jól ismersz mindenkit, a családod tagjait, az osztálytársaidat, de még azt a szomszédodat is mondjuk, aki nemrég költözött a közeletekbe és csak egyszer láttad a gyerekével kiabálni. Persze lehet, hogy tévedsz. Jól ismerni valakit, azt jelenti, hogy meg tudod mondani, hogyan viselkedik, hogyan viselkedne különböző helyzetekben. Hogyan viselkedne, ha egy téli kiránduláson betemetné a barátját a hó, és őt is fenyegetné a lavina? Hogyan viselkedne, ha nagyon sietne egy találkozóra, és megpillantana egy világtalan embert, aki nem mer lelépni a járdáról, hogy átmenjen a másik oldalra? Hogyan viselkedne, ha a boltban a földön találna ezer forintot? Ne válaszolj gondolkodás nélkül a kérdésekre! Az embert ítéleteiben könnyen megtévesztik az előítéletek. (Előítéleted akkor van, ha nem a valódi megismerés, hanem az érzelem –szeretet vagy gyűlölet –, illetve mások véleményének gondolkodás nélküli átvétele irányít.) Csukd be a szemed, képzeld el a szituációkat az általad ismert személyekkel: családtagokkal, barátokkal, osztálytársakkal stb.

Válaszolj: hogyan viselkednének a fenti három szituációban? És írd le, ha elgondoltad.

Ez a heti feladatod, ha vállalod.

Íróiskola 6.

Remélem, az elmúlt alkalommal ajánlott feladatok megoldása jó játék volt. Sikerült a három szituációba belehelyezni a körülötted élők közül néhány családtagot, osztálytársat, ismerőst, és helyesen: az adott személy jellemétől függően képzelted el a jelenetet.

Megjegyzem, egy ifjú tévériporter-lány, akivel erről a feladatról beszélgettem, megkérdezte, hogy nem túl nehéz-e ilyen feladatokat adni az íróiskolába járó gyerekeknek? Szerintem, nem –válaszoltam neki. –Szerintem, aki író szeretne lenni, annak többet kell tudnia az emberekről, mint aki például villamosmérnök lesz. A villamosmérnök a fizika ismereteivel dolgozik, az író az emberismeretével. De, még aki nem írónak készül, az is ismerheti annyira a körülötte élőket, hogy bele tudja helyezni őket egy-egy helyzetbe. Hiszen filmeket százszámra nézünk a televízióba, és akár azokból is megtanulhatjuk, hogyan viselkedik egyik vagy másik szereplő egy adott jelenetben. Persze az élet sokkal jobb tanár egy író számára, mint a televízió. Úgyhogy figyeld a világot, jegyezd meg vagy jegyezd le, amit tapasztalsz és tudd, hogy valamikor mindezt felhasználhatod az írásban.

Elképzelhető, hogy nem ilyen feladatokra meg gondolatokra számítottál, amikor beleolvastál az íróiskola első leckéjébe. Sokkal konkrétabb elemzéseket és feladatokat vártál. Én azonban úgy gondoltam, hogy először általánosságban kell megismerkedned az írói munkával: a témával, a konfliktussal, a szituációval és a jellemekkel. S ha mindez érdekel, akkor hozzákezdhetünk az írás, a történetvezetés technikájával, azaz a részletekkel foglalkozni.

Mindenesetre most foglaljuk össze az eddig tanultakat egy konkrét alkotáson keresztül. Engedd meg nekem, hogy egyik saját, gyerekeknek írt mesenovellámat boncoljam fel, s mutassam meg benne az eddig tanult alapfogalmakat.

A Galambnagymama című kötet címadó történetét – remélhetőleg – karácsonykor a televízióban, az MTV-ben láthatod. (És itt olvashatod.)

A történet arról szól, hogy egy családban a legkisebb gyereknek, Orsinak nem merik megmondani, hogy a nagymamája meghalt. A kislány persze sejt valamit, de úgy képzeli, hogy a nagymamája helyet cserélt egy fehér galambbal. Ez a galamb kopogtat időnként az ablakon, és enni kér. Ennyi a történet, ennyi a mese három mondatban.

A történet konfliktusa: a nagymama halálának eltitkolása Orsi előtt. Szabad ezt? Lehet ezt? És meddig lehet? És mit gondol Orsi, miért nem látogatja meg őt a nagymama? Amikor pedig a kislány a galambot képzeli a nagymama helyébe, mit tegyenek, mit mondjanak a családtagok? Hallgassanak? Beszéljenek?

Mennyi konfliktus! Mennyi feszültség!

S most nézzük a szereplőket! Az anya érzékeny, csendes asszony, akinek gyakran kicsordulnak a könnyei, ha a titokra gondol. Az apa sem erőszakos, vagy nagyszájú figura, mint annyi felnőtt férfi, hanem szótlan, befelé forduló. Gergő, a nagyobbik testvér ideges, de a valóságot jól látó, gondolkodó srác, aki a legszívesebben már elárulná a titkot. Bencéről keveset tudunk.

Nyilvánvaló, hogy ha Orsi egyik testvére fecsegő, vagy buta, vagy csak egy kis gonoszkodó kölyök volna (biztosan ismertek ilyeneket), akkor már a temetés másnapján elárulná Orsinak a titkot, és még meg is magyarázná, hogy miért árulta el. De az már egy másik mesenovella lenne, és nem a Galambnagymama. Így lesz igaz az, amiről már írtam: ha egy szereplőt kicserélsz a történetedben, az egész történet megváltozhat.

Ha megnézed majd a televízióban a Galambnagymama tévéváltozatát, rögtön látni fogod, hogy átírtam a mesét. Nemcsak a jelenetek sorrendjén változtattam, hanem a szereplők jellemén is. Az apa a filmben sokkal határozottabb lesz, Gergő nyugodtabb és bölcsebb, Bence pedig sokkal gyerekesebb. Mit gondolsz, vajon miért kellett a novella filmes feldolgozásához részletesebb, vagy mondjuk úgy, kicsit bonyolultabb figurákat írni a forgatókönyvbe?

Ez a heti feladat. A megoldást legközelebb elárulom.

Íróiskola 7.

Miben különbözik egy mese és a belőle készülő film forgatókönyve? Ezt az izgalmas kérdést is érintette a legutóbbi feladat, amely így szólt: mit gondolsz, vajon miért kellett a Galambnagymama című novella filmes feldolgozásához részletesebb, vagy mondjuk úgy, kicsit bonyolultabb figurákat írni a forgatókönyvbe?

Kíváncsi vagyok, találtál-e valamiféle választ a kérdésre. Ha nem találtál, az se nagy baj, hiszen erről a témáról nemigen tanulhattál az iskolában.

Pedig egy mese átváltoztatása filmmé igen izgalmas munka.

Most ne a Galambnagymama című történetemet vegyük alapul, az túl bonyolult lenne, hanem egy nagyon egyszerű, átlagos mesét, ami mondjuk, így kezdődik: "Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy király és annak három fia: egy erős, egy eszes, meg egy bolondos. Egyszer a király magához hívatta a fiait." Ha ezeket a mondatokat elolvassuk, vagy kisebb testvérünknek felolvassuk, akkor a mondat tartalma pontosan érthető. Nem kell agyba-főbe magyarázni, hogy miféle királyról van szó, és hogy néznek ki a fiúk. A mesét olvasó vagy hallgató értelmes gyerek már 5-6 éves korában is tudja, miről van szó, és ha képzelete elég élénk, rögtön meg is jelenik előtte a király a három fiúval, és folytatódhat a mese. Ha azonban a mese alapján filmet készítünk, akkor bizony nem elég ilyen egyszerű mondatokat papírra vetni. A film ugyanis látvány. A film mindent megmutat. Nem bízza a történetet a képzeletünkre. Látnunk kell a tróntermet, és a királyt a palástjával, meg a fiúkat teljes ünnepi öltözetükben. De a terem berendezésénél és az öltözet részleteinél fontosabb, hogy többet tudjunk a szereplők jelleméről. Minél pontosabban írjuk le, hogy a király és a három fiú mit csinál, mit mond, s hogyan beszél, annál több segítséget adunk a filmrendezőknek és a színészeknek, és annál jobb lehet a film.

Ugye az eredeti mese mondata így szólt: "Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy király és annak három fia: egy erős, egy eszes, meg egy bolondos. Egyszer a király magához hívatta a fiait."

Ez a két mondat a filmforgatókönyvben így néz ki.

Trónterem. Oszlopos csarnok. Az emelvény díszes trónusán ül a király. Egyenes tartású ősz öregember. Fején korona, kezében jogar. Mellette a ceremóniamestere.

Két oldalt ünnepi öltözetben állnak az urak feleségeikkel. Középen két királyfi fél térdre ereszkedve.

Megszólalnak a harsonák.

KIRÁLY (halkan, de idegesen a ceremóniamesternek)

Hol van?

A ceremóniamester nyel egyet, aztán suttogva:

CEREMÓNIAMESTER

Az állatait eteti felséges királyom.

KIRÁLY (remeg a dühtől, de halk)

Amikor én hívatom?!

A két fiú összevigyorognak, de csak óvatosan, hogy az apjuk ne vegye észre.

Azt hiszem ennyi elég, hogy lássátok, mennyire különbözik a filmforgatókönyv az eredeti mese kezdetétől. A mesében a harmadik fiúról csak annyit tudunk meg, hogy bolondos. Ezt kell jelenetté formálni. Sokféle lehetőségünk adódhatna. Megjelenhetne a fiú bohóc ruhában. Besétálhatna egy tyúkkal. Vagy egy nagy csokor mezei virággal, amit az apjának hozott, s ami a királyi környezetben igen szokatlan. Én azt választottam, hogy be sem jön az apai hívásra. A királyi udvarban ugyanis annál nagyobb bűn nincs, mint hogy a király parancsát nem teljesítjük. Különösen, ha a parancsmegtagadó a király fia, s történik mindez az alattvalók, a szolgák és a nemesek előtt. A feszült helyzet nyilvánvaló. A király a legszívesebben üvöltene dühében. De a legkisebb fiáról van szó. Küldjön érte valaki? Büntesse meg? Vagy mondja azt, hogy: "rendben, csak a két nagyobbik fiam nyerheti el a koronámat, ha kiállják a próbát?" Nem könnyű feladat egy király számára, aki apa is.

Mindezt csak azért írtam le, hogy lássátok: sokkal bonyolultabb akciókat, történéseket, cselekvéseket és jellemeket kell a forgatókönyvben megírni, mint, amit a mesében találhatunk.

Kíváncsi vagyok, hogyan folytatnátok a filmforgatókönyvet. Írjátok meg a jelenetet, de csak addig, amíg a király nem kezdi el a ünnepi beszédét a három királyfi meg az udvar népe előtt.

Íróiskola 8.

Remélem a múltkori feladat megoldása nem okozott gondot senkinek. Sok filmet néztek, a kisujjatokban van a meseszövés, a forgatókönyvírás.

Azt, hogy ez valóban így van-e, bebizonyíthatjátok magatoknak.

Adok egy témát, s abból írjatok mesét, drámát vagy filmforgatókönyvet.

A téma: egy idős néni nagyon szomorú, mert úgy látja, hogy egyedül, illetve a macskája társaságában tölti majd a karácsonyt. A lánya, és a lánya családja ugyanis külföldön él, szomszédjai a családjukkal ünnepelnek, barátai, barátnői pedig már nem élnek. Végül mégsem marad egyedül a szeretet ünnepén, kicsi, feldíszített fenyőfája mellett

A terjedelem: maximum 3600 betű.

Íróiskola 9.

Vége az Íróiskola téli szünetének is, és örömmel jelenthetem, hogy kitűnő írásokat kaptam a decemberben meghirdetett pályázatra. Különösen Horányi Eszter, Fehérvári Fruzsina (Vác), Kacsándi Réka, Varga Julianna (Écs) és Cz. Nagy Zsófia (Veszprém) írásai, versei tetszettek. A feladat (egy néni karácsonyának leírása) nem volt könnyű, hiszen a pályázók életkorából adódóan még nemigen érezhetik át egy idős ember magányát, de ügyesen birkóztak a témával. Mint a legtöbbjüknek ajánlottam, minden írni szerető olvasómnak azt javasolnám, hogy rövid, kerek és csattanós történeteket próbáljatok írni. Nem baj, ha nem ti találjátok ki a sztorit, hanem egy olvasott, hallott esetet, mesét, novellát írtok le a saját szavaitokkal. Minél rövidebb legyen, de azért pontos, érthető.

Azt is javaslom, hogy minden mondatot olvassatok fel hangosan magatoknak és ellenőrizzétek: valóban azt jelenti-e a mondat, amit ki akartatok fejezni vele. Talán nem fognak megharagudni a pályázók, ha néhány tanulságos példát kiemelek az írásaikból név nélkül.

Az egyik pályázó így írt:

"- Nem jönnek - gondolta szomorúan, és visszaballagott a kunyhóba. Macskája lábához dörgölődzött, hátha némiképp felvidíthatja."

Ki dörgölőzött kihez?

Ez egy apró hiba, mindössze egy névelő hiányzik, de megzavarhatja az olvasót.

Egy másik pályázatban szerepel a következő részlet, amely egy anyáról szól.

"Ketten maradtak Klárival. Ő jobban viselte a tragédiát."

Ki? Az anya vagy a lánya?

Vagy itt van egy másik rész, amelyben a lány beleszeret egy fiúba.

"Teljesen elvette szegény lány eszét. Egy hét múlva bejelentette, hogy hozzá költözik, és se lebeszélni, se megállítani nem lehetett."

Ki költözik kihez? Nem kell félni az alany megismétlésétől.

"Teljesen elvette szegény lány eszét. Klári egy hét múlva bejelentette, hogy a fiúhoz költözik, és se lebeszélni, se megállítani nem lehetett."

Ezek igen apró hibák, de az írás alapszabálya, hogy minden mondatnak olyan világosnak kell lenni, mint a nyári reggelnek. Ha az olvasó valamit nem ért, vagy félreért, azonnal megakad, kellemetlen zavart érez, és ha esetleg tovább is olvas, már biztosan kisebb örömmel. Gondoljatok arra, milyen kellemetlenül érzitek magatokat, ha például a tankönyvben valami nem érthető. Megakadtok, ismét elolvassátok azt a részt, és ha még mindig nem értitek, nem is tudjátok megtanulni a leckét.

Ha kedvetek van, javítsátok ki a következő zavaros szöveget, hogy érthető legyen.

"Az új gyerek februárban került az osztályunkba és Klári néni előre ültette egy fiú mellé. Tamásnak hívták. Én láttam, hogy oldalba vágta, de a tanárnő nem vette észre. A fiú nem ütött vissza, csak odébb húzódott. Szünetben megszólítottam. Kiderült, hogy egy közeli faluban él a nagymamájával és egy kutyával. Amikor egyszer elveszett, három napig keresték. Nagyon szép fehér szőre van, és Annabellának hívják."

Örömteli olvasást és írást kívánok!

Üdvözlettel:

Nógrádi Gábor