A CSODAKOSARAS
Ennek a fele se tréfa: Oli büntetésben van!
Sipi bácsi megtiltotta neki, hogy játsszon a karácsonyi kosárlabda döntőn.
Így aztán nélküle futnak ki a Kenguruk a pályára.
Szegény Oli! Rajtad már csak a csoda segíthet!
Hajba László illusztrációival
Keménykötés, 88 oldal
Manó Kiadó, 2013
Kapható a jobb könyvesboltokban és a Líra internetes oldalán!
Ismerd meg a Kenguruk legemlékezetesebb kosárlabda mérkőzésének lélegzetelállító történetét, és a világ egyik legkedveltebb labdajátékának legfontosabb szabályait!
Ennek a fele se tréfa: Oli büntetésben van!
Sipi bácsi megtiltotta neki, hogy játsszon a karácsonyi kosárlabda döntőn.
Így aztán nélküle futnak ki a Kenguruk a pályára.
Szegény Oli! Rajtad már csak a csoda segíthet! Vagy?...
Vagy egy boszorkány titkos varázsitala!
Úgy ám, Rézi mama sunyi cselt sző, így válik Oli a suli legjobb kosarasává.
Ám de mi lesz, ha fény derül a szélhámosságra?
Vajon meddig tart a rejtélyes csodafőzet hatása?
És visszakapja-e végül a játéktudását Bikács, a nagycsapat sztárja?
RÉSZLET:
Támadnak a Dínók. Kicsit viharvertnek tűnnek, de hajtja őket a büszkeség. Még vezetnek. Félpályánál megint elcsípem a lasztit és begyújtom a rakétákat. A Kisdínók, szegénykéim, csigalassúak. Olyan gyorsan átérek a palánkjukhoz, hogy egy lekváros kenyeret is elmajszolhatnék, mire befutnak. Gondolok egyet, és a gyűrűnek háttal emelkedem a magasba, majd a levegőben megfordulva bevágom a labdát.
Egy pillanatra megszűnik a nézőtéren a zsongás. Teljes csönd ül a csarnokra. A megilletődés, a döbbenet csendje. Az emberek nem hisznek a szemüknek. Aztán egyszerre, mint egy vulkán, kitör a tapsvihar. Az nézők ujjonganak.
Megvakarom a fejem. Ezt meg hogy csináltam? Bikácson kívül senki sem tud ilyesmit.
A Dínók leforrázva állnak a pályán. Tanácstalanul pillantanak ki az edzőjükre. Fogy a két csapat közötti különbség.
– Fogjátok azt a gyereket! – mutat rám dühöngve az edző.
Ketten szorosan mellém állnak. Hiába. Amikor hozzám kerül a labda, csinálok egy testcselt, a Dínók meg jobbra-balra dőlnek.
Ocskó csak les, mint pocok a lisztben.
– Szerencséd volt, okostojás! – legyint fanyalogva, de a többiek már meg-megeresztenek egy elismerő mosolyt. Egyikük meg is veregeti a vállam:
– Szép volt, Oli!
A következő kosarammal lefaragjuk a különbséget. Aztán felívelek félpályáról egy passzt. Elől a támadónk visszajátszik Ocskónak, aki elrontja a befejezést. Ott termek, javítok.
– Bocsika, Ocsika – vetem oda a csapatkapitányunknak.
Kezdem igazán ügyesnek érezni magam. Rézi mama csodafőzetére gondolok. Lehet, hogy mégis működik? Tényleg a világ legjobbja lettem? De vajon meddig tart a varázsital hatása?
A Dínók szeme vérben forog. Habzik a csapatkapitányuk szája. Látom rajta, hogy nem bírja tovább: le akar velem számolni. Rohanni kezd felém. Előre nyújtja a karját, ökölbe szorítja a kezét. Mindjárt eléri az arcom. Várok az utolsó pillanatig, aztán hirtelen félrehajolok. Puff, hatalmasat esik. A bíró lefújja: belemenés! Szabaddobást kapunk.
Ocskó Levire nézek. Odapattintom hozzá a labdát.
– Dobd te!
Lehajtja a fejét. Amikor újra felnéz, valami nagy fájdalom van a szemében.
– Kösz, de nem. Te jobb vagy.
És visszapasszolja a lasztit.
A büntetővonalra állok. Felemelem a karom. Összpontosítok. Kicsit behajlítom a térdem, célzok, majd egyetlen határozott mozdulattal elengedem a bogyót.
Száll a labda, úszik a levegőben. Egyenesen a Dínók kosara felé, mintha kötélen húznák. Nem érinti a gyűrűt, csak puhán, finoman a hálóba huppan: potty!
És most aztán tényleg elszabadulnak az érzelmek. A Szent Bazsalikom szurkolói énekelni és táncolni kezdenek.