Misu és a piros kenu
A csöpp bagolyfióka, Guszti messzire téved a családi fészektől. Misu megtalálja, és úgy dönt, visszaviszi a szüleihez. Az ám, de a fióka otthonát, a rejtélyes Bagolytanyát lehetetlenség száraz lábbal megközelíteni. Ezért aztán Misu és a barátai, életükben először, elindulnak a folyón egy kenuval - és persze Gusztival.
Vajon sikerül-e eljutniuk a sűrű bozóttól ölelt, rejtélyes Bagolytanyára? *
Hajba László illusztrációival *
Kemény-kötés, 104 oldal *
Manó Kiadó, 2014 *
Kapható a jobb könyvesboltokban és a Líra internetes oldalán!
"A folyosó már üres volt, de még nem ért az osztályba Berta néni. Misu mereven járt, mintha seprűt nyelt volna. Belépett a terembe, és megállt a padok előtt. Minden fej felé fordult.
– Srácok, ígérjétek meg, hogy amit most láttok, arról hallgatni fogtok! – tekintett végig az osztálytársain. Azzal széttárta az ingét. A bagolybaba megilletődötten pislogott ki a lyukon.
– Jaj, de édes! – kiáltottak fel a gyerekek és azonnal Misu köré sereglettek. Mindjárt következett a „Fúdecukijajdearanyosmilyenédihaddsimogassammegugyeazenyémlehetaddnekem!” Ja, és a végére még jött egy kis kunyerálás: „Naaaaaaaaaaaaaaaaaaa! Léccccccccccccciiiiiiiiiiii!”
– Menjetek távolabb, mert megijesztitek! – szólt rájuk Misu. Valóban, a csöpp madár kissé megszeppentnek látszott.
– De vagány! – szólalt meg Rugó.
– Na, ezt se a Kisjézus hozta! – bődült el valahol hátul Döme. – Tök buli! Úgyis rég vágytam már egy vadászsólyomra.
– Ez egy bagoly, te gyógyegér! – oktatta ki Oti. – Méghozzá egy kölyökbagoly.
– Hol találtad? – kérdezte Rugó.
– A parkban.
– És mi a neve?
– Nincs neve.
Döme előrefurakodott.
– Én tudok neki egy nevet! Hívjuk Gusztinak! Pont úgy néz ki, mint az öregapám, Guszti tata, amikor kertészkedés után az orrára teszi a szemüvegét és összeborzolt hajjal olvasni kezdi az újságját.
Misu a pici madár viharvert ábrázatát vizsgálta.
– Igen – bólintott végül –, határozottan van benne valami Gusztis.
Becsengettek. Szerencsére Berta néni késett.
– Hova rejtsük? – kérdezte riadtan Misu.
Oti előkapta a táskájából a kismackóját, gyorsan lehámozta róla a rózsaszín hálóinget és a hálósapkát.
– Add rá! – nyújtotta oda Misunak. – De óvatosan ám, mert még kelleni fog! Ez az alvós mackóm!
Misu egy pillanatig értetlenül hunyorgott, mit is kellene kezdenie a ruhával. Aztán észbe kapott.
Épp végzett az öltöztetéssel, amikor Berta néni fújtatva begördült a terembe.
– Mondtam, hogy ne hozzatok plüssállatkát az iskolába! – szúrta ki rögtön Gusztibaglyot Misu asztalán.
– Igenis – hadarta Misu, és gyorsan maga mellé ültette a fiókát, majd elé rakta az iskolatáskáját, hogy takarja az avatatlan szemek elől.
– Tollbamondás! – adta ki a vezényszót Berta néni. – Vegyétek elő a füzeteket!
A gyerekek szófogadón kikészítették maguk elé a füzeteiket. Egy pisszenés se hallatszott. Berta néni gyanakodva hordozta körbe a tekintetét.
– Mi történt veletek, kedveskéim? Nem vagyok hozzászokva ehhez a csendhez, ehhez a rendhez!
Mindenki a füzete fölé hajolt. Senki se mert felpillantani.
Berta néni diktálni kezdett. A gyerekek némán rótták a sorokat.
Ekkor hajmeresztő dolog történt: a kisbagoly felvisított. A hang, amit kiadott, leginkább a macskanyávogáshoz hasonlított.
Berta néni fürkészően körülnézett. Tekintete megállapodott Dömén. Mielőtt azonban kérdőre vonhatta volna, Misu felemelte a kezét.
– Bocsánat, én voltam.
– Te nyávogtál, kisfiam? – fonta össze mellén a karját Berta néni.
A fiúnak arcizma se rándult.
– Igen, én – felelte közömbösen. – Becsíptem az ujjam a tolltartóm cipzárjával. Elnézést.
Berta néni nagyot sóhajtott, aztán folytatta a tollbamondást. És akkor újra felhangzott a visítás. Éles volt, mint odahaza Misu apjának a fűrésze.
A gyerekek egytől egyig a padjukra meredtek. Az osztályfőnök Misura nézett. A fiú ezúttal fehér volt, mint a fal. Tudta, hogy be kell vallania: hárman ülnek a padban, ő, Rugó és Guszti.
Semmit sem kellett szólnia. A fióka váratlanul előtipegett a táska mögül és felugrott a padra, egyenesen Misu keze mellé.
– Hu-hu! - sikoltott fel büszkén, ami bagolynyelven feltehetőleg azt jelentette: itt vagyok, ragyogok!"