Gudule - SZERELEM ZOKNIBAN
Kemény kötés,104 oldal
Fordította: Rutkai Krisztina
NEM KAPHATÓ!
Szegény Delphine!
Halálosan, és lehet, hogy reménytelenül szerelmes a tanárába.
Aki − szerinte − a legkedvesebb, a legnyíltabb, és a legszomorúbb szemű férfi a világon.
Mit tehet ilyenkor egy tizenöt éves francia lány?
(És egy magyar?)
Naplójában, Delphine, mindent részletesen és őszintén feltár a regény olvasója számára. Leírja, hogy ez a vonzódás milyen hatalmas viharokat kelt a lelkében. (És persze a testében!)
Leírja azt is, hogy akármilyen trükköt vet be, a tanárát nagyon nehezen tudja vallomásra kényszeríteni. S bár ne kényszerítené!...
Mert ez a szerelem nagyon egyoldalúnak látszik.
De vajon miért? Hiszen Delphine csinos, szép, fiatal.
Szegény lány rettenetesen szenved, miközben ott rejtőzik mellette az igazi kölcsönös szerelem lehetősége.
S abban a kapcsolatban végre értelmet kaphat a kilencedikesek jelmondata:
zoknit húzva indulj az útra!
A világhírű francia írónő Anne Duguël, azaz Gudule regénye először jelenik meg magyarul.
Részlet a regényből:
Április 13. kedd (reggel)
Ma éjjel Letellierről álmodtam. Ajjaj! Még mindig tökre össze vagyok zavarodva. Ez az ő hibája. Kellett neki az óvszerről beszélni.
Tegnap délután történt. Már a műtöri előadótermében ültünk, amikor bejött.
A szokásos: „Vegyetek elő rajzlapot, szénceruzát, festéket…” helyett karba font kézzel lazán az asztalnak támaszkodott, és így szólt:
„Azt szeretném, ha egy kicsit beszélgetnénk, ti meg én.”
Csak bámultunk. Ez a komoly hang egyáltalán nem jellemző rá.
Nincs a suliban kedvesebb tanár, mint Letellier.
Minden lány bele van zúgva, mert még ráadásul pazarul is néz ki. Kicsit hasonlít Mulder ügynökre, az X-Aktákból. És mikor mosolyog, szomorú a szeme.
„Tizenöt-tizenhat évesek vagytok. Eljött az ideje, hogy bizonyos dolgokról pontos fogalmaitok legyenek – kezdte, és ugyanilyen ünnepélyesen folytatta: – különben könnyen előfordulhat, hogy meggondolatlanul cselekedtek, aminek nagyon rossz vége lehet.”
Mivel látta rajtunk, hogy fogalmunk sincs, mire akar kilyukadni, valami megdöbbentőt tett. A zsebéből egy gumióvszert vett elő.
„Tudjátok, mi ez?”
Az osztály visított a röhögéstől.
Egy kilencedikest kérdez, hogy ismeri-e a kondomot!
Letellier megvárta, míg lecsendesedünk, aztán megkérdezte:
„Használta már közületek valaki?”
Persze nem hallatszott egy mukkanás se. Csak Cedric viccelődött:
„Naná, én lufit fújok belőle a kisöcsémnek!”
Letellier nem rágott be. Sőt, egyetértően bólintott: „Remek ötlet! – Aztán ránk nézett, és hozzátette – Ha van kedvetek ugyanezt tenni, csak rajta!”
Teljesen elképedtünk. Értetlenül bámultunk egymásra. Hát még, amikor a táskájából egy maroknyi óvszert vett elő és szétosztotta.
Látni kellett volna, milyen képet vágtak néhányan, mikor a kis csomagocskát kézbe kapták! Egyesek rögtön kinyitották, mások meg alig merték megérinteni, mintha mocskos volna. Többen zavartan röhögcséltek. Louis Clarisse fülébe súgott valamit, mire a lány hülye seggfejnek nevezte.
„Jutott mindenkinek? – kérdezte Letellier, majd tapsolt egyet, hogy figyelmet kér. –Nyissátok ki a csomagolást, az oldalán levő kis bevágás mentén, hogy ne sérüljön, ami benne van,.”
Néhány pillanat múlva mindegyikünk előtt egy gumi hevert az asztalon.
Persze Romain megint játszotta az eszét.
„Fúj, ez a vacak csúszós! – kiáltotta, – mint egy csiga!”
„Éppen ilyennek kell lennie – válaszolta tanárunk nyugodtan. – Az óvszerek nedvesek, hogy a használatuk könnyebb legyen.”
A „használat” szóra halk kuncogás hallatszott. Letellier azonban nem zavartatta magát.
„Fontos, hogy tudjátok, mire való ez az eszköz − mondta higgadt, természetes hangon. – Fel is fújhatjátok, mint egy lufit, ha éppen akarjátok, de megismerkedhettek vele közelebbről is. Így, ha majd eljön az a nap, amikor szükségetek lesz rá, tudni fogjátok használni, és nem találjátok visszataszítónak.”
„Sosem lesz ilyesmire szükségem – súgta Melanie. – Fogamzásgátlót szedek.”
Hirtelen mozdulattal hátrafordultam (Melanie mögöttem ül), és megkérdeztem: „Jársz valakivel?”
„Dehogyis! Megőrültél? A menstruációm miatt, a görcsök ellen kell. De szükség esetén megvéd.”
Életemben nem hallottam még ekkora hülységet.
„A Marsról pottyantál ide? A tabletta csak a teherbeesés ellen véd, de nem az AIDS-től!”
„Melanie és Delphine, nem zavarlak nagyon benneteket? – kérdezte Letellier. – Mert ha ide akartok jönni a helyemre és folytatni az órát…”
„Azt hiszi, hogy a fogamzásgátló megvédi az AIDS-től! Ezért magyaráztam el neki, hogy…”
Letellier a homlokát ráncolta.
„Ezt a badarságot sajnos egyre gyakrabban hallom. Vagy azt, hogy az óvszer egyáltalán nem véd meg semmitől, mert átmegy rajta a vírus. Esetleg, hogy csak homoszexuálisok lehetnek HIV-fertőzöttek, meg más ehhez hasonló képtelenségeket. Ezért döntöttem úgy, hogy ma minderről pontosan felvilágosítalak benneteket. Néhányan közületek talán már éltek is szexuális életet, mások pedig hamarosan fognak. Van olyan megelőző intézkedés, amelyet feltétlenül alkalmaznotok kell, hogy az első tapasztalatok ne csak szépek, de veszélytelenek is legyenek. Ne felejtsétek el, hogy a könnyelműség ebben az esetben életveszélyes lehet!”
Egy darabig hallgatott, hogy felmérje szavai hatását. Nyugtalanul fészkelődtünk. Szinte sarokba szorítva éreztük magunkat. Ilyesmiről dumálni egy tanárral, nem semmi. Még ha olyan szimpatikus is az illető, mint Letellier.
„A magánéletetek csak rátok tartozik – folytatta Letellier kis idő múlva. – Hogy szexuális kapcsolatotok van-e vagy nincs, az a ti dolgotok. Az viszont, hogy a partnereteket is veszélybe sodorhatjátok, mindannyiunkra tartozik. Hatalmas felelősség van rajtunk másokkal szemben, ezért kell tudatosan cselekednünk. Ugye egyikőtök sem akarja annak a halálát, akit szeret?”